Zörgő Benjamin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zörgő Benjamin
Csomafáy Ferenc felvétele
Csomafáy Ferenc felvétele
Született 1916. január 31.
Hosszúrév
Elhunyt 1980. február 12. (64 évesen)
Kolozsvár
Gyermekei Ráduly-Zörgő Éva
Foglalkozása pszichológus
Sírhely Házsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Zörgő Benjamin témájú médiaállományokat.

Zörgő Benjamin (Hosszúrév, 1916. január 31.Kolozsvár, 1980. február 12.) pszichológus, egyetemi tanár, lélektani szakíró, szerkesztő, fordító, Ráduly-Zörgő Éva apja.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Középiskoláit a zilahi Wesselényi Kollégiumban végezte (1934), majd a kolozsvári I. Ferdinánd Egyetemen szerzett lélektan szakos tanári oklevelet. Egyetemi hallgató korában Vásárhelyi János püspök és Nyárády Erazmus Gyula családjánál volt nevelő, s az IKE tagjaként részt vett az 1939-es kérői ifjúsági konferencián. 1941. február 1-jétől gyakornok a Kolozsvárra visszatért Ferenc József Tudományegyetem Lélektani Intézetében.

Kolozsvári munkásságát katonai behívó szakította félbe 1942-ben, alakulatától azonban átirányították előbb a Katonai Lélektani Intézetbe, ahol pszichotechnikai továbbképzésen vett részt, majd a Honvéd Képességvizsgáló Intézetbe. Innen járt be a Pázmány Péter Tudományegyetem Lélektani Intézetébe, ahol Harkai Schiller Pál bevonta őt állatlélektani kísérleteibe. Az ő irányítása alatt dolgozott Tihanyban is, a Biológiai Intézetben. E munkák során azonosult Harkai Schiller pszichológiai koncepciójával, amely messze meghaladta a lélektan hagyományos filozofikus megközelítését. Első kutatási eredményeit Fehér patkányok útrövidítési kísérletei és Érzékelés és mozgás az állati tanulásban címmel a Harkai-Schiller alapította Lélektani tanulmányok 6. és 7. kötetében (Budapest, 1943–44), majd Az állati tanulást befolyásoló tényezők címmel a Tihanyi Biológiai Intézet Évkönyvében (Tihany, 1944–45) közölte.

Miután alakulatával nyugatra kellett visszavonulnia, Linzben amerikai fogságba került. Szabadulása után visszatért Kolozsvárra, ahol a Bolyai Tudományegyetemen közben tanszéket vállalt Harkai Schiller Pál mellett 1946. december 1-jétől adjunktus lett a Lélektani Intézetében. Ezáltal Erdélyben új utakon, a professzorával együtt képviselt gestalt-pszichológiai szemlélettel, határozott kísérleti lélektani szakirányulással indult el a lélektani szakemberképzés, meghaladva e szaktudomány korábbi szellemtudományos szemléleti meghatározottságát.

Miután az 1948-as román tanügyi reform megszüntette a tanszékek mellett létrejött intézeteket, így a Lélektani Intézetet is, a Bölcsészkarból kiemelt Lélektan–Filozófia Kar keretében folytatja tovább a szakmai képzést – miután Harkai Schiller Pál 1947 telén emigrált[1] az Amerikai Egyesült Államokba – a lélektan tanszék előadótanáraként, majd mb. professzoraként. Ez időben a kar dékánja is. 1949-ben politikai természetű vádakkal leváltják dékáni tisztéből és visszaminősítik előadótanárnak.

1959-től a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen folytatja tanári munkáját, ekkor a gyógypedagógia–lélektan területén, az érzékszervi-értelmi-beszédhibás iskoláskorú gyermekek idegrendszeri károsodásának és lehetséges rehabilitációjának körében végez kísérleti kutatásokat. Ezek eredményei a Probleme de Defectologie şi Psihopatologie hasábjain – amelynek Valer Mare mellett társszerkesztője volt – jelennek meg 1959–66 között. További szaktanulmányait az Analele Romîno-Sovietice, Buletinul Universităţilor V. Babeş et Bolyai, Revista de Psihologie, Studii şi Cercetări Ştiinţifice Seria Ştiinţe Biologice, Agricole şi Medicale, Studia Iniversitatis Babeş-Bolyai közölte.

