Felsőpián

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Felsőpián (Pianu de Sus)
A fatemplom, háta mögött a kőtemplommal
A fatemplom, háta mögött a kőtemplommal
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
Rang községközpont (Pián község)
Irányítószám 517537
Körzethívószám 0x58[1]
SIRUTA-kód 6226
Népesség
Népesség1486 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság– (2011)[3]
Népsűrűség12,91 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület115,07 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Felsőpián (Románia)
Felsőpián
Felsőpián
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 53′ 40″, k. h. 23° 28′ 55″Koordináták: é. sz. 45° 53′ 40″, k. h. 23° 28′ 55″
Felsőpián weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőpián témájú médiaállományokat.

Felsőpián, 1912-ig Oláhpián (románul: Pianu de Sus vagy Pianu Românesc, németül: Rumänisch Pien, szászul Bleschpien) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Gyulafehérvártól húsz kilométerre délnyugatra, a Surján-hegység északi peremén fekszik.

Története[szerkesztés]

Alsópián határára települt román falu volt. 1451-ben Olahpen, 1488-ban Bléchis pen, 1733-ban Oláh Pián, 1808-ban Walachisch-Pien, románul Pianá, 1826-ban Piana Rumenjaszke vagy Piana din szusz alakban írták. Szászsebesszékhez, 1876-tól Szeben vármegyéhez tartozott, majd 1968-ban Fehér megyéhez csatolták. Ortodox lakói a 16–19. században az alsópiáni evangélikus lelkésznek fizették a tizedet.[4] A 18–19. században lakói fontos jövedelemforrása volt az aranymosás. Az 1850-es évekig aranybeváltó hivatal is működött benne.[5] 1907-ben a településen megalapították a Strugarul népbankot.[6]

1850-ben 1789 lakosából 1723 volt román és 61 cigány nemzetiségű; 1784 ortodox vallású.

2002-ben 1588 lakosából 1578 volt román nemzetiségű; 1527 ortodox és 36 pünkösdista vallású.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Népi fafaragás.
  • Fatemploma a szentélyt elválasztó gerendán található felirat szerint 1761-ben épült. 1918-ban a leromlott állagú épület hajójának nagy részét lebontották, és tornyát átköltöztették. A hajó lebontott részének helyén 1925-ben fenyőfákat ültettek. 1971–72-ben felújították. Faharangját a kőtemplomban helyezték el.
  • A falutól keletre, a 636 méteres tengerszint feletti magasságú Cetățeaua-hegy északi nyúlványán 10–11. századi földvár 45×25 méteres, enyhén ovális alaprajzú, árokkal kerített maradványai.
  • Százados tölgyes.
  • Golfpályáját 1990 után Paul Tomița, a román golf doyenje kezdeményezésére építették ki, aki a faluban született 1914-ben, és 1975-től ismét itt élt.[7]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
  4. Hermann Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. 1. Hermannstadt, 1999
  5. Weisz Tádé: Az erdélyrészi bányászat rövid ismertetése. Bp., 1891, 12–16.
  6. Ion Raica: Sebeşul: istorie, cultură, economie. Cluj-Napoca, 2002, 181. o.
  7. www.golfclubpaultomita.ro és www.romaniangolffederation.com Archiválva 2007. július 4-i dátummal a Wayback Machine-ben

Kapcsolódó oldalak[szerkesztés]