Rehó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rehó (Răhău)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
Rang falu
Községközpont Szászsebes megyei jogú város
Irányítószám 515802
SIRUTA-kód 1918
Népesség
Népesség977 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság3 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Rehó (Románia)
Rehó
Rehó
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 54′ 19″, k. h. 23° 37′ 08″Koordináták: é. sz. 45° 54′ 19″, k. h. 23° 37′ 08″
Rehó környéke 1770 körül

Rehó (románul: Răhău, németül: Reichau) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szászsebestől 6 km-re délkeletre, a Nagy-Székás patak bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Német eredetű ('gazdag berek'). Történeti névalakjai: Ryho (1291), Ryon és Rychova (1309), Rychau (1372), Rychen (1532).

Története[szerkesztés]

Az első falu a mai főút mentén feküdt. A középkorban szászsebesszéki szász falu. 1601 és 1603 között elpusztult, ezután települt újra mai helyén, román lakossággal. Az evangélikus egyházközség hívek nélkül is fennmaradt egészen 1865-ig (a Királyföldön a román jobbágyok a legtöbb helyen az evangélikus lelkésznek fizették a dézsmát), 1848-ig pedig a falu jegyzői is szászok voltak. A német községi nyelvet 1861-ben váltották fel a románnal.

Igen hamar, már 1794-ben működött ortodox iskolája, amelyet Szászsebesről, Szászcsórból, Bervéről, Kelnekről, Lázból és Kákováról is látogattak diákok. 1847-ben új iskolaépületet emeltek, téglából.
1870-ig a férfiak középen kettéválasztott hosszú hajat hordtak.

1876-tól Szeben vármegyéhez tartozott. 1907-ben kisközségből nagyközséggé alakult.[3] 1882-ben burkolták első utcáját. 1897-ben a házak többsége téglából, kisebb részük kőből épült, általában cserépfedéllel. Háromosztatúak voltak (lakószoba, konyha, éléskamra). A házasságokat a települési exogámia jellemezte (Kákova, Péterfalva, Kelnek).

1897-ben 3224 holdas határának 57%-a volt szántó, 13%-a legelő, 11%-a erdő (tölgyes), 7%-a rét és 6%-a szőlő. A szántóföldeken háromnyomásos művelést folytattak (búza, kukorica, ugar – a kukorica közé tököt és babot, a homokosabb talajokon krumplit vetettek). A Valea Caselor patakból 1910 körülig aranyat mostak.[4] Legfontosabb jövedelemforrása a szőlőművelés volt. 1989-ben 163 hektárnyi szőlőterülettel büszkélkedett, amelyeken főként járdovány és királyleányka termett.[5]

Lakossága[szerkesztés]

1850-ben 1823 lakosából 1805 volt román és 18 cigány nemzetiségű, valamennyien ortodox vallásúak.
2002-ben 923 lakosából 914 román és 6 cigány, 889 ortodox és 31 pünkösdista vallású.

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1814-ben Ioan Constande grafikus.

Gazdasága[szerkesztés]

Táskákat előállító bőrgyára van.[6]

Források[szerkesztés]

  • Nicolae Cărpinișian: Monografia comunei Rěhău. Sibiiu, 1897
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. [1]
  3. Belügyi Közlöny 1907, 3. o.
  4. Eugen Străuțiu – Marius Halmaghi: Țara Secașelor. Sibiu, 2007, 44. o.
  5. Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002, 126. o.
  6. www.office - Exclusively for professionals