Szikszay Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szikszay Jenő
Született 1921. október 19.
Magyarpéterfalva
Elhunyt1977. április 11. (55 évesen)
Brassó
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pedagógus,
irodalomtörténész

Szikszay Jenő (Magyarpéterfalva, 1921. október 19.Brassó, 1977. április 11.) erdélyi magyar pedagógus, irodalomtörténész.

Életútja[szerkesztés]

Balázsfalván érettségizett 1939-ben, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem bölcsészkarán 1944-ben szerzett tanári oklevelet, ugyanakkor doktori címet is. 1944–45-ben a kolozsvári Piarista Főgimnáziumban tanított, 1945-től a brassói Római Katolikus Főgimnáziumban, majd a Magyar Vegyes Líceummá átkeresztelt iskolában, később az Unirea Líceumban volt tanár. Az Új Idő szerkesztőbizottságának tagja.

Munkássága[szerkesztés]

Magyar nyelvű pedagógiai, irodalmi tárgyú cikkei a Tanügyi Újságban, Korunkban, Igaz Szóban, Új Időben; román nyelven a Gazeta Învăţământului és az Astra hasábjain jelentek meg. A Brassói Lapok közölte Romániai magyar irodalomtörténet címmel indított sorozatát, amely pótolta az akkor még hiányzó tankönyvet. Ezt részletesen – egyelőre csak az asztalfióknak – monografikusan is feldolgozta, 14 vaskos kötetben. A brassói magyar művelődési életben vállalt aktív szerepet, ami miatt – továbbá kihasználva azt, hogy egykori tanítványai közül többeket elítéltek az 1957-es Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség (EMISZ)-perben – az államvédelmi hatóságok zaklatásokkal próbálták megfélemlíteni: egy házkutatáskor irodalomtörténetének kéziratát is elkobozták, őt magát pedig beidézték. Kihallgatása másnapján a zaklatások elől a halálba menekült.

Emlékezete[szerkesztés]

Ma a csernátoni Haszmann fivérek faragta kopjafa őrzi emlékét a postaréti temetőben. Kőbe faragott mellszobrát Tímár Margit készítette el. Egykori tanítványa, Jancsik Pál versben idézte emlékét. Egykori tanítványa, Aranyosi István jegyzeteiből, Ambrus Attila előszavával 2009-ben adták ki előadásait Magyar-lecke címmel.

Elismerése[szerkesztés]

  • A Magyar Köztársaság nevében 1991 októberében – post mortem – A hazáért és szabadságért 1956-os emlékéremmel tüntették ki.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Székely László: Kései búcsú Szikszay Jenő tanár úrtól. Romániai Magyar Szó, 1990. március 20.
  • Bencze Mihály és Váradi Mária: A végeket kell erősíteni (Szikszay Jenő élete), Brassói Füzetek, Nr. 6, 1994, pp. 37–41.
  • In memoriam Szikszai Jenő (1921–77). Szerk. Krajnik-Nagy Károly. Kolozsvár, 2003.
  • Ambrus Attila: Az autentikus lét. Szikszay Jenő élete és utóélete. Korunk 2007/9. 124–128.