Ompolykisfalud
| Ompolykisfalud (Micești, Kleindörfel) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Rang | falu |
| Községközpont | Gyulafehérvár |
| Irányítószám | 510002 |
| SIRUTA-kód | 1044 |
| Népesség | |
| Népesség | 3313 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 13 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 06′ 01″, k. h. 23° 33′ 10″Koordináták: é. sz. 46° 06′ 01″, k. h. 23° 33′ 10″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ompolykisfalud (románul: Micești, németül: Kleindörfel) falu Romániában, Fehér megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Gyulafehérvártól északnyugatra fekvő település.
Története[szerkesztés]
A falu mellett, a Gyulafehérvár felé vezető úton római kori építmény romjait találták. Az ellenkező irányban egy szintén római földalatti vízvezeték nyomaira bukkantak, a téglákon a XIII. Gem légió pecsétjével. A falu mellett vezetett az Apulumból (Gyulafehérvár) Ampelum felé vezető római út.
Regulustelke (Ompoly) nevét 1265-ben említette először oklevél Regulo archidiacono de Zonuk néven, majd 1288-ban magister Regulus canonici Albenses, 1299-ben pedig villa Ompiey, sive Regulusthelk néven volt említve.
1299-ben t. capituli Regulusthelke néven volt említve. Ompolynak nem csupán az Ompoly folyó hegyek közti völgyét, hanem sík partvidékét is nevezték, ahol a gyulafehérvári káptalan birtokolt. Az itt kialakult falut 1288 körül mint káptalani javadalom Regulus kanonok birtoka volt, róla nevezték Regulustelkének. (1299-ben már másik két kanonok élvezte a falu malmának jövedelmét.)
1299-ben északi és keleti határát Borbánd metálisában írták le, s ez nagyjából megfelel Ompolykisfalud mai keleti határának.(Gy 2: 181).
1498-ban egy oklevél szerint Borbánd és Kysfalwd határán, az Ompoly folyó mellett 300 holdnyi szántóföld káptalani birtok volt.
Tanárky Sándor (1784. – 1839) királyi őrnagy, hadtörténész az 1800-as évek elején így írt a településen szerzett élményeiről:
| „ | Estvére két kocsival Kisfaludra Gróf: Teleky Pálnéhoz érkezénk (...) Kisfaludon az öreg Splényiné, s testvérje Gróf: Telekyné igen szivesen fogadtak. Amaz jó, derék aszszon, ez lelkes, s valódi nagyvilági dáma. (...) Holdvilágon megjártuk a grofné szép kis angol kertjét, mellynek kiességét a szép tájék, s a rajta keresztül vonuló Ompoly ág felette emelik. | ” |
További névváltozatai: 1733-ban Kisfalud, 1808-ban Kisfalud h. 1854-ben Kisfalud h., Kisfălău val., 1861-ben Kis-Falud 1888-ban Kis-Falud (Kleindörfel, 1913-ban Ompolykisfalud.
Népessége[szerkesztés]
1600-tól görögkeletiek telepedtek meg a református magyarok között. 1850-ben 524 lakosából 504 román, 14 cigány, 3 magyar volt. 2002-ben az 1682 lakosból 1667 volt román. Ugyanebben az évben a lakosság többsége (1553 fő) görögkeleti vallású, 47 pünkösdista, 28 görögkatolikus, 25 baptista, 9 római katolikus volt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
Források és hivatkozások[szerkesztés]
- ARCHAEOLOGICAL REPERTORY OF ROMANIA Archiválva 2015. január 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
.svg){kind=small}