Mikola András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mikola András
Mikola András arcképe (Muhi Sándor grafikája)
Mikola András arcképe (Muhi Sándor grafikája)
Született 1884. március 17.
Nagypeleske
Elhunyt 1970. július 4. (86 évesen)
Nagybánya
Foglalkozása festőművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Mikola András témájú médiaállományokat.

Mikola András (Nagypeleske, 1884. március 17.Nagybánya, 1970. július 4.) magyar festő, a nagybányai művésztelep második nemzedékének jeles tájképfestő művésze és mestere.

Életpályája[szerkesztés]

Pályája elején jogot hallgatott Debrecenben, de hamarosan kiderült, hogy „csak” a rajz és a festés érdekli. Rajzolni, festeni tanult a nagybányai művésztelepen, majd Szablya-Frischauf Ferenc budapesti magániskolájában, később a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, s ösztöndíjakkal kijutott Párizsba, a Julian Akadémiára és a Delécluse Akadémiára. Az 1910-es évek elején ugyancsak ösztöndíjakkal eljutott Olaszországba és Németországba is. Mesterei voltak Ferenczy Károly, Réti István, Paul Laurens. Külföldön legnagyobb hatást Paul Cézanne festészete gyakorolt rá, de még sem ez volt a meghatározó az ő festészetében, hanem a nagybányai hagyományok, a plein air, a természetszeretet, a tájképfestés.

1908-tól volt kiállító művész, első kiállítására Budapesten került sor a Könyves Kálmán Szalonban, majd 1910-ben a Műcsarnokban. Friss tájlátása hamar feltűnt a szakértők és a közönség szemében. Stílusában a naturalizmus és az impresszionizmus ötvöződött, színpöttyökkel, fényfoltokkal érzékeltette a nagybányai dombos, fás táj, s a föléje boruló kék ég atmoszféráját. Sajátos volt finom, majd egyre erőteljesebb koloritja. Az 1920-as évek elején a Szinyei Merse Pál Társaság tagjai közé választotta, majd 1927-ben egyhangúlag a Nagybányai Festők Társasága (NFT) elnökévé választották. Krizsán Jánossal, Börtsök Samuval, Ziffer Sándorral korrigálta a nagybányai képzőművész növendékek munkáit 1944-ig. Számos kiváló tanítványuk volt, köztük Agricola Lídia. A II. világháború után visszavonultan élt, majd az 1960-as években kapcsolódott be ismét a művészeti életbe.

Alkotói periódusának fénykora az 1910-es évekre esett.

Képeit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria Budapesten és a Rippl-Rónai Múzeum Kaposvárott, számos köz- és magángyűjtemény Romániában.

Műveiből[szerkesztés]

  • Kora tavasz (olaj, vászon, 100 x 111 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • Nagybányai táj (olaj, vászon, 66,5 x 58,5 cm; MNG)
  • Önarckép (1906; olaj, vászon, 100 x 66 cm; MNG)
  • Ülő akt (1908)
  • Tanulmány (1910 Portré)[1]
  • Zazarpart (1910-es évek olaj, vászon, 52,5 x 66 cm; MNG)
  • Alkotásutcai vámnál (MNG)
  • Nagybányai táj (1) (olaj, vászon, 64x49 cm)[2]
  • Nagybányai táj (2) (olaj, vászon, 66,5x58,5 cm)[3]
  • Nagybányai házak (MNG)
  • Nyár Nagybányán (olaj, vászon, 65×95 cm; magántulajdonban)
  • Vásár a főtéren[4]
  • Falu széle (magántulajdonban)
  • Képeskönyv (1960)

Kötete[szerkesztés]

Társasági tagság[szerkesztés]

Díjak, elismerések[szerkesztés]

  • Románia érdemes művésze (1964)
  • Román Szocialista Köztársaság Csillaga Érdemrend (1966)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Művészet, 1910
  2. Reprodukcióját lásd Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest : Kulturtrade Kiadó, 1994. 71. tábla ISBN 963-7826-35-1
  3. Réti i. m. 72. tábla
  4. Nagybányai művésztelep. [2010. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 7.)

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon. 3. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1967. Mikola András lásd 340. p.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]