Hétúr
| Hétúr (Hetiur) | |
 | |
| A hétúri szász evangélikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Maros |
| Rang | falu |
| Községközpont | Segesvár municípium |
| Irányítószám | 545403 |
| SIRUTA-kód | 114596 |
| Népesség | |
| Népesség | 703 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 41 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 398 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Hétúr
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 16′ 19″, k. h. 24° 46′ 07″46.271944444444, 24.76861111111146.271944°N 24.768611°EKoordináták: é. sz. 46° 16′ 19″, k. h. 24° 46′ 07″46.271944444444, 24.76861111111146.271944°N 24.768611°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hétúr témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hétúr (románul: Hetiur, németül: Marienburg bei Schässburg, szászul Marembriχ) falu Romániában, Maros megyében, Segesvár közelében.
Fekvése[szerkesztés]
Segesvártól 6 km-re északra, az E60-as út mellett, egy völgykatlanban fekszik.
Története[szerkesztés]
1301-ben Hetwr néven említik először. Szász jobbágyfalu volt Küküllő vármegyében. A nagyváradi Szent Lélek-kápolnának adományozott falut 1451-ben Hunyadi János a maga számára foglalta el. Két halastavát Bethleni Miklós 1499-ben a segesvári domonkosoknak adományozta. Evangélikus egyháza 1766-ban 155 férfit és 173 asszonyt számlált. Lakói 1848 június elején megtagadták a jobbágyi szolgálatokat, és felosztottak maguk között egy allodiális kaszálót.[2] 1876-ban Kis-Küküllő vármegye Erzsébetvárosi járásához csatolták.
1910-ben 1209 lakosa közül 606 volt német, 549 román és 53 magyar anyanyelvű; 605 evangélikus, 553 ortodox és 34 római katolikus vallású.
2002-ben 914 lakosából 733 volt román, 95 cigány, 65 magyar és 22 német nemzetiségű; 805 ortodox, 23 evangélikus, 21 református, 18 római katolikus és 17 baptista vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- Gótikus szász evangélikus temploma a falu feletti dombon áll. Tornya 1774–1775-ben épült. Egyik harangját a 14. század végén, a másikat 1544-ben öntötték.[3]
Hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
- ↑ Trócsányi Zsolt: Az erdélyi parasztság története 1790–1849. Budapest, 1956, 333–334. o.
- ↑ Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [1] Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Erdély-portál
• összefoglaló, színes tartalomajánló lap
.svg){kind=small}