Király Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Király Károly
Született 1930. szeptember 26. (87 éves)
Dicsőszentmárton
Állampolgársága román
Foglalkozása közgazdász
Tisztség szenátor

Király Károly (Dicsőszentmárton, 1930. szeptember 26. –) közgazdász, újságíró, romániai magyar politikus.

Felsőfokú tanulmányai[szerkesztés]

A moszkvai Komszomol Főiskola hallgatója (1956–57); a bukaresti Șt. Gheorghiu Akadémián közgazdász szakot végzett (1964); a Bukaresti Közgazdaságtudományi Akadémián közgazdász szakképzettséget nyert (1970).

Politikai pályája 1972-ig[szerkesztés]

1950-1965 között a Román Kommunista Párt (RKP) ifjúsági szervezetének (KISZ) volt az aktivistája, majd a Magyar Autonóm Tartomány KISZ Bizottságának az első titkára, innen a Gyergyói rajoni pártbizottság (körzet) első titkárává nevezték ki. 1966-1968 között az RKP Központi Bizottságának munkatársa. 1968-1972 között a Kovászna megyei pártbizottság első titkára és az RKP Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja volt. Alelnöke lett az 1968. november 15-én megalakuló Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának.

Életútja 1972–1989-ig[szerkesztés]

1972-ben a hivatalos román politika elleni tiltakozásul előbb lemondott tisztségéről. A hatalom „száműzte”, kinevezték a románok lakta Karánsebesi Fakitermelő- és Feldolgozó Kombinát vezérigazgatójává Krassó-Szörény megye, majd visszaengedték Marosvásárhelyre. 1978-ban levélben is tiltakozott a magyarságot sújtó román állami intézkedések ellen. Újra Karánsebesre száműzték. 1978. június 16-án ismeretlen személy rálőtt Király Károly gépkocsijára. 1978 októberében, már a meggyesfalvi konzervgyár igazgatójaként, állást adott a börtönből frissen szabadult Visky Árpádnak és az 1977 óta üldözött Hosszú Istvánnak. Beadványaival, a legfelső párt- és állami vezetéshez intézett leveleivel kiállt a romániai magyarok jogai mellett. Levelei külföldre juttatásával tájékoztatta a nemzetközi közvéleményt Ceaușescu jogtiprásairól.[1]

Politikai pályája az 1989-es fordulat után[szerkesztés]

Az 1989-es forradalom után a román Nemzeti Megmentési Front Tanácsának alelnökévé választották. Részt vett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakításában, 1992-1993 között a Szövetség háromszéki szervezetének volt az elnöke. Az 1990. március 17-19-i marosvásárhelyi eseményekben, amikor a városban etnikai zavargásokra került sor ("fekete március"), jelentős szerepet játszott, mint a Nemzeti Megmentési Front alelnöke. Konkrétan, nyomást gyakorolt a Maros megyei rendőrség és katonaság akkori vezetőire, hogy lépjenek közbe, és állítsák le az atrocitásokat, ellenkező esetben hadbíróság elé viszi őket.

1990. május végén tagja lett a román Szenátusnak (a kétkamarás román parlament másik háza, a Képviselőház mellett). Nem töltötte ki a mandátumát, 1991. december 12-én lemondott.[2]

Jelenleg Mezőkovácsházán él.

Írásaiból[szerkesztés]

  • Hangok és vészhangok Erdélyből. Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1990. február 13., 14. (Erdélyi Kálmán álnéven jelent meg.)
  • Király Károly 1991. február 6-án nyílt levélben fordult Petre Roman miniszterelnökhöz, számon kérve a kisebbséggel kapcsolatos régebbi ígéreteit. Romániai Magyar Szó, (Bukarest), 1991. február 9-10.
  • Nyílt kártyákkal. Önéletírás és naplójegyzetek. Budapest, 1995, Nap Kiadó. A könyv letölthetően:[3]
  • Nyílt kártyákkal, II. Az önrendelkezés útja. Pécs, 1999, Duplex Könyvkiadó.[4]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. kiralykaroly.spotblog.com
  2. A román parlament hivatalos honlapja
  3. Király Károly: Nyílt kártyákkal I.. Király Károly
  4. Király Károly: Nyílt kártyákkal II.. Király Károly
  5. Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
  6. Ez az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által adományozott díj nem azonos a Kós Károly-díjjal
  7. Átadták Király Károlynak a Kós Károly-nagydíjat. Erdélyi magyar nemzeti Tanács. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  8. Magyar állami kitüntetést vehetett át Király Károly erdélyi magyar politikus. erdely.ma, 2015. november 2. (Hozzáférés: 2015. november 3.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]