Marton Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Marton Ernő
Született 1896. május 17.
Dicsőszentmárton
Elhunyt 1960. augusztus 28.
Tel-Aviv
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író,
szerkesztő,
műfordító
Sírhely Nahalat Yitzhak Cemetery

Marton Ernő (Dicsőszentmárton, 1896. május 17.Tel-Aviv, 1960. augusztus 28.) magyar író, szerkesztő, műfordító.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Rabbi családból származott. Jogot végzett, majd közigazgatási pályára lépett. Kis-Küküllő vármegyében volt főispáni titkár 1917–18-ban, később kolozsvári alpolgármester lett. Mint az általa alapított Új Kelet főszerkesztője az Újvári Péter-féle Zsidó lexikon (Budapest, 1929) meghatározása szerint „a romániai zsidóság kulturális törekvéseit és a kisebbségi önrendelkezés eszméit szolgálta”. Lapokba, évkönyvekbe, gyűjteményes munkákba írt cikkei és tanulmányai tanúsága szerint szolidáris volt az erdélyi haladó mozgalmakkal, s lapjával hozzájárult az egész erdélyi sajtó modernizálásához. Lapjának 1940-es betiltása után Budapesten a magyarországi zsidóság önvédelmében vett részt, majd Bukarestbe költözve szervezett segélyakciót az üldöztetéseket túlélt zsidóság érdekében. 1946-ban kivándorolt Izraelbe, ahol ismét megindította a magyar nyelvű Új Keletet, amelynek haláláig főszerkesztője lett.

1960. augusztus 28-án hunyt el, az Új Kelet szerkesztőségében.

Művei[szerkesztés]

Magyarra fordította Max Brod A cionizmus három korszaka (Kolozsvár, év nélkül), Schemarja Gorelik Cion és Gólusz (Nagyvárad, 1920) c. munkáját és A zsidó békeprogram (németből, szerző nélkül, Nagyvárad, 1920) c. kiadványt.

Önálló munkái:

  • A zsidó nemzeti mozgalom Erdélyben (Kolozsvár, 1922)
  • A magyar zsidóság családfája (Kolozsvár, 1941; angolul Hungarian Jewish Studies, 1966. Ugyanott Vágó Béla életrajzi tanulmánya Marton Ernőről).

Források[szerkesztés]