Aranysakál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Aranysakál
Golden Jackal sa02.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Kutyafélék (Canidae)
Alcsalád: Caninae
Nem: Canis
Faj: C. aureus
Tudományos név
Canis aureus
(Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Aranysakál témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aranysakál témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aranysakál témájú kategóriát.

Az aranysakál (Canis aureus) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa délkeleti részén, Észak-Afrikában és Ázsia mediterrán jellegű vidékein él. Bár kevesen tudják, de Közép-Európában, többek között Magyarországon is igen gyakori volt a 19-20. század-ban, 1989-ben a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján még mint Magyarországon kihalt faj szerepelt, de a '90-es években a volt Jugoszláviában folyó háborúk miatt fokozatosan újra megjelent a déli megyékben. Magyarországon főleg délen, Bács-Kiskun megyében, Baranya megyében, Somogy megyében terjedt el, de láttak már példányokat Zala megyében, Tolna megyében, Csongrád megyében, Békés megyében, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Hajdú-Bihar megyében, Heves megyében, Pest megyében, Fejér megyében, Veszprém megyében, Vas megyében és Győr-Moson-Sopron megyében is. Hazánkban kb. 3000 példány élhet. [1] Egyes vélemények szerint azonos a nádi farkassal, azaz a toportyánnal.

A sztyeppék, fákkal tarkított puszták, bokorerdők és félsivatagok lakója. Az aranysakál a farkas szubtrópusi - trópusi megfelelője. Kerüli a trópusi esőerdőket, ami elsősorban az ottani kevés táplálékkal függ össze.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Canis aureus algirensis
  • Canis aureus anthus
  • Canis aureus aureus
  • Canis aureus bea
  • Canis aureus cruesemanni
  • Canis aureus ecsedensis
  • Canis aureus indicus
  • Canis aureus lupaster
  • Canis aureus moreotica
  • Canis aureus naria
  • Canis aureus riparius
  • Canis aureus soudanicus
  • Canis aureus syriacus

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy kifejlett állat teste 70–105 centiméter, farka körülbelül 25 centiméter, marmagassága 38–50 centiméter, súlya 7–15 kilogramm körüli, a kanok körülbelül. 15%-kal nehezebbek. Izmos lába a farkasokéhoz hasonlóan igen alkalmas hosszan tartó üldözésre, így a 40 km/h sebességet akár egy órán át is képes tartani. Bundája világosabb és barnásabb színezetű nagyobb rokonáénál, farka és hasi oldala szürkésfehér. Füle a rövid szőrzet közt nagyobbnak hat, mint a farkasé, amely különösen télen, illetve az északi állományoknál alig áll ki a bundából. Hangja: elnyújtott üvöltés, rövid, vonyító és ugató hangok. Állkapcsa sokkal finomabb és gyengébb, mint a farkasé.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pihenő példány Izraelben

Kisebb állatokat önállóan is képes elejteni, magyarországi körülmények között rágcsálóspecialistának mondható, de nem veti meg az őz, szarvas vagy vaddisznó tetemeket sem. Trópusi területeken fordulhat elő, hogy csapatokba verődik és antilopokat, gazellákat zsákmányol. Ha nem jut táplálékhoz, a dögökre is ráfanyalodik, olykor az emberi települések közelébe is merészkedik némi hús reményében.

Az emberi üldöztetéstől eltekintve az aranysakál legnagyobb ellensége a farkas. Ahol mindkettő előfordul, a sakál csak nagyon szórványosan és visszavonultan marad fenn.

Elszaporodásuk a vadgazdálkodásban nagy károkat okozhat!

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Balkánon élő állományok téli falkáiban január-februárban alakulnak ki a párok, amelyek tagjai nagyon szorosan, nemritkán életre szólóan összetartanak. A nőstények 9 hónaposan, a hímek 2 évesen ivarérettek. Csak a domináns hím és nőstény szaporodik. A 62 napos vemhesség végén a nőstény 3-6, de kivételesen akár 8 kölyköt hoz a világra. Ezek erősen emlékeztetnek a házikutyakölykökre, és mint azok, sok gondoskodásban részesülnek. Életük első két hetét a vackon töltik, ami gyakran egy föld alatti járat. Itt először tejet kapnak, de a második hét után már az anyjuk által visszaöklendezett, előemésztett táplálékot is. A kan egyre nagyobb részt vállal a fiatalok felneveléséből. Azok néhány hetes korukban már a vacok előtt játszanak. Puha, szürke-szürkésbarna bundájukról ismerhetők fel, amit egy hónaposan már az öregkori szőrzetre váltanak le.

Állatkertekben gyakran látható.

Vadászata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon az 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 41/b bekezdése alapján az aranysakált kilövő vadász tizenöt darab sörétes vagy három darab 1000 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú golyós lőszert kap a fegyver típusának figyelembevételével.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá az aranysakál címszóra a Wikiszótárban!