Gyárfás Elemér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gyárfás Elemér
Született 1884. augusztus 27.
Borzás
Elhunyt 1945. október 4. (61 évesen)
Bukarest
Állampolgársága román
Foglalkozása jogász,
politikus,
közgazdász,
publicista

Gyárfás Elemér (Borzás,[1] 1884. augusztus 27.Bukarest, 1945. október 4.) magyar jogász, politikus, közgazdász, publicista.

Életútja[szerkesztés]

Kolozsvárt, Budapesten és a párizsi Sorbonne-on végzett jogot. Erdélybe hazatérve 1909-ben ügyvédi oklevelet szerzett, és részt vett a megyei közéletben. 1917–18-ban Kis-Küküllő megye főispánja, 1918-ban a helyi Nemzeti Tanács elnöke, 1921-ben ugyanitt a Magyar Szövetség élére került. A kisebbségi életben jogi és nyelvi ismereteivel hamar tekintélyhez jutott, 1921 után az Országos Magyar Párt (OMP) elnöki tanácsának tagja, 1926-tól Csík megye szenátora Bukarestben. Főleg egyházpolitikai, kulturális és közigazgatási kérdések tárgyalásában vett részt, így szerepe volt az erdélyi római katolikus egyház és a román állam között létrejött konkordátum megszövegezésében. Az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség alapítója és alelnöke, az Egyházmegyei Tanács tagja, 1933-tól a Katolikus Státus világi elnöke. Mint a dicsőszentmártoni Közgazdasági Bank, később az Erdélyi Bankszindikátus elnöke, majd 1941–44-ben a Romániai Magyar Népközösség elnöke.

A második világháború után a kolozsvári népbíróság eljárást indított ellene, háborús bűnösség vádjával. Habár ártatlanságát tanúk sokasága bizonyította, csak időközben bekövetkezett halála mentette meg a meghurcolástól. Az eljárást halála után megszüntették.

2015-ben felterjesztették a Világ Igaza kitüntetésre.[2]

A Kemény Zsigmond Társaság (KZST) és asz Erdélyi Irodalmi Társaság (EIT) tagja. Cikkeit, tanulmányait a Magyar Kisebbség, Erdélyi Tudósító, Kis-Küküllő, Keleti Újság közölte, az Erdélyi Lapok főmunkatársa.

Munkássága[szerkesztés]

Már az I. világháború előtt írt cikkeiben hirdette, hogy meg kell ismerni a román nyelvet és irodalmat, meg kell szüntetni a válaszfalakat magyarok és románok között. 1921-ben a közügyi aktivitás hirdetője ugyan, de a Kós Károly-féle Magyar Néppártot a politikából kiszorító földbirtokos- és bankérdekeltségek szolgálatában az OMP előkészítője és megszervezője. Állást foglalt az anyanyelven oktató felekezeti iskolák védelme érdekében. Erdélyi problémák című publicisztikai munkájának alapgondolata szerint "az erdélyi magyarságnak a [...] világtörténelmi hivatása, hogy összekötő kapocs legyen a Közép-Európa tengelyében elhelyezkedett román és magyar nép között."

Legjelentősebb munkája Bethlen Miklós kancellár küzdelmes életét mutatja be az önálló erdélyi fejedelemség utolsó szakaszában. Cserei Mihály fő műve, a Historia (1709–12) nyomán jellemzi a politikust, s közli a Diploma Leopoldinum és az Olajágat viselő Noé galambja szövegét, továbbá Bethlen Miklós Supplicatióját és a bécsi fogságból nejével és fiával folytatott levelezését. Sajtó alá rendezte Gyárfás Elek 1844-es úti-naplóját (ETF 93, Kolozsvár, 1937).

Az erdélyi katolicizmus történetével foglalkozó tanulmányain kívül figyelemre méltó a Supplex Libellus Valachorumról szóló értekezése, amely ismerteti a román nép egykori követeléseit, s azok elutasítását a társadalmi és történelmi körülményekkel magyarázza.

Fontosabb munkái[szerkesztés]

  • Erdélyi problémák (Kolozsvár, 1923);
  • Bethlen Miklós kancellár, 1642–1716 (Dicsőszentmárton, 1924);
  • Románia hitelszervezetei s az erdélyi magyar pénzintézetek (Lugos 1924);
  • Az erdélyi szászok és a katholicizmus (Dicsőszentmárton, 1925);
  • Egyenes úton : 1901–1926 (cikkgyűjtemény, Dicsőszentmárton, 1926);
  • A Supplex Libellus Valachorum (Kolozsvár, 1929);
  • Az első kísérlet (Az Averescu-paktum előzményei, megkötésének indokai, szövege, módosításai, következményei, felbomlása és tanulságai. Klny. Lugos, 1937).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Ligeti Ernő: Erdély vallatása. Hosszú Márton Gy. E.-ről készült rajzával. Kv. 1922. 18–21.
  • Grandpierre Emil: Erdélyi problémák. Gy. E. könyve. Pásztortűz 1923/33. *Bitay Árpád: Gy. E.: Bethlen Miklós kancellár. Pásztortűz 1925/1.
  • Bíró Vencel: Bethlen Miklós kancellár. Erdélyi Irodalmi Szemle 1925/1.
  • Kós Károly: Gy. E.: Bethlen Miklós kancellár. Vasárnapi Újság 1925/12. *Kulcsár S. Kálmán: Gy. E. Havi Szemle 1944/1.
  • Bányai László: Közös sors – testvéri hagyományok. 1973. 225, 329, 339.
  • Kacsó Sándor: Fogy a virág, gyűl az iszap. Önéletrajzi visszaemlékezések II. 1974. 152, 166–76.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]