Romzsa Tódor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Romzsa Tódor
Ромжа Теодор
Romzsa Tódor 1940 körül
Romzsa Tódor 1940 körül
püspök
Születése
1911. április 14.
Nagybocskó
Halála
1947. november 1. (36 évesen)
Munkács
Tisztelete
Egyháza görög katolikus
Boldoggá avatása 2001. június 27, Lviv
Boldoggá avatta: II. János Pál pápa
Ünnepnapja november 1. - vértanúsága napja
június 28.- ereklyéi átvitele ünnepe - (csak a Munkácsi egyházmegye számára ünnep)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Romzsa Tódor
Ромжа Теодор
témájú médiaállományokat.

Romzsa Tódor (ukránul: Ромжа Теодор Юрій; Nagybocskó, 1911. április 14.Munkács, 1947. november 1.) boldoggá avatott munkácsi görög katolikus püspök, vértanú.

Élete[szerkesztés]

1911. április 14-én született a kárpátaljai Nagybocskón (Máramaros vármegye), annak is a Tisza bal partján levő részén, amely 1919-től Romániához került, de ekkor, 1915-től Romzsáék már a jobb parti részen laktak. Apja vasúti pályaőr volt, nagyapja, dédapja és több felmenője görög katolikus pap volt. A négyosztályos elemi iskola után a Huszti Állami Reálgimnáziumban tanult, ahol 1930-ban kitűnő eredménnyel végzett. Ezt követően Gebé Péter munkácsi görög katolikus püspök segítségével Rómába mehetett teológiát tanulni. Romzsa Tódor, római szemináriuma archívumában, a Russzikumban fennmaradt keresztlevele 1930-ban kiállított példányában Tivadar György, magyarul Tódornak hívatta magát, magyar szövegek aláírásaként a Tódor alakot használta. 1930-1934 között a római Collegium Germanicum et Hungaricum növendéke, majd 1937-ig a Collegium Russicum diákja volt. Egyetemi tanulmányait a római Gregoriana Egyetemen végezte, summa cum laude eredménnyel licenciázott (doktorálásra már nem térhetett vissza Rómába). 1936-tól felszentelt pap, a Russzikum Nagy Szent Antal templomában szentelte pappá az orosz Alekszandr Jevreinov. 1937 júniusában hazatért, 39-ig máramarosi vidéki falvakban szolgál, 1939-től, miután Kárpátalja ismét magyar fennhatóság alá kerül, az ungvári szeminárium lelki vezetője (spirituálisa) és filozófiatanára. 1943-ban XII. Piusz pápa pápai káplánná nevezte ki.[1] 1944. szeptember 24-én az ungvári székesegyházban Dudás Miklós hajdúdorogi görög katolikus püspök, aki egyben akkor a Munkácsi egyházmegye apostoli adminisztrátora is volt, segédpüspökévé szentelte appiai c. püspöki címmel; társszentelők: Scheffler János szatmári és Madarász István kassai római katolikus püspökök. A szovjet hadsereg bevonulása után gyakorlatilag már ő állt az egyházmegye élén.

Munkássága az etnikumok közti ellentétek kibékíthetőségének is szép példája - magyar volt, de természetesnek tartotta, hogy mindegyik papjával, híveivel azok nyelvén beszéljen. A szovjet vallás- és egyházüldözés idején – amely az akkor birtokba vett új területeken (így Ukrajnában is, beleértve Kárpátalját) a görög katolikus egyház megszüntetésére (az ortodox egyházba való beolvasztására) irányult – püspökként Romzsa természetesen fontos alakjává vált az ezzel szembeni békés ellenállásnak: határozottan elutasította a Rómával való egység megtagadását és a Pravoszláv Egyházba való áttérést, kitartásra és egységre szólítva papjait és híveit.

