Borosbocsárd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borosbocsárd (Bucerdea Vinoasă)
Antonie Pop gazdag borosbocsárdi paraszt háza az 1900-as években
Antonie Pop gazdag borosbocsárdi paraszt háza az 1900-as években
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Fehér
Rang falu
Községközpont Magyarigen
Irányítószám 517361
SIRUTA-kód 4945
Népesség
Népesség 873 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság -
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Borosbocsárd (Románia)
Borosbocsárd
Borosbocsárd
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 09′ 47″, k. h. 23° 31′ 44″Koordináták: é. sz. 46° 09′ 47″, k. h. 23° 31′ 44″
„Boros” és „Ola Botsard” környéke 1769–73 körül

Borosbocsárd (románul: Bucerdea Vinoasă) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Kiss Lajos szerint a Bocsárd helynevek a 'kádár' vagy 'pohárnok' jelentésű ómagyar bocsár szó -d képzős alakjából valók és ilyen foglalkozású várnépekre utaltak. Először 1238-ban említették, Buchard alakban. Előtagja Buzásbocsárdtól különítette el (először 1486-ban: Borosboczard).

Fekvése[szerkesztés]

Gyulafehérvártól 13 kilométerre északnyugatra, az Erdélyi Hegyalján fekszik.

Népessége[szerkesztés]

  • 1785-ben Magyarborosbocsárdnak 377, Oláhborosbocsárdnak 341 lakója volt. Az előbbiben ugyanekkor 39, utóbbiban 51 ortodox családot, Magyarborosbocsárdon 1766-ban 111 református lelket számoltak össze.[2]
  • 1910-ben 1277 lakosából 1266 volt román és 11 magyar anyanyelvű; 710 ortodox és 557 görög katolikus hitű.
  • 2002-ben 957 román anyanyelvű lakosából 886 volt ortodox, 74 pünkösdi és 12 görög katolikus vallású.

Története[szerkesztés]

Középkori plébániatemploma, amelyet később a református nemesek használtak, a mai ortodox templom helyén állhatott. 1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint egyházának papja 80 dénár pápai tizedet fizetett. 1442-ben a település a Kecsetiek adománybirtoka volt, de Hunyadi János erdélyi vajda magának foglalta el. A mai település felső része a középkortól a 20. századig külön falut alkotott Oláhbocsárd, később Oláhborosbocsárd néven (villa olachalis Buchard 1346-ban, Olahbochard 1496-ban), a tőle való megkülönböztetésül az alatta fekvő, a középkorban még magyar lakosságú falut Magyarbocsárdnak, később Magyarborosbocsárdnak nevezték el (Magyarbochard 1505-ben, Magjar Boros Bocsárd 1684-ben). Bár a két falu közben összeépült, községi igazgatásuk csak 1912-ben egyesült. Mindkét falu Fehér, majd Alsó-Fehér vármegyéhez tartozott.

Szőlőművelő település volt. A paraszti réteg a 17. században már Magyarborosbocsárdon is román. A tatárok 1658-ban felgyújtották, ezután 1668-ban, a református magyarok számának csökkenése miatt, újraosztották határát. A református püspökség a 17. század második felében udvarházat épített itt uradalmának igazgatása céljából, amely a 18–19. században is fennállt. A püspökségen kívül a 18. században főbb birtokosai a Boér, Bessenyei és Harsányi családok voltak.

1848 tavaszán Ács János református lelkész vezetésével 26 fős nemzetőrsége alakult. Október 29-én román felkelők a vásártéren 63 magyar lakosát öltek meg, 25-en Vajasdra menekültek. A magyar vadászok 1849-ben tizenegy román lakosát végezték ki. Református egyháza nem alakult újjá.

A hagyomány szerint a pónyikalma innen került Nagyenyedre a 19. század elején, ahonnan aztán Erdély szerte elterjedt.[3]

Látnivalók[szerkesztés]

  • Az ortodox templom kertjében 2000 óta falumúzeum működik.[4]
  • A feltehetően a 17. században épült régi ortodox templom romjai. Az épületet a 20. század közepéig használták.

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1897-ben Emil Pop botanikus.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
  3. Nagy-Tóth Ferenc: Régi erdélyi almák. Kolozsvár, 1998, 41. o.
  4. www.traditiongroup.ro (románul)

Források[szerkesztés]

  • Gudor Kund Botond: Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei. Kolozsvár – Barót, 2012
  • Hajdú Mihály – Janitsek Jenő: Alsófehér megye. (Szabó T. Attila erdélyi történeti helynévgyűjtése, 1.) Bp., 2001
  • Szilágyi Farkas: Alsófehér-vármegye 1848–49-ben. Nagy-Enyed, 1898

További információk[szerkesztés]