Felsőpián
| Felsőpián (Pianu de Sus) | |
 | |
| A fatemplom, háta mögött a kőtemplommal | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Felsőpián |
| Rang | községközpont (Pián község) |
| Irányítószám | 517537 |
| Körzethívószám | 0x58[1] |
| SIRUTA-kód | 6226 |
| Népesség | |
| Népesség | 1584 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[2] |
| Népsűrűség | 13,77 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 115,07 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 53′ 47″, k. h. 23° 29′ 02″45.896318°N 23.483863°EKoordináták: é. sz. 45° 53′ 47″, k. h. 23° 29′ 02″45.896318°N 23.483863°E | |
| Felsőpián weboldala | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőpián témájú médiaállományokat. | |
Felsőpián, 1912-ig Oláhpián (románul: Pianu de Sus vagy Pianu Românesc, németül: Rumänisch Pien, szászul Bleschpien) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Gyulafehérvártól húsz kilométerre délnyugatra, a Surján-hegység északi peremén fekszik.
Története
[szerkesztés]Alsópián határára települt román falu volt. 1451-ben Olahpen, 1488-ban Bléchis pen, 1733-ban Oláh Pián, 1808-ban Walachisch-Pien, románul Pianá, 1826-ban Piana Rumenjaszke vagy Piana din szusz alakban írták. Szászsebesszékhez, 1876-tól Szeben vármegyéhez tartozott, majd 1968-ban Fehér megyéhez csatolták. Ortodox lakói a 16–19. században az alsópiáni evangélikus lelkésznek fizették a tizedet.[3] A 18–19. században lakói fontos jövedelemforrása volt az aranymosás. Az 1850-es évekig aranybeváltó hivatal is működött benne.[4] 1907-ben a településen megalapították a Strugarul népbankot.[5]
1850-ben 1789 lakosából 1723 volt román és 61 cigány nemzetiségű; 1784 ortodox vallású.
2002-ben 1588 lakosából 1578 volt román nemzetiségű; 1527 ortodox és 36 pünkösdista vallású.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Népi fafaragás.
- Fatemploma a szentélyt elválasztó gerendán található felirat szerint 1761-ben épült. 1918-ban a leromlott állagú épület hajójának nagy részét lebontották, és tornyát átköltöztették. A hajó lebontott részének helyén 1925-ben fenyőfákat ültettek. 1971–72-ben felújították. Faharangját a kőtemplomban helyezték el.
- A falutól keletre, a 636 méteres tengerszint feletti magasságú Cetățeaua-hegy északi nyúlványán 10–11. századi földvár 45×25 méteres, enyhén ovális alaprajzú, árokkal kerített maradványai.
- Százados tölgyes.
- Golfpályáját 1990 után Paul Tomița, a román golf doyenje kezdeményezésére építették ki, aki a faluban született 1914-ben, és 1975-től ismét itt élt.[6]
További információk
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
- ↑ Hermann Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. 1. Hermannstadt, 1999
- ↑ Weisz Tádé: Az erdélyrészi bányászat rövid ismertetése. Bp., 1891, 12–16.
- ↑ Ion Raica: Sebeşul: istorie, cultură, economie. Cluj-Napoca, 2002, 181. o.
- ↑ www.golfclubpaultomita.ro és www.romaniangolffederation.com Archiválva 2007. július 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
.svg){kind=small}