Baricz György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Baricz György
Született 1779. október 28.
Nagyenyed
Elhunyt 1840. december 27. (61 évesen)
Zára
Nemzetisége magyar
Foglalkozása alezredes

Ikafalvi Baricz György (Baritz György) (Nagyenyed, 1779. október 28.Zára, 1840. december 27.) mérnökkari császári-királyi alezredes.

Élete[szerkesztés]

Atyja református pap volt. Szülővárosában végezvén a bölcseleti, hittani és jogi tanulmányokat, Bécsbe ment a mérnöki akadémiába, ahonnan öt év mulva 1805-ben a hadmérnöki karhoz vétetett fel kadétnak; 1807 szeptemberében ugyanott főhadnagynak neveztetett ki. E pályán kivált Raguzában, Leopoldvárban, Eszéken és Peschierában több évig várerősítési tiszti, Dalmáciában - Zárában pedig igazgatói hivatalt viselt; végre 1839 novemberében alezredes lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1832. március 9-ei második nagygyűlésén levelező tagjául választotta.

Írásai[szerkesztés]

Benkő Ferenc életrajzát irta a Tudományos Gyűjteménybe (1817. XII. 112.); a Magyar Tudományos Akadémiahoz tudósítást küldött be a milánói és velencei könyvtárakról (M. Tud. Társ. Évk. II. 1–20, 63–73.); értekezést írt a Magyar Kurírba (1823): Egy a Dunán Pest és Buda között építendő, lánczon függő, állandó hidról, mely az Ephemer. Posonienses című hírlapban latinul is megjelent. A Magyar Tudományos Akadémia részint kéziratok vizsgálásával, részint a hadtudományi szótár tetemes részének elkészítésével őt bízta meg.

Munkája[szerkesztés]

  • Cornelius Tacitus munkái. I. kötet. Bécs, 1822.

Életének egy részét Tacitus Historiái s Annalesei és Ifjabb Plinius leveleinek magyarra fordításával töltötte, mely azonban kéziratban maradt.

Források[szerkesztés]