Igenpataka
| Igenpataka (Ighiel) | |
 | |
| Az igenpatakai ortodox fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Magyarigen |
| Rang | falu |
| Községközpont | Magyarigen |
| Irányítószám | 517362 |
| SIRUTA-kód | 4954 |
| Népesség | |
| Népesség | 883 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 08′ 48″, k. h. 23° 28′ 47″Koordináták: é. sz. 46° 08′ 48″, k. h. 23° 28′ 47″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Igenpataka (románul: Ighiel) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Gyulafehérvártól 13 km-re északkeletre fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét patakjáról kapta (lásd Magyarigennél). Román neve Magyarigen Ighiu nevének kicsinyítő képzős alakja. Először egy 1620-ból való okirat említi, amely 1754-es másolatban maradt fönn: Egenpataka. 1649-ben Ighen pataka alias Olah Ighen. Román nevét először 1839-ben említik: Igjel.
Története[szerkesztés]
Román telepítésű falu. 1761-ben 52 ortodox család lakta. 1784. november 10-én népe lerombolta nemesi kúriáit.
Alsófehér vármegyéhez tartozott.
Népessége[szerkesztés]
- 1850-ben 457 lakosából 441 volt román és 16 cigány nemzetiségű; valamennyien ortodoxok.
- 1900-ban 766 ortodox román lakosa volt.
- 2002-ben 994 román nemzetiségű lakója volt, közülük 794 ortodox és 198 pünkösdista vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- Ortodox fatemploma 1770-ben épült, festményei 1781-ból valók, ikonosztázát 1780–1783-ban a gyulafehérvári Simion mester készítette.
- Az Igeni-tó. Területe 5,26 hektár. Kialakulását a hegy beszakadása okozta. Vízfolyásokon kívül két karsztforrás is táplálja .
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Videó
- Kő alapra fenyő rakófából épült, kétosztató lakóház és csűr (1868 és 1900 között) a golești-i szőlészeti múzeumban (románul)
.svg){kind=small}