Számos nemzetközi kongresszus (Moszkva 1966, Berlin 1968, London 1969, Bukarest 1971, Pozsony 1971, Gant 1972, Visegrád 1973, Debrecen 1975) előadója; előadásai közül Az alkotó gondolkodás kutatási problémái Visegrádon 1973-ban, A tárgyi modellekkel való cselekvés szerepe az alkotó gondolkodás fejlesztésében a kisiskolásoknál Budapesten 1979-ben jelent meg.

A lélektan területén akkoriban érvényesült vulgarizáló felfogás, majd a tudományággal szemben megnyilvánuló hivatalos ellenszenv körülményei között is el tudta határolni magát a pszichikus működések leegyszerűsítő szemléletétől, hangsúlyozva az ember felsőbb idegtevékenységének aktív jellegét, amely szubjektív világának egyik fő jellemzője. Ebben az időszakban magyarul közölt ismeretterjesztő és szakcikkeket a Korunk, A Hét, Dolgozó Nő, Igazság, Előre, Vörös Zászló, Megyei Tükör című lapokban.

Önálló kötetei[szerkesztés]

  • Ce este voinţa? (Bukarest 1969)
  • Aptitudini (Al Roşcával, Bukarest 1972; magyarul A képességek címmel, uo. 1973)

Egyetemi jegyzetei[szerkesztés]

  • Általános lélektan (Benedek Istvánnal, Kolozsvár 1947)
  • Állatlélektan (Kolozsvár 1947)
  • Pszichotechnika (Kolozsvár 1947)
  • Az érzékelés (Kolozsvár 1947)
  • Az idegrendszer anatómiája és fiziológiája (Kolozsvár 1952)
  • A lélektan vázlatos története (Kolozsvár 1952)
  • A képességek (Kolozsvár 1953)
  • Általános lélektan (a tanszék tagjaival együtt összeállított munka, I–II. Kolozsvár 1953).

Szerkesztésében jelent meg a Pedagógiai lélektan (egyetemi jegyzet, Bukarest 1963; románul Psihologia pedagogică, Uo. 1967), benne A gyermek személyisége és lelki fejlődésfolyamatai című fejezetével.

Részt vett több akadémiai kiadású pszichológiai mű (Tratat de psihologie experimentală, Bukarest 1963; Problemele fundamentale ale psihologiei. Uo. 1980; Psihologia educaţiei şi dezvoltării. Uo. 1983) szerkesztésében, amelyekben – olykor társszerzőkkel – több fejezetnek szerzője is volt.

Fordításában jelent meg S. I. Galperin: Élet és halál a modern tudományok megvilágításában (Nagyvárad 1948, Népszerű tudomány sorozat); E. Fischbein: Lélektan. Tankönyv a 10. osztály számára (Demény Dezsővel, Bukarest 1958); V. Pavelcu – I. Didilescu: Logika. Tankönyv a 11. osztály számára (uo. 1959); G. A. Fortunatov – A. V. Petrovszkij: Lélektan. Tankönyv a 11. osztály számára (Czitrom Jánossal, uo. 1961).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Közismert okból emigrált, 1947 után a magyar állampolgárok már nem vállalhattak munkát Romániában.

Források[szerkesztés]

Tovább információk[szerkesztés]

  • A. Roşca – E. Fischbein: Dévelopement de la psychologie pédagogique en Roumanie au dernière quart de siècle. Revue Roumaine des Sciences Sociales et Psychologiques 1971/1.
  • D. Salade: Benjamin Zörgő. Un experimentalist eficace. In: Portrete de universitari clujeni. Kolozsvár 1977.
  • Tóth Sándor: Zörgő Benjamin (Nekrológ). Igazság 1980/42.
  • Kulcsár Tibor: Zörgő Benjamin, A Hét 1980/8.
  • Önarckép háttérrel. In: Magyar pszichológusok önéletrajzi írásai. Budapest 1998.
  • Farkas Cs. Magda: Lélektani Intézet teremtése a Bolyai Tudományegyetemen. Szabadság 1998/164
  • Farkas Cs. Magda: Mindennapok a Bolyai Tudományegyetemen a lélektan bűvöletében. Szabadság 1998/180
  • Farkas Cs. Magda: Kísérleti lélektani iskola. In: A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem. 1945–1959ÍÍ. Budapest 1999; uő:
  • Farkas Cs. Magda: Kísérleti lélektani műhely Kolozsváron. Erdélyi Pszichológiai Szemle 2000/1.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]