Koródi József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Koródi József
Született 1914. június 22.
Dicsőszentmárton
Elhunyt 2000. január 22. (85 évesen)
Kolozsvár
Foglalkozása pedagógus,
muzeológus,
restaurátor

Koródi József (Dicsőszentmárton, 1914. június 22.Kolozsvár, 2000. január 22.) tanár, muzeológus, restaurátor.

Életútja[szerkesztés]

Édesapja kovácsmester volt Dicsőszentmártonban, édesanyja háztartásbeli. Atyja kovács műhelyében sokat dolgozott a Koródi József, számos szakmai fogást sajátított itt el, igazi ezermesternek számított. Középiskoláit a marosvásárhelyi és a sepsiszentgyörgyi Református Kollégiumban végezte (1932), főiskolai tanulmányokat Kolozsvárt és Iași-ban folytatott, ahol történelem-földrajz szakos tanári diplomát szerzett (1938).

Kolozsvárt tanár, igazgató a Farkas utcai Pedagógiai Középiskolában (1940-58), közben 1950-ben politikai koncepciós perbe került, másfél évi kényszermunkára ítélték, amelyet a Dunát a Fekete-tengerrel összekötő csatorna építésénél töltött le, hazakerülve Kolozsvárra ismét folytatni tudta tanári munkáját a régi helyen, de csak 1958-ig, ekkor az 1956-os magyar forradalmat követő erdélyi „tisztogatások” során elbocsátották állásából, a továbbiakban modellasztalosként kereste meg kenyerét a Tehnofrig gépgyárban (1958-61). 1962-ben bekerült restaurátornak az Erdélyi Történeti Múzeumba, majd tudományos főkutató, végül a restaurátori laboratórium vezetője lett nyugalomba vonulásáig (1977).

Történelmi, restaurátori munkája[szerkesztés]

A középkor és újkor története (Kolozsvár, 1947) c. középiskolai tankönyv szerzője; részt vett román történelmi tankönyvek magyarra fordításában. Első restaurálással kapcsolatos szakcikkét a bukaresti Revista Muzeelor közölte (1965). Restaurátori ismereteit Csehszlovákiában (1967), Magyarországon (1968) és Franciaországban (1971) gyarapította, részt vett az Erdélyi Történeti Múzeum kölni, római és belgrádi kiállításainak rendezésében, valamint a bukaresti Történeti Múzeum munkálataiban. Szakmai eredményeit a Revista Muzeelor mellett Acta Musei Napocensis hozta nyilvánosságra.

Az általa vezetett kolozsvári restaurátor műhely romániai viszonylatban a legjobbak közé tartozott, közel húsz fő dolgozott Koródi műhelyében, számos más múzeumnak is dolgoztak. Kórodi meghonosította a tudományos igényű tárgyrestaurálást. Főbb restaurátori munkáiból:

  • Kelta sisak restaurálása (1965);
  • Dák pajzs restaurálása (1967);
  • A várhelyi "Decebalus per Scorilo" feliratú kultikus dák edény restaurálása;
  • A bukaresti múzeum számos ékszerének restaurálása;
  • A nagyváradi múzeum ezüst vázájának restaurálása;
  • A konstancai múzeum római mozaikjának restaurálása;
  • Sarmigetusa-ban feltárt római mozaik restaurálása (1977 után, nyugdíjas korában).[1]

Irodalom[szerkesztés]

  • Gyulai Pál: Egy szép hivatás. Igazság, 1967. március 4.
  • Murádin Jenő: Történelem-újjáépítők... Igazság, 1969. dec. 13.
  • Beke György: A névtelen segítőtárs. A Hét, 1976/7.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]