Mézgás éger
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Alnus glutinosa (L.) Gaertn. | ||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe | ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mézgás éger témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mézgás éger témájú médiaállományokat és Mézgás éger témájú kategóriát.
|
A mézgás éger vagy enyves éger (Alnus glutinosa) a nyírfafélék (Betulaceae) családjába és az éger (Alnus) nemzetségébe tartozó növényfaj.
2009-ben az év fájává választották.[1]
Elterjedése, élőhelye
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szerte Európában nő a patakok mentén és a vízzel jól ellátott területeken – Észak-Európában zonális; attól délre reliktum jellegű erdőtársulások tagja. A Kárpát-medencében posztglaciális reliktum faj, a bükk kor emléke.
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kúpos formájú, 20 méternél alig magasabbra növő fa – mocsarakban, vízpartokon elterülő cserje is lehet. Törzse egyenes, ágai nagyobbrészt vízszintesen állnak. Kérge fiatalon sima, fényes, fehér pettyekkel, idősebb korában barnásszürke, táblásan felrepedezik. Hajtásai fiatalon ragadósak (mézgások), lilásbarnák, kopaszok, fehérpettyesek.
Rövid, nyeles rügyei tojásdadok, feketéslilák, ragadósak. 5–10 cm hosszú levelei visszás tojásdadok, kétszer fogazottak.
Váltivarú, egylaki fa: megnyúló és pirosból hirtelen sárgába váltó, végálló porzós barkái tavasszal jelennek meg. A kicsiny, vörösesbarna termős füzérek a hajtások végén, az előző évi tobozkák mellett nőnek a még levéltelen ágakon.
Termése 1–1,5 cm hosszú kocsányon lógó és kb. ugyanilyen hosszú, éretten sötétbarna áltoboz. Magja apró, ötszögletű, fényes barna, szárnyatlan.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gyorsan növő, viszonylag hosszú életű fa, sarjadásra hajlamos. Víz- és fényigényes, melegkedvelő, a szennyezett levegőt jól tűri. Folyók, patakok mentén, a síksági lápokon, oxigéndús termőhelyen gyorsan növekszik.
Március-április között virágzik.
Gyökerein a levegő nitrogénjét megkötő sugárgombák (Actinomyces alni) élnek.
Felhasználása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Narancssárga fája ipari fának túl puha. A nedvességnek ellenáll, különösen víz alatt tartós (hidak építésére kiváló volt). Jól faragható; kérgében sok a csersav.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Európa fái és bokrai
- Környezet- és Természetvédelmi Lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. p. 240. ISBN 963-05-7847-6