Halála[szerkesztés]

Ellenálló tevékenysége miatt 1947-ben Hruscsov, az akkori Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára kérésére Sztálin engedélyezte titkos likvidálását, hírhedt "likvidátorát", Pavel Szudoplatov NKVD tábornokot bízva meg az akció felügyeletével (a 30-as években az személyesen robbantotta fel Jevhen Konovalec emigrációban szervezkedő ukrán vezetőt, Trockij volt szovjet vezető mexikói meggyilkolását is ő szervezte). Hruscsov, Szergej Szavcsenko ukrán államvédelmi minisztert bízta meg ezzel, aki a kivitelezést ismeretlen kárpátaljai rendőrparancsnokokon keresztül munkácsi rendőrök egy kis csoportjára bízta (szóbeli közlés szerint Csorij volt a vezetőjük neve). A lókai - (ukránul, ruszinul, oroszul Lavka) filiális templom felszenteléséről kísérőivel együtt hazafelé tartó püspök lovaskocsiját a szomszéd falu, Iványi (Ivanovci) közelében Studebaker katonai teherautójukkal legázolták, a sebesülteket vasdorongokkal (autókurblival) agyba-főbe verték. A főpap nem halt meg, súlyosan megsérült, de az akció nem lett befejezve, mert éppen akkor haladt el ott egy postai teherautó, és a bérgyilkosok a mozgásképtelenné vált teherautót otthagyva másik autójukkal, egy kis Willys terepjáróval elhagyták a helyszínt. A sebesülteket beszállították a munkácsi kórházba. Itt – bár a fősebész, a híres Alekszandr Fegyinyec sikeresen megműtötte (a sebesült állkapcsa eltörött, 8 foga maradt) – a KGB-vel együttműködő főorvos (B.) Romzsáék beszállítása napján kórházi takarítónőként alkalmazott egy ügynököt. Az ügynök a főorvossal végzett éjszakai orvosi ellenőrzés alatt egy kuráre-injekcióval megmérgezte Romzsát. Romzsa Tódor halála 1947. november 1-jére virradó éjszaka állt be.

Emlékezete, boldoggá avatása[szerkesztés]

A merénylet célja a hívők megfélemlítése volt, a papok megtörése volt. De ez mégsem következett be.

A püspök 1947. november 4-i temetése gyásznap volt Kárpátalja görög katolikusai számára. Az ungvári görög katolikus katedrális kriptájában temették el, de 1949-ben, amikor a szovjet hatóság átadta a templomot a Pravoszláv Egyháznak, elterjedt a hír, hogy testét elszállították. 1998. június 3-án Puskás László (Romzsa életrajzírója) találta meg az ereklyéket az 1990-től már ismét görög katolikus székesegyház szétrombolt kriptájában. A feltárásra és a hiteles azonosításra a budapesti Természettudományi Múzeum Embertani Intézete igazgatónőjét, Pap Ildikót kérte fel, aki azt két munkatársával végezte el, a maradványok beszállításra kerültek az Intézetbe. Az ereklyék 2003. június 26-28-án ünnepélyesen lettek átszállítva Ungvárra, a székesegyház Szent Kereszt mellékoltárában lettek elhelyezve. 1997-ben Puskás László készítette el a vértanú első ikonját - a mozaik az ungvári székesegyház homlokzatán boldoggá avatásáig le volt fedve, mivel addig tilos a vértanú nyilvános kultusza. 2001-től a boldoggá avatás után több ikonját festette meg az egyházmegye számára. 2001. március 24-én Lakiteleken avatták fel Romzsa Tódor szobrát. Boldoggá avatását posztulátorként egy magyar szalézi szerzetes, P. Szőke János, promotor iustitiae-ként, vallomásgyűjtőként és életrajzíróként Puskás László munkácsi egyházmegyés pap intézte.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Botlik József: Hármas kereszt alatt. Görög katolikusok Kárpátalján az ungvári uniótól napjainkig (1646-1997) Hatodik Síp Alapítvány - Új Mandátum Kiadó, Budapest, 1997. 271. ISBN 9638294280

Források[szerkesztés]

  • Puskás László: Megalkuvás nélkül - Boldog Romzsa Tódor élete és vértanúhalála (Budapest, Barnaföldi Gábor archívum, 2005) ISBN 9637377026 (első kiadása Don Bosco kiadó, Budapest, 1998, ISBN 9638456159)
    • Puskás László könyvének, és kutatásának forrásai
      • Hajdúdorogi, sárospataki, ungvári templomi anyakönyvek, római irattárak
      • Bendász István és Dániel magánarchívuma, Nagyszőllős
      • MÁV-schematizmus, 1913
      • Ernst Christoph Suttner: Theodor Romza. Bischof von Munkacevo und Martyrer (Würzburg 2008).
  • Rák Miron József: Emlékeim Romzsa Tódor vértanú püspökről. Vértanúink, hitvallóink. Folyóirat; VI./21. (2000. június).

További információk[szerkesztés]