Hétúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hétúr (Hetiur)
A hétúri szász evangélikus templom
A hétúri szász evangélikus templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeMaros
Rang falu
Községközpont Segesvár municípium
Irányítószám 545403
SIRUTA-kód 114596
Népesség
Népesség781 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság41 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság398 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Hétúr (Románia)
Hétúr
Hétúr
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 16′ 19″, k. h. 24° 46′ 07″Koordináták: é. sz. 46° 16′ 19″, k. h. 24° 46′ 07″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hétúr témájú médiaállományokat.

Hétúr (románul: Hetiur, németül: Marienburg bei Schässburg, szászul Marembriχ) falu Romániában, Maros megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Segesvártól 6 km-re északra, az E60-as út mellett, egy völgykatlanban fekszik.

Története[szerkesztés]

1301-ben Hetwr néven említik először. Szász jobbágyfalu volt Küküllő vármegyében. A nagyváradi Szent Lélek-kápolnának adományozott falut 1451-ben Hunyadi János a maga számára foglalta el. Két halastavát Bethleni Miklós 1499-ben a segesvári domonkosoknak adományozta. Evangélikus egyháza 1766-ban 155 férfit és 173 asszonyt számlált. Lakói 1848 június elején megtagadták a jobbágyi szolgálatokat, és felosztottak maguk között egy allodiális kaszálót.[3] 1876-ban Kis-Küküllő vármegye Erzsébetvárosi járásához csatolták.

1910-ben 1209 lakosa közül 606 volt német, 549 román és 53 magyar anyanyelvű; 605 evangélikus, 553 ortodox és 34 római katolikus vallású.

2002-ben 914 lakosából 733 volt román, 95 cigány, 65 magyar és 22 német nemzetiségű; 805 ortodox, 23 evangélikus, 21 református, 18 római katolikus és 17 baptista vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
  3. Trócsányi Zsolt: Az erdélyi parasztság története 1790–1849. Budapest, 1956, 333–334. o.
  4. Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [1] PDF