Abrudbánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Abrudbánya (Abrud, Gross-Schlatten/Altenburg)
Abrud.seara.jpg
Abrudbánya címere
Abrudbánya címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Fehér
Rang város
Községközpont Abrud
Beosztott falvak Abrudfalva, Szarvaspataktorka, Szuhár
Polgármester Rațiu Tiberiu Ioan (PD-L)
Irányítószám 515100[1]
Körzethívószám 0x58[2]
SIRUTA-kód 1151
Népesség
Népesség 3856 fő (2011. okt. 31.)[3]
Magyar lakosság 71 (2002)
Község népessége 5072 fő (2011. okt. 31.)[3]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 627 m
Terület 3,2 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Abrudbánya (Románia)
Abrudbánya
Abrudbánya
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 16′ 26″, k. h. 23° 03′ 48″Koordináták: é. sz. 46° 16′ 26″, k. h. 23° 03′ 48″
Abrudbánya weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Abrudbánya témájú médiaállományokat.

Abrudbánya (románul Abrud, németül Gross-Schlatten vagy Altenburg, római neve Abrutus, majd Auraria Maior, szászul Grissa) város Romániában, Fehér megyében. Erdély egyik legfestőibb történelmi városközpontjával rendelkező helysége.

Fekvése[szerkesztés]

Topánfalvától 10 km-re délre, az Erdélyi-érchegységben fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

A latin obrussa (= próbakő) eredete a görög obruda (= aranykiolvasztás) főnévből való. A bánya utótag az arany- és ezüstbányászatra utal.

Története[szerkesztés]

A településen a hallstatt kor kései szakaszára jellemző aranyláncot és -karkötőt találtak.[4]

A rómaiak bányászvárost alapítottak ezen a helyen, Abrutus majd Auraria Maior néven.[5] A rómaiak jelenlétére őt sírkő, egy oltár, több halotti érem és szobor, illetve edényleletek mutatnak.[4] A rómaiak jelenlétére az abrudbányai castellum régészeti lelőhely is emlékeztet.

Első ismert birtokosa a Kán nemzetséghez tartozó Yula bán volt.

1271-ben Obruth néven említik, a név későbbi változatai Onrudbania (1320), Zlathnyabánya, alias Abrudbánya 1425), civitas Altenburg (1427), Abrugybánya (1585).[6] A környék ércbányászatának központja, vásáros hely. 1270–1271-ben V. István az erdélyi káptalannak adományozta, 1316-ban azonban egy oklevél tanúsága szerint a magyarigeni és boroskrakkói német telepesek kapták meg, 1320-tól azonban ismét a káptalané lett.[6] 1453-ban V. László egyes bányavárosi jogokat adományozott a településnek, de részben a káptalannak is megmaradtak a jogai.[5] A településen már 1569-ben nyomda működött, melyet Karádi Pál unitárius pap működtetett.[5] A nyomda egyetlen ma ismert terméke a Komédia Balassi Menyhárt árultatásáról, azaz Comoedia Balassi Mennihart arultatasarol, melliel el szakada az Magyar Orszagi masodic valaztot Ianos kiraltul című munka.[7]

1784. november 7-én a települést felkelt román parasztok dúlták fel, magyar lakosságát nagyrészt legyilkolták. A lázadóknak is volt vesztesége 29 emberük a prédálás és zsákmányolás közben odaveszett. 1849. május 9-én itt győzte le Avram Iancu román serege Hatvani Imre honvédseregét, ezt követően a románok Kossuth követét, Ioan Dragoș román nemzetiségű országgyűlési képviselőt felkoncolták. Május 16-án Hatvany bevonult a városba, majd az ostromló román túlerő hatására május 19-én elhagyni kényszerült. A románok a magyar sereget megtámadták és a velük menekülő lakosokkal együtt lemészárolták. Június 11-én és 13-án a Kemény Farkas vezette honvédsereg megverte a román lázadókat.

A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Verespataki járásához tartozott.

1850-ben 4200 lakosából 3113 román, 691 magyar, 241 cigány és 130 német volt. 1910-ben 7749 lakosából 6316 román, 1329 magyar és 35 német volt. 2002-ben 6195 lakosából 6080 román, 76 magyar, 33 cigány és 3 német volt.[8]

Jelenleg a városközpontban kétnyelvű (román és magyar) föliratokat is láthat az arra látogató.

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Coduri poștale. Poșta Română
  2. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  3. ^ a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  4. ^ a b Arhiva REPERTORIUL ARHEOLOGIC AL ROMÂNIEI a Institutului de Arheologie "Vasile Pârvan" (romén nyelven). (Hozzáférés: 2009. április 10.)
  5. ^ a b c Abrudbánya története. Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesület. (Hozzáférés: 2009. április 10.)
  6. ^ a b Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 9739203566  
  7. Elektronikus Régi Magyar Könyvtár. (Hozzáférés: 2009. április 10.)
  8. Varga E. Árpád: Fehér megye településeinek etnikai (anyanyelvi/nemzetiségi) adatai 1850–2002 (doc). (Hozzáférés: 2009. április 10.)

Irodalom[szerkesztés]

  • Hermann Róbert: Az abrudbányai tragédia, 1849. Hatvani Imre szabadcsapatvezér és a magyar-román megbékélés meghiúsulása (Heraldika Kiadó, 1999) ISBN 9638585315
  • Magyari András: A Horea vezette 1784.évi parasztfelkelés a dokumentumok tükrében, Kriterion kiadó, Bukarest 1984 (Benkő József: Erdélyi olá nemzet képe)

További információk[szerkesztés]