Abrudbánya
| Abrudbánya (Abrud, Gross-Schlatten/Altenburg) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Fehér | ||
| Rang | város | ||
| Községközpont | Abrud | ||
| Beosztott falvak | |||
| Polgármester | Rațiu Tiberiu Ioan (PD-L) | ||
| Irányítószám | 515100[1] | ||
| Körzethívószám | 0x58[2] | ||
| SIRUTA-kód | 1151 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 3175 fő (2021. dec. 1.) +/- | ||
| Magyar lakosság | 29 (2011)[4] | ||
| Község népessége | 4360 fő (2021. dec. 1.)[3] | ||
| Népsűrűség | 1 362,5 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 627 m | ||
| Terület | 3,2 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Abrudbánya
Pozíció Románia térképén
| |||
| é. sz. 46° 16′ 26″, k. h. 23° 03′ 48″Koordináták: é. sz. 46° 16′ 26″, k. h. 23° 03′ 48″ | |||
 | |||
| Abrudbánya weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Abrudbánya témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Abrudbánya (románul Abrud, németül Gross-Schlatten vagy Altenburg, római neve Abrutus, majd Auraria Maior, szászul Grissa) város Romániában, Fehér megyében. Erdély egyik legfestőibb történelmi városközpontjával rendelkező helysége.
Fekvése[szerkesztés]
Topánfalvától 10 km-re délre, az Erdélyi-érchegységben fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
A latin obrussa (= próbakő) eredete a görög obruda (= aranykiolvasztás) főnévből való. A bánya utótag az arany- és ezüstbányászatra utal.[5]
Története[szerkesztés]
A településen a hallstatt kor kései szakaszára jellemző aranyláncot és -karkötőt találtak.[6]
A rómaiak bányászvárost alapítottak ezen a helyen, Abrutus majd Auraria Maior néven.[7] A rómaiak jelenlétére öt sírkő, egy oltár, több halotti érem és szobor, illetve edényleletek mutatnak.[6] A rómaiak jelenlétére az abrudbányai castellum régészeti lelőhely is emlékeztet.
Első ismert birtokosa a Kán nemzetséghez tartozó Yula bán volt.
1271-ben Obruth néven említik, a név későbbi változatai Onrudbania (1320), Zlathnyabánya, alias Abrudbánya 1425), civitas Altenburg (1427), Abrugybánya (1585).[8] A környék ércbányászatának központja, vásáros hely. 1270–1271-ben V. István az erdélyi káptalannak adományozta, 1316-ban azonban egy oklevél tanúsága szerint a magyarigeni és boroskrakkói német telepesek kapták meg, 1320-tól azonban ismét a káptalané lett.[8] 1453-ban V. László egyes bányavárosi jogokat adományozott a településnek, de részben a káptalannak is megmaradtak a jogai.[7] A településen már 1569-ben nyomda működött, melyet Karádi Pál unitárius pap működtetett.[7] A nyomda egyetlen ma ismert terméke a Komédia Balassi Menyhárt árultatásáról, azaz Comoedia Balassi Mennihart arultatasarol, melliel el szakada az Magyar Orszagi masodic valaztot Ianos kiraltul című munka.[9]
1784. november 7-én a települést felkelt román parasztok dúlták fel, magyar lakosságát nagyrészt legyilkolták. A lázadóknak is volt veszteségük: 29 emberük a prédálás és zsákmányolás közben odaveszett.
1849 április-májusában Kossuth követe, Ioan Dragoș román nemzetiségű magyar országgyűlési képviselő béketárgyalásokat folytatott Avram Iancu román nemzetiségi vezetővel, aki hajlott a megegyezésre. Hatvani Imre, egy magyar szabadcsapat parancsnoka azonban fegyveres megoldást keresve május 16-án – a helyzethez képest elégtelen erőkkel – bevonult a városba, majd az ostromló román túlerő hatására május 19-én azt elhagyni kényszerült.[10] A románok a magyar sereget megtámadták és a velük menekülő lakosokkal, valamint Ioan Dragoșsal együtt lemészárolták. Június 11-én és 13-án a Kemény Farkas vezette honvédsereg megverte a román lázadókat.
A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Verespataki járásához tartozott.
1850-ben 4200 lakosából 3113 román, 691 magyar, 241 cigány és 130 német volt. 1910-ben 7749 lakosából 6316 román, 1329 magyar és 35 német volt. 2002-ben 6195 lakosából 6080 román, 76 magyar, 33 cigány és 3 német volt.[11]
Jelenleg a városközpontban kétnyelvű (román és magyar) föliratokat is láthat az arra látogató.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1814. június 5-én Kagerbauer Antal építész.
- Itt született 1876-ban Szlávik Ferenc irodalomtörténész, nyelvész.
- Itt született 1880. április 13-án Ürmösi Károlyné Kántor Gizella magyar költőnő, az Unitárius Irodalmi Társaság tagja.
- Itt született 1926. július 22-én Fazakas Béla magyar orvos, orvosi szakíró.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Coduri poștale. Poșta Română
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
- ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai. 1983. 37. o. ISBN 963 05 3346 4
- ↑ a b Arhiva REPERTORIUL ARHEOLOGIC AL ROMÂNIEI a Institutului de Arheologie "Vasile Pârvan" (román nyelven). [2015. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 10.)
- ↑ a b c Abrudbánya története. Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesület. [2009. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 10.)
- ↑ a b Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- ↑ Elektronikus Régi Magyar Könyvtár. (Hozzáférés: 2009. április 10.)[halott link]
- ↑ Hermann 8. o.
- ↑ Varga E. Árpád: Fehér megye településeinek etnikai (anyanyelvi/nemzetiségi) adatai 1850–2002 (doc). [2009. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 10.)
Források[szerkesztés]
- ↑ Hermann: Hermann Róbert: Az abrudbányai tragédia, 1849. Budapest: Heraldika. 1999. ISBN 963-85853-1-5
- Magyari András: A Horea vezette 1784. évi parasztfelkelés a dokumentumok tükrében, Kriterion kiadó, Bukarest 1984 (Benkő József: Erdélyi oláh nemzet képe)
.svg){kind=small}