Alsópián
| Alsópián (Pianu de Jos, Deutschpien) | |
.jpg) | |
| Az alsópiáni evangélikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Felsőpián |
| Rang | falu |
| Községközpont | Felsőpián |
| Irányítószám | 517536 |
| SIRUTA-kód | 6235 |
| Népesség | |
| Népesség | 1227 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 3 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 236 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 56′ 03″, k. h. 23° 29′ 11″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 03″, k. h. 23° 29′ 11″ | |
| Alsópián weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alsópián témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alsópián (vagy Szászpián, románul: Pianu de Jos, korábban Pianu Săsesc is, helyi ejtés szerint Chian, németül: Deutschpien, szász nyelven Pîn) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Gyulafehérvártól 17 km-re délre, Szászsebestől 10 km-re nyugatra fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Először 1309-ben, Peyn, Pen és Penn néven említették. Neve szláv eredetű. 1451-ben Zazpen, 1587-ben Pyen, 1733-ban Szász-Pián, 1750-ben Szász Pien, 1808-ban Pianá, 1826-ban Pianu Szeszeszk vagy Piana din zsosz néven említették.
Története[szerkesztés]
Szász alapítású falu volt, 1309-ben plébániáját említették. 1876-ig Szászsebesszékhez tartozott. 1444-ben lakatlan volt. Aranymosását 1483 és 1851 között említik. 1675-ben szerbek költöztek be, utódaik 1764-ben már románul beszéltek. Az 1681-es és az 1766-os vizitációk szerint akkori evangélikus szász népessége már szintén inkább románul, mint szászul beszélt. Az 1740-es években orosz hadifoglyokat költöztettek be. A török–tatár dúlások során, az 1711-es és 1719-es pestisjárványokban megfogyatkozott szász lakossága mellé 1749-ben durlachiakat, 1753-ban 75 landlert (stájerországi és karintiai kriptoprotestánst), 1755-ben ausztriaiakat, 1770-ben hanauiakat költöztettek be. 1846-ban Stephan Ludwig Roth kezdeményezésére telepedtek le benne württembergi svábok. A falu központjától északra terült el a szász, délre a román falurész. Felsőpiánnal évszázadokon át folytatott határvitájára 1876-ban került pont. 1876-ban Szeben vármegyéhez csatolták, 1968 óta pedig Fehér megyéhez tartozik. Szász lakossága 1978 után nagyrészt Németországba, főleg Augsburgba és Königsbrunnba emigrált.
Népesség[szerkesztés]
- 1850-ben 1625 lakosából 1160 volt román, 339 szász és német és 123 cigány nemzetiségű; 1283 ortodox és 334 evangélikus vallású.
- 2002-ben 1143 lakosából 1102 volt román, 24 német és 12 cigány nemzetiségű; 1099 ortodox és 24 evangélikus vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- Szász evangélikus temploma eredetileg torony nélküli, háromhajós román csarnoktemplomnak épült, félköríves záródású szentéllyel. A 15. században védőfallal kerítették, amelynek mára csupán két kicsiny részlete maradt meg. 1798-ban jelentősen újraépítették, mellékhajóit lebontották, a 20. század elején pedig tornyot építettek hozzá. Oltárképét 1755-ben festették.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1880-ban Augustin Bena zeneszerző.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Ioan A. Bena: Contribuții la monografia comunei Pianul-de-Jos. Cluj, 1925
- Hermann Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. 1. Hermannstadt, 1999
- A szász faluközösség webhelye (németül)
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- Képes leírás az evangélikus templomról Archiválva 2020. augusztus 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
Képek[szerkesztés]
-
Szász viseletek a 20. század elején (Adler Lipót felvételei) -
.svg){kind=small}