Wietenberg-kultúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Wietenberg-kultúra által készített harci fejszék. Lelőhelyek: Kővárgara, Máramaros megye, Románia . Kiállítva: Nemzeti Erdélyi Történeti Múzeum (Kolozsvár)

A Wietenberg-kultúra egy középső bronzkori archeológiai kultúra Erdély területén amely nagyjából Kr. e. 2200–1600/1500-ra datálható. Az Uszatovo-kultúra helyi változatát képviselte, és a Noua-kultúra váltotta fel. Nevét a Segesvár melletti Wietenberg-hegyről kapta.

A Wietenberg-kultúra megnevezést elsőként Hermann Schroller használta 1928-ban aki a bronzkorra datálta a leletanyagot miután elemezte a kultúrára jellemző formákat és díszítéseket.[1] 1964-re ennek a kultúrának mintegy 200 települését fedezték fel.

A Wietenberg-kultúra kereskedelmi kapcsolatban állt a mükénéiekkel . A temetkezési helyek többek között bronz csatabárdokat és kőfejű buzogányokat tartalmaznak. A kerámia spirális és meander díszítésű amforákból áll.

Fejlődési szakaszai[szerkesztés]

A Wietenberg-kultúra fejlődéstörténetében négy szakaszt különböztethetünk meg:

Bal oldalon: mükénéi bronzkard, Sáromberke, Maros megye, Románia. Jobb alsó sarok: a Wietenberg-kultúra harci fejszéi, Kővárgara, Máramaros megye, Románia.

Wietenberg I[szerkesztés]

A kultúra kezdeti szakaszának tekinthetjük, amit földbe mélyített kunyhók és az épületen kívüli a tűzhelyek jellemeznek. Az edények többsége durva anyagból készült, ezek zsákszerű, ívelt nyakú, domború testű edények. A finom anyagból készült edények között találhatunk tál, fazék, tányér és csupor típusu edényeket. Az edények díszítésénél a alkalmazták a bordadíszt, legfőképpen a durva edényeknél. A bordák mellett, megjelennek a bütykök is, a bemetszések és bevágások mellett használták a benyomkodás díszítéstechnikáját is.[2]

Wietenberg II[szerkesztés]

A II. szakaszban megjelennek a tányérok, csészék, csuprok és karéjos tálak. A díszítő elemeknél ekkor kristályosodik ki és egységesedik a Wietenberg-kultúrára jellemző stílus. Az új díszítési elemek közül a spirális és geometriai motívumok a legjellemzőbbek. Más motívumok az álló háromszög, ferdén vonalkázva. A rombuszok, szintén ekkor jelennek meg, belsejük üres vagy vonalkázott.[2]

A Wietenberg-kultúra hordozható tűzhelye. Szászveresmart, Brassó megye, Románia.

Wietenberg III[szerkesztés]

A III. szakaszban az elhamvasztás rítusát alkalmazták. A sírhelyekben hamut és elszenesedett csontokat találtak urnában elhelyezve. A hamvasztásos temetkezés egy sajátos tulajdonság az erdélyi bronzkor történetében, legjellemzőbb a Wietenberg-kultúra nyugatra elterjedt területein volt.

A III. szakaszban a finom kerámiák és a durva kerámiák aránya 69% a 31%-hez. A kerámia típusok megtalálhatóak már az előző szakaszokban is, de továbbfejlődnek és szofisztikáltabbá válnak ebben a szakaszban. A III. szakaszban használtak tányérokat, csuprokat, bögréket, és kisebb számban nagy edényeket.

Megnőtt a számuk a díszített edényeknek is, viszont a díszítőelemek nélküli edények maradnak gyakoribbak. A Wietenberg III korszaknak jellegzetessége, hogy nagyon gazdagon kombinálják a különböző díszítő elemeket. A díszítés nem csak a szegélylécre korlátozódott, hanem kiterjedt az alsó részre is, az aljára vagy esetleg az edény egész felületére.

A III. szakaszban nagyobb számú hordozható tűzhelyet is találtak, különböző formájú miniatürizált edényeket és botvégeket.[2]

Fent: Wietenberg-kultúra női és férfi viselete. Lent: bronz tárgyak a Wietenberg-kultúrából. Egyesülés Nemzeti Múzeum, Gyulafehérvár.

Wietenberg IV[szerkesztés]

A IV. szakaszban minőségi hanyatlás figyelhető meg a kerámia tárgyaknál, az edények göröngyösek, a felületük érdes tapintású, nagyobb mennyiségben használták a durva nagyszemű homokot, az edények kiégetésére nem fordítottak sok figyelmet.

A formák száma is csökkent, a nagyobb méretűek fordulnak elő gyakrabban, mint például a domború testű edények, zsákszerű edények, csonka kúp alakú edények, karéjos tálak.

Számottevően csökken a díszített edények száma, például a III. szakaszban gazdagon díszített karéjos edény most csak ritkán van díszítve.

Egyszerűsödtek a díszítések, a spirális motívumok ritkábban jelentek meg. A legtöbb Wietenberg IV. lelőhelynél a helyi tárgyak mellett találunk behozott termékeket is, amelyek a Felsőszőcs, Maros, Noa környezetből kerültek be.

A temetkezési szokásokkal kapcsolatba a régészeti adatok nagyon szegényesek. Csak három sír ismeretes, amely a IV. szakasznak tulajdonítható. Kettő közülük az összezsugorított pozíciós elföldeléses rítushoz tartozik (Obrázsa, Mezőakna) és egy pedig az urnás elhamvasztásoshoz (Marosnagylak).

A Wietenberg-kultúra kerámia-, csont- és bronztárgyai. Egyesülés Nemzeti Múzeum, Gyulafehérvár.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nikolaus G. O. Boroffka. Die Wietenberg-Kultur, 6. o. (1994) 
  2. a b c Botha Zoltán József: A középső- és késő bronzkor korszakváltásának kulturális sajátosságai Székelyudvarhely környékén. A kadicsfalvi rét lelőhelyelemzése, 2010. május 14. (Hozzáférés: 2022. január 1.)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Wietenberg culture című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.