Felgyógy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Felgyógy (Geoagiu de Sus)
Romania Alba Geoagiu de Sus village panorama 30.jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
Rang falu
Községközpont Diód
Irányítószám 517747
SIRUTA-kód 7794
Népesség
Népesség725 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság< 3 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület(belterület) 1,72 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Felgyógy (Románia)
Felgyógy
Felgyógy
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 15′ 16″, k. h. 23° 35′ 21″Koordináták: é. sz. 46° 15′ 16″, k. h. 23° 35′ 21″
A Wikimédia Commons tartalmaz Felgyógy témájú médiaállományokat.

Felgyógy (románul: Geoagiu de Sus, korábban Șovaș is) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében, az Erdélyi-hegyalján.

Fekvése[szerkesztés]

Tövistől kilenc km-re északnyugatra, kb. 6 km hosszan terül el.

Nevének eredete[szerkesztés]

A Diódi-patak

Nevét patakjáról, a Diódi-patakról kapta.

Előtagja nem a távolabb fekvő Algyógyra, hanem Diódra utal. Első említései: Gyod (1332), Felgyogy (1410), Felső Diod (1583/1670), Oláh vagy Fel Gyogy (1665). A korai említésekről nem mindig lehet eldönteni, hogy Felgyógyra vagy Diódra vonatkoznak-e.

Története[szerkesztés]

A középkorban magyarok is lakták. Benkő József mint bor- és gyümölcstermő faluról emlékezik meg róla (alma, körte és cseresznye). Jelentős volt borászata is, 1873-ban 250 kataszteri holdon termesztettek szőlőt.[3]

A reformkori Erdélyben az elsők között próbálkoztak itt a vetésforgó alkalmazásával. 1846-ban lakói feljelentést tettek a zsidó kocsmárosokra, amiért azok állítólag „vitriollal” mérgezik az égetett szeszt.

Lakói 1792-ben visszatértek az ortodox hitre, majd 1819-ben alakult benne ismét görögkatolikus egyház.[4]

1849 januárjában unitus papja, Nicolae Repede vezette Nagyenyeden a minorita rendházba menekült magyar polgárok lemészárlását. Ortodox papja, Anton Papp viszont ugyanakkor enyedi magyarokat mentett.[5]

Fehér, majd Alsófehér vármegyéhez tartozott. 1908-ban a nagyenyedi járástól az újonnan létrehozott tövisi járáshoz csatolták.[6] A felvégen lakó görögkatolikusok a 19. század végén, tizenhárom család kivételével, áttértek az ortodox hitre.

Népessége[szerkesztés]

  • 1850-ben 1293 lakosából 1288 volt román nemzetiségű; 1069 ortodox és 224 görögkatolikus vallású.
  • 1900-ban 1608 lakosából 1575 volt román és 22 magyar anyanyelvű; 1848 ortodox és 93 görögkatolikus vallású. A lakosság 27%-a tudott írni-olvasni; a nem magyar anyanyelvűek 2%-a beszélt magyarul.
  • 2002-ben 792 lakójából 791 volt román nemzetiségű; 792 ortodox vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

A volt kolostortemplom
A templom falfestményei
  • A falu külterületén áll az ortodox ún. kolostortemplom. Legkorábbi falfestményeinek egyes stílusjegyei arra utalnak, hogy eredeti formájában 16. századi. Így talán V. Afumați Radu havasalföldi vajda, a diódi uradalom akkori ura építhette 1521 és 1525 között. Kezdetben kolostor is tartozott hozzá. 1557-ben püspöki székhelyként említették. 1724-ben átalakították, majd 1762 után, amikor elpusztult, újjáépítették. 1785-ben a császári csapatok lerombolták, ezután már csak a templomot építették újjá. Külső és belső falfestményeit 17921793-ban a resinári Iacov készítette.
  • A Diódi-patak szurdokvölgye a falu és Valea Mănăstirii között a Remetei-szoros bevezető szakaszának tekinthető.
  • A különleges formájú Bulz-szikla.
  • Az alfalusi Legszentebb Istenanya ortodox templom 1786-ban épült, egy korábbi fatemplom helyén. 1819 és 1948 között a görögkatolikusoké volt. Tornya faerkélyes.
  • Régi parasztházak: Nicolae Dărămuș háza (18. század vége – 19. század eleje), Cornel Pop al lui Dumitru háza (1740), Mihai Cioară háza (19. század közepe)

Források[szerkesztés]

  • Cristian Florin Bota: Monografia comunei Stremț. Alba Iulia, 2011
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
  3. Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002, 135. o.
  4. Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae
  5. Szilágyi Farkas: Nagy-Enyed pusztulása 1849-ben. Nagy-Enyed, 1891, 85. és 87–89. o.
  6. Belügyi Közlöny 1908, 65. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés]