Bolgárcserged
Bolgárcserged (Cergău Mic) | |
![]() | |
A falu kocsmája a 20. század elején (Adler Lipót felvétele) | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Fehér |
Község | Cserged |
Rang | falu |
Irányítószám | 517217 |
SIRUTA-kód | 3823 |
Népesség | |
Népesség | 300 fő (2011. okt. 31.)[1] |
Magyar lakosság | – (2011)[2] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 04′ 59″, k. h. 23° 26′ 26″Koordináták: é. sz. 46° 04′ 59″, k. h. 23° 26′ 26″ | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bolgárcserged, 1911-ig Kiscserged (románul Cergău Mic, népiesen Cergău Șcheiesc, németül Kleinschergied, szászul Schergit) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Közigazgatásilag Cserged községhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Balázsfalvától D–DK-i irányban, kb. 12 km-re található.
Története[szerkesztés]
Nevének eredete[szerkesztés]
Magyar és román nevét is a közelében futó patakról kapta (1302-ben Chergeud). 1303-ban már Bolgarchergewd alakban fordul elő, 1625-től Kiscserged. A 20. század eleji helységnévrendezés során a másik, Kis-Küküllő vármegyei Kiscsergedtől való megkülönböztetésül változtatták meg nevét a középkori formára.
Bolgárok[szerkesztés]
A falut katolikus bolgárok alapították a 13. század végén, akik talán Vidin környékéről menekültek 1290 után. A falu a 15. század elejéig Diód várbirtokához tartozott. A reformáció idején lakói evangélikus (lutheránus) hitre tértek. A 15–19. században – egyedülálló módon – evangélikus anyaegyház bolgár nyelvű liturgiával. A bolgárok viseletükben és betelepülésük után kialakult családnévrendszerükben nem különültek el a környező románoktól. Fennmaradt Andreas Mathesius nevű lelkészük emlékirata 1647-ben, amelyben a közösséggel támadt viszályát magyarázva leírja a kiscsergediek által gyakorolt, általa babonaként elutasított népszokásokat.[3] Keleti rítusúak csak a 19. század elejétől, kezdetben Nagycsergedről költöztek a faluba. Az 1848-at megelőző évtizedekben a közösség nyelvcserén ment át és román nyelvűvé vált.[4]
20. század[szerkesztés]
A századelőn a Ljubomir Miletics bolgár folklorista által meglátogatott evangélikus istentiszteleten a lelkész németül és románul, a hívek románul imádkoztak, az énekeket pedig a hagyományos bolgár szöveggel énekelték.[5] Az 1920-as években már gyakoriakká váltak az evangélikusok és görögkatolikusok közötti vegyes házasságok és szaporodtak az áttérések a görögkatolikus hitre. 1945-ben az evangélikus egyházközség megszűnt és a templommal együtt beleolvadt a görögkatolikus egyházba. 1948-ban a parókiát az ortodox egyház sajátította ki.
Lakossága[szerkesztés]
1900-ban 690 lakosából anyanyelv szerint 649 román, 33 német és 13 magyar, felekezet szerint 432 evangélikus és 252 görögkatolikus. A lakosság 25%-a tudott írni–olvasni és 3%-a beszélt magyarul. (Ekkor Alsófehér vármegyéhez tartozott.)
2002-ben 370 román lakosa volt, 309 ortodox és 61 baptista vallású.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
- ↑ Ovidiu Bîrlea: Istoria folcloristicii românești. București, 1974
- ↑ A valószínű datáláshoz Ion Mușlea: Șcheii de la Cergău și folklorul lor. Cluj, 1928. 5–6. o.
- ↑ Idézi Mușlea, uo., 11. o.