Réz-hegység

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Réz-hegység
Réz-hegység, előtérben Sólyomkőpestes
Réz-hegység, előtérben Sólyomkőpestes

Hely  Románia, Erdély, Szilágy és Bihar megye
Hegység Erdélyi-középhegység, Nyugati-Kárpátok
Legmagasabb pont Magura (918 m)
Hosszúság40 km
Szélesség20 km
Elhelyezkedése
Réz-hegység (Románia)
Réz-hegység
Réz-hegység
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 06′ 20″, k. h. 22° 31′ 23″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 20″, k. h. 22° 31′ 23″

A Réz-hegység (régi magyar neve Igyfan-erdő, románul Munții Plopiș) az Erdélyi-középhegység, vagy más néven Erdélyi-szigethegység északnyugati részén fekszik. Tulajdonképpen a Bihar-hegység egyik északnyugati oldalága, mely Szilágy és Bihar megye határán húzódik a Szilágyság és a Sebes-Körös között északról délkelet felé.

Fekvése[szerkesztés]

A Réz-hegység északi mellékágai a Berettyó és a Kraszna völgyébe nyúlnak le. Keleten a Csucsa és Perje közötti 669 méter magasságú Plopis-hágó választja el a Meszes-hegységtől, délen a Sebes-Körös, nyugat felé a hegység mindinkább alacsonyodó kiágazásai Szalárd és Nagyvárad határáig húzódnak.

Földrajza[szerkesztés]

A Bihar és Szilágy megye határán húzódó hegység lapos tetői és hátai sehol sem érik el az 1000 méteres tengerszint feletti magasságot.

Legmagasabb csúcsai a 918 méter magasságú Magura és ezt követi az Almácska-tető a 882 méteres magasságával.

A hegység felszíne meglehetősen lapos, központi részének lapos tetői és hátai egy kréta kori tönkfelszín maradványai. Letarolt, hullámos felszínének rossz lefolyású, sekély mélyedéseiben lápok bújnak meg. A felszínt helyenként több tíz méter vastagságú mállási réteg borítja, keletkezésének valószínű ideje az óharmadidőszak lehetett.

A hét-nyolcszáz méter magasra emelt triász kori rétegek sekély, tálszerű mélyedéseibe beszivárgó vizek változatos karsztformákat alakítottak ki. A felszíne alatt összegyűlt víz részben a Sebes-Körös vízrendszeréhez kapcsolódó Seredos-völgyi karsztforrás felé áramlik, részben pedig a Berettyó forrásait táplálja.

A hegység féloldalasan kiemelt rögvonulata észak felé dől, ezért a hegység hosszabb és nagyobb vízhozamú vízfolyásai mint például a Bisztra és a Gyepes-patak ugyancsak a Berettyót táplálják.

Legalacsonyabb peremét Valkóváralja mellett, a Várhegy alatti völgyben töri át az itt még alig pataknyi Berettyó folyó. Itt a meredek hegyoldalak közé szorított vízfolyásnak hegyipatak jellege van.

Növény- és állatvilága[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]