Inakfalva
| Inakfalva (Inoc) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Székelyföld |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Felvinc |
| Rang | falu |
| Községközpont | Felvinc |
| Irányítószám | 517789 |
| SIRUTA-kód | 8201 |
| Népesség | |
| Népesség | 165 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | < 3 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 253 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 23′ 07″, k. h. 23° 47′ 14″46.385211°N 23.787227°EKoordináták: é. sz. 46° 23′ 07″, k. h. 23° 47′ 14″46.385211°N 23.787227°E | |
 | |
 | |
Inakfalva (románul Inoc) település Romániában Fehér megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Nagyenyedtől mintegy 17 km-re északkeletre, a Maros partján, Felvinc mellett található.
Története
[szerkesztés]Léstyán Ferenc szerint 1291-ben alapították székely telepesek;[2] Orbán Balázs azonban azt állítja, hogy Inakfalvát tévesen azonosítják a 13. századi okmányokban szereplő Igruchtelekkel (más néven Igruthi), és első említése csak 1622-ből származik. A székely népesség valószínűleg Mihály vajda és Giorgio Basta harcaiban pusztult ki. A kevés megmaradt székely a románokhoz asszimilálódott.[3]
Az 1876-os megyerendezésig Aranyosszék része volt. 1876-tól a trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Felvinci járásához tartozott. 1920 óta megszakítás nélkül Románia része.[4]
Lakossága
[szerkesztés]1910-ben 353 lakosából 322 román, 31 magyar volt.
2002-ben 273 fő lakta a települést, ebből 263 román, 6 cigány és 4 magyar volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- ↑ IX. Felvincz. In Orbán Balázs: A Székelyföld leírása : Történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. Budapest: Arcanum. 2003. ISBN 963 9374 74 1
- ↑ Szabó M. Attila: Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára. Csíkszereda: Pro-Print. 2003. ISBN 973-8468-01-9
Források
[szerkesztés]- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
.svg){kind=small}