Király Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Király Károly
Született 1930. szeptember 26.
Dicsőszentmárton
Elhunyt 2021. november 4. (91 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgársága román, magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Király Helga
Gyermekei egy gyermek
Foglalkozása
Tisztsége szenátor
Iskolái Közgazdaságtudományi Akadémia, Bukarest

SablonWikidataSegítség

Király Károly (Dicsőszentmárton, 1930. szeptember 26.Budapest, 2021. november 4.) közgazdász, romániai magyar politikus.

Felsőfokú tanulmányai[szerkesztés]

A moszkvai Komszomol Főiskola hallgatója (1956–57); a bukaresti Ștefan Gheorghiu Akadémián közgazdász szakot végzett (1964); a Bukaresti Közgazdaságtudományi Akadémián közgazdász szakképzettséget nyert (1970).

Politikai pályája 1972-ig[szerkesztés]

19501965 között a Román Kommunista Párt (RKP) ifjúsági szervezetének (KISZ) volt az aktivistája, majd a Magyar Autonóm Tartomány KISZ Bizottságának az első titkára, innen a Gyergyói rajoni pártbizottság (körzet) első titkárává nevezték ki. 19661968 között az RKP Központi Bizottságának munkatársa. 19681972 között a Kovászna megyei pártbizottság első titkára és az RKP Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja volt. Alelnöke lett az 1968. november 15-én megalakuló Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának.

Életútja 1972–1989-ig[szerkesztés]

1972-ben a hivatalos román politika elleni tiltakozásul előbb lemondott tisztségéről. A hatalom „száműzte”, kinevezték a románok lakta Karánsebesi Fakitermelő- és Feldolgozó Kombinát vezérigazgatójává Krassó-Szörény megyébe, majd visszaengedték Marosvásárhelyre. 1978-ban levélben is tiltakozott a magyarságot sújtó román állami intézkedések ellen. Újra Karánsebesre száműzték. 1978. június 16-án ismeretlen személy rálőtt Király Károly gépkocsijára. 1978 októberében, már a meggyesfalvi konzervgyár igazgatójaként, állást adott a börtönből frissen szabadult Visky Árpádnak és az 1977 óta üldözött Hosszú Istvánnak. Beadványaival, a legfelső párt- és állami vezetéshez intézett leveleivel kiállt a romániai magyarok jogai mellett. Levelei külföldre juttatásával tájékoztatta a nemzetközi közvéleményt Ceaușescu jogtiprásairól.[3]

Politikai pályája az 1989-es fordulat után[szerkesztés]

Az 1989-es forradalom után a román Nemzeti Megmentési Front Tanácsának alelnökévé választották. Részt vett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakításában, de nem volt tagja az RMDSZ-nek, 19921993 között a Szövetség háromszéki szervezetének volt az elnöke. Az 1990. március 17-19-i marosvásárhelyi eseményekben, amikor a városban etnikai zavargásokra került sor („fekete március”), jelentős szerepet játszott, mint a Nemzeti Megmentési Front alelnöke. Konkrétan, nyomást gyakorolt a Maros megyei rendőrség és katonaság akkori vezetőire, hogy lépjenek közbe, és állítsák le az atrocitásokat, ellenkező esetben hadbíróság elé viszi őket.

1990. május végén tagja lett a román Szenátusnak (a kétkamarás román parlament másik háza, a Képviselőház mellett). Nem töltötte ki a mandátumát, 1991. december 12-én megfosztották szenátori mandátumától, mivel nem szavazta meg az alkotmányt, annak kisebbségellenes passzusa miatt.[4]

Áttelepülése után a 2000-es évek elejétől a Békés megyei Mezőkovácsházán élt 2020-ig, majd élete legvégét Budapesten töltötte.[5]

Írásaiból[szerkesztés]

  • Hangok és vészhangok Erdélyből. Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1990. február 13., 14. (Erdélyi Kálmán álnéven jelent meg)
  • Király Károly 1991. február 6-án nyílt levélben fordult Petre Roman miniszterelnökhöz, számon kérve a kisebbséggel kapcsolatos régebbi ígéreteit. Romániai Magyar Szó, (Bukarest), 1991. február 9-10.
  • Nyílt kártyákkal. Önéletírás és naplójegyzetek. Budapest, 1995, Nap Kiadó; a könyv letölthetően[6]
  • Nyílt kártyákkal, II. Az önrendelkezés útja. Pécs, 1999, Duplex Könyvkiadó[7]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Krónika (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 4.)
  2. Népújság (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 5.)
  3. Király Károly: NYÍLT KÁRTYÁKKAL (magyar nyelven). kiralykaroly.blogspot.com. (Hozzáférés: 2020. február 19.)
  4. Krónika, 2021. november 4.
  5. A kevesek egyike – Király Károlyról emlékezve, Háromszék.hu, 2021. november 8.
  6. Király Károly: Nyílt kártyákkal I.. Király Károly
  7. Király Károly: Nyílt kártyákkal II.. Király Károly
  8. Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
  9. Ez az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által adományozott díj nem azonos a Kós Károly-díjjal
  10. Átadták Király Károlynak a Kós Károly-nagydíjat. Erdélyi magyar nemzeti Tanács. [2015. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  11. Magyar állami kitüntetést vehetett át Király Károly erdélyi magyar politikus. erdely.ma, 2015. november 2. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 3.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]