Alsóaklos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsóaklos (Ocoliș)
Utcarészlet
Utcarészlet
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Fehér
Rang községközpont
Községközpont Alsóaklos
Beosztott falvak Aranyosronk, Lunkalárga, Vidaly
Polgármester Alin Alexandru Jucan
SIRUTA-kód 6119
Népesség
Népesség 341 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 2
Község népessége 616 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 569 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alsóaklos (Románia)
Alsóaklos
Alsóaklos
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 28′ 35″, k. h. 23° 28′ 05″Koordináták: é. sz. 46° 28′ 35″, k. h. 23° 28′ 05″
Alsóaklos weboldala

Alsóaklos (Ocoliș), település Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Torockótól északnyugatra, az Aranyos egyik jobb oldali mellékága mellett, Aranyosronk, Aranyoslonka és Vidaly közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Alsóaklos nevét 1408-ban említette először oklevél p. Aklos néven.

1419-ben p. Oklos, 1426-ban p. Kysaklos et Naghaklos, 1490-ben p. Felsew Aklos et Also Aklos néven írták.

1448-ban Naghaklos kenézét is említették egy oklevélben, ekkor már vámszedő hely volt. Több birtokosa is volt; így a Járai, Alsójárai, Lupsai Kende, Peterdi, Csáni, Tordafi, Hosszúaszói, Zichy, Gordovai, Tusoni Bolgár, Vizaknai, Kemény és más családoknak is volt itt birtokrésze.

1518-ban Jára vár tartozékai között szerepelt,

1544-ben birtokosai közé tartozott Alsójárai Bolyai Mihály és nővére Bolyai Orsolya is, akik itt egy jobbágytelket adtak el Haczaki László özvegyének Anglétának és fiainak: Felsőjárai Hasdáti Benedeknek és Mártonnak.

1910-ben 814 lakosából 17 magyar, 797 román volt. Ebből 795 görögkeleti ortodox, 10 unitárius volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torda-Aranyos vármegye Toroczkói járásához tartozott.


Jegyzetek[szerkesztés]

Alsóaklos egy régi térképen
  1. ^ a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]