Aranysakál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Aranysakál
Felnőtt példány
Felnőtt példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Kutyafélék (Canidae)
Alcsalád: Caninae
Nem: Canis
Faj: C. aureus
Tudományos név
Canis aureus
(Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Aranysakál témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aranysakál témájú médiaállományokat és Aranysakál témájú kategóriát.

Az aranysakál (Canis aureus) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó faj.

Az aranysakál hangja

Előfordulása[szerkesztés]

Európa délkeleti részén, Észak-Afrikában és Ázsia mediterrán jellegű vidékein él. A sztyeppék, fákkal tarkított puszták, bokorerdők, nehezen áttörhető bozótosok, elnádasodott nedves területek, félsivatagok lakója. Kerüli a nyílt terepet és a sűrű erdőket. Az aranysakál a farkas szubtrópusi - trópusi megfelelője. Nem kedveli a trópusi esőerdőket, ami elsősorban az ottani kevés táplálékkal függ össze.

Az aranysakál Közép-Európában, többek között Magyarországon is igen gyakori volt a 19-20. században, 1989-ben a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján még mint Magyarországon kihalt faj szerepelt, de a 90-es években a volt Jugoszláviában folyó háborúk miatt fokozatosan újra megjelent a déli megyékben. Magyarországon főleg délen, Bács-Kiskun, Baranya és Somogy megyében terjedt el, de láttak már példányokat Zala, Tolna, Csongrád, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Heves, Pest, Fejér, Veszprém, Vas, Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megyékben is. Hazánkban körülbelül 3000 példány élhet.[1] Egyes vélemények szerint azonos a nádi farkassal, azaz a toportyánnal.

Megtelepedését üdvözlik a vadgazdálkodási szakemberek, mert a rágcsálók pusztításában nagy szerepet játszik, az erdei ökoszisztéma sokfélesége gazdagodik általa, az önszabályozó folyamatok javulnak élettevékenységével.

Alfajai[szerkesztés]

  • Canis aureus algirensis
  • Canis aureus anthus
  • Canis aureus aureus
  • Canis aureus bea
  • Canis aureus cruesemanni
  • Canis aureus ecsedensis
  • Canis aureus indicus
  • Canis aureus lupaster
  • Canis aureus moreotica
  • Canis aureus naria
  • Canis aureus riparius
  • Canis aureus soudanicus
  • Canis aureus syriacus

Megjelenése[szerkesztés]

A kifejlett állat testhossza kb. 65–105 centiméter, marmagassága 45–50 centiméter között van. A farka közepesen lompos, 25–30 centiméter, a farok hegye pedig feketés-gesztenye színű. Az állat testtömege 7–15 kilogramm körüli, a kanok körülbelül 15%-kal nehezebbek, mint a szukák. Izmos lábuk a farkasokéhoz hasonlóan igen alkalmas hosszan tartó üldözésre, így a 40 km/h sebességet akár egy órán át is képesek tartani.

Színe télen és nyáron különbözik egymástól. Bundája világosabb és barnásabb színezetű nagyobb rokonáénál, farka és hasi oldala szürkésfehér. Füle a rövid szőrzet közt nagyobbnak hat, mint a farkasé, amely különösen télen, illetve az északi állományoknál alig áll ki a bundából. Állkapcsa sokkal finomabb és gyengébb, mint a farkasé.

Az aranysakálnak van egy különleges ismertetőjele, a talppárnája, amiről könnyen felismerhető. Mind a négy mancsán összenőtt két középső ujjának ujjpárnája. Ez az ismertetőjegy különösen a két mellső lábán figyelhető meg jól. A két középső ujj és a rajta lévő karmok nagyon közel helyezkednek el egymáshoz. Felismerését segíti még, hogy semmi más állathoz nem hasonlítható a hangja: elnyújtott üvöltés, rövid, vonyító és ugató hangok követik egymást, amelyeket általában napnyugta után hallat.

Életmódja[szerkesztés]

Pihenő példány Izraelben

Kisebb állatokat önállóan is képes elejteni, magyarországi körülmények között rágcsálóspecialistának mondható, de nem veti meg az őz, szarvas vagy vaddisznó tetemeket sem. Trópusi területeken fordulhat elő, hogy csapatokba verődik és antilopokat, gazellákat zsákmányol. Ha nem jut táplálékhoz, a dögökre is ráfanyalodik, olykor az emberi települések közelébe is merészkedik némi hús reményében.

Az emberi üldöztetéstől eltekintve az aranysakál legnagyobb ellensége a farkas. Ahol mindkettő előfordul, a sakál csak nagyon szórványosan és visszavonultan marad fenn.

Elszaporodásuk a vadgazdálkodásban nagy károkat okozhat!

Szaporodása[szerkesztés]

A Balkánon élő állományok téli falkáiban január-februárban alakulnak ki a párok, amelyek tagjai nagyon szorosan, nemritkán életre szólóan összetartanak. A nőstények 9 hónaposan, a hímek 2 évesen ivarérettek. Csak a domináns hím és nőstény szaporodik. A 62 napos vemhesség végén a nőstény 3-6, de kivételesen akár 8 kölyköt hoz a világra. Ezek erősen emlékeztetnek a házikutyakölykökre, és mint azok, sok gondoskodásban részesülnek. Életük első két hetét a vackon töltik, ami gyakran egy föld alatti járat. Itt először tejet kapnak, de a második hét után már az anyjuk által visszaöklendezett, előemésztett táplálékot is. A kan egyre nagyobb részt vállal a fiatalok felneveléséből. Azok néhány hetes korukban már a vacok előtt játszanak. Puha, szürke-szürkésbarna bundájukról ismerhetők fel, amit egy hónaposan már az öregkori szőrzetre váltanak le.

Állatkertekben gyakran látható.

Vadászata[szerkesztés]

Magyarországon a 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 58. § bekezdése alapján egyéni és társas vadászatok során, sörétes és golyós fegyverrel is vadászható dúvadféle.[2] Vadászati idénye az év egészére kiterjed.[3]

Az elejtett, elfogott vad után, így az aranysakál után is az azt kilövő hivatásos vadász, szolgálati feladata teljesítése során lődíjként, szolgálati lőfegyvere és annak öbnagysága figyelembevételével golyós – vagy sörétes – lőszert kap (41/b bekezdés).[2]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az aranysakál újra Magyarországon
  2. ^ a b 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet, net.jogtar.hu
  3. Országos Magyar Vadászkamara Tolna megyei Területi Szervezete: Hatályos jogszabályok gyűjteménye (hozzáférés: 2015. május 13.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]