Gáldtő
| Gáldtő (Galtiu) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Marosszentimre |
| Rang | falu |
| Községközpont | Marosszentimre |
| Irányítószám | 517678 |
| SIRUTA-kód | 7428 |
| Népesség | |
| Népesség | 506 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | < 3 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 08′ 35″, k. h. 23° 39′ 58″46.142972°N 23.666241°EKoordináták: é. sz. 46° 08′ 35″, k. h. 23° 39′ 58″46.142972°N 23.666241°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gáldtő témájú médiaállományokat. | |
Gáldtő románul: Galtiu, falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gyulafehérvártól északkeletre, a Maros bal partján fekvő település.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gáldtő nevét 1329-ben, majd 1333-ban említette először oklevél quartam partem ... p-is Galdtu ~ v. Galdtu néven.
1335-ben Petrus ds Zakalus de Galdtu néven említették, birtokosai ekkor a Gáldi nemesek voltak. 1329-ben Gáldi Adorján, nénjének, Margitnak, az őt Rákosdi Tamás özvegyeként illető leánynegyedet Gáldtő negyedrészében és tartozékaiban adta ki, és 1333-ban nem váltotta vissza. 1335-ben az okleveletGáldtői Szakállas Péter íratta át (Gy 2: 160).
A falu birtokosai a későbbiekben is a Gáldtői család és annak leszármazottai voltak.
Nevének későbbi változatai: 1441-ben és 1442-ben, 1538-ban Galthew, 1733-ban Gáld, 1750-ben Közep-Galda, 1760–1762 között Galdtő. 1808-ban Gáldtő vel Gáltő h., cum pr. Bekenszeg h., 1913-ban Gáldtő.
A trianoni békeszerződés előtt Alsó-Fehér vármegye Tövisi járásához tartozott.
1910-ben 512 lakosa volt, melyből 30 magyar, 472 román volt. Ebből 469 görögkatolikus, 14 református, 13 görögkeleti ortodox volt.
Híres emberek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Itt született 1782. február 2-án gróf Bethlen Lajos memoáríró.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
- ↑ Gróf Bethlen Lajos: Önéletírása. In Erdély öröksége: Erdélyi emlékírók Erdélyről X. Két ország ölelkezése (1791–1867). Szerk. Makkai László. Budapest: (kiadó nélkül). 1941. 1–51. o.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
