Felsővidra
| Felsővidra (Avram Iancu) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Felsővidra |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 517065 |
| Körzethívószám | +40 x58[1] |
| SIRUTA-kód | 2586 |
| Népesség | |
| Népesség | 73 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[2] |
| Népsűrűség | 0,75 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 704 m |
| Terület | 97,19 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 21′ 29″, k. h. 22° 49′ 21″46.358056°N 22.822500°EKoordináták: é. sz. 46° 21′ 29″, k. h. 22° 49′ 21″46.358056°N 22.822500°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Felsővidra témájú médiaállományokat. | |
Felsővidra (románul Avram Iancu, 1924-ig Vidra de Sus[3]) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Fekvése
[szerkesztés]A Bihar-hegységben, a Kis-Aranyos mentén, Topánfalvától 20 km-re nyugatra, Alsóvidrától délnyugatra fekvő település.
Története
[szerkesztés]A településen feltárt régészeti leletek között ókori aranymosó eszközök találhatók.[4]
Nevét 1839-ben említette először oklevél Felső-Vidra, Vidra-gyin-szusz alakban. 1861-ben Felső-Vidra, 1888-ban Felső-Vidra, 1913-ban Felsővidra néven írták.
A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Topánfalvai járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 3612 lakosából 3553 fő román, 42 cigány, 13 pedig magyar anyanyelvű volt. A népességből 3593 fő görögkeleti ortodox volt.
2002-ben a hozzá tartozó falvakkal együtt 1865 lakosából 1772 román, 90 cigány, 2 német és 1 magyar volt.[5]
Látnivalók
[szerkesztés]- Itt született 1824-ben Avram Iancu, az 1848-as magyarellenes román nemzeti felkelés vezetője. Szülőháza ma emlékmúzeum, illetve néprajzi múzeum.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
- ↑ a b Perei Árpád: A Bihar-hegység legdélebbi tájain. Erdélyi Kárpát Egyesület. (Hozzáférés: 2009. április 10.)
- ↑ Arhiva REPERTORIUL ARHEOLOGIC AL ROMÂNIEI a Institutului de Arheologie "Vasile Pârvan" (román nyelven). [2015. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 10.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Források
[szerkesztés]- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
.svg){kind=small}