Romzsa Tódor
Romzsa Tódor | |||||
Született | Romzsa Tivadar György 1911. április 14.[1][2] Nagybocskó | ||||
Elhunyt | 1947. november 1. (36 évesen)[2] Munkács | ||||
Állampolgársága | magyar | ||||
Foglalkozása |
| ||||
Tisztsége |
| ||||
Iskolái | |||||
Halál oka | méreg | ||||
munkácsi görögkatolikus apostoli adminisztrátor | |||||
Vallása | római katolikus egyház | ||||
Pappá szentelés | 1936. december 24. | ||||
Püspökké szentelés | 1944. szeptember 21. | ||||
Szentelők |
| ||||
Hivatal | munkácsi görögkatolikus apostoli adminisztrátor | ||||
Hivatali idő | 1944–1947 | ||||
Társszentelt püspökök | |||||
| |||||
Tisztelete | |||||
Egyháza | görögkatolikus | ||||
Boldoggá vagy szentté avatási státusz | boldog (2001. június 27., Lviv, II. János Pál pápa) | ||||
Ünnepnapja | november 1. - vértanúsága napja június 28.- ereklyéi átvitele ünnepe - (csak a Munkácsi egyházmegye számára ünnep) | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Romzsa Tódor témájú médiaállományokat. | |||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Romzsa Tódor[3] (ukránul: Теодор Юрій Ромжа, Teodor Jurij Romzsa,[3] Nagybocskó, 1911. április 14. – Munkács, 1947. november 1.) boldoggá avatott munkácsi görögkatolikus püspök, vértanú.
Pályafutása
[szerkesztés]1911. április 14-én született a kárpátaljai Nagybocskón (Máramaros vármegye), annak is a Tisza bal partján levő részén, amely 1919-től Romániához került, de ekkor, 1915-től Romzsáék már a jobb parti részen laktak. Apja vasúti pályaőr volt, nagyapja, dédapja és több felmenője görögkatolikus pap volt. A négyosztályos elemi iskola után a Huszti Állami Reálgimnáziumban tanult, ahol 1930-ban kitűnő eredménnyel végzett. Magyar és ruszin anyanyelve mellett a gimnáziumban cseh, latin, francia, orosz nyelven is tanult; könnyen és jól beszélt magyarul.[3]
Ezt követően Gebé Péter munkácsi görögkatolikus püspök segítségével Rómába mehetett teológiát tanulni. Romzsa Tódor, római szemináriuma archívumában, a Russzikumban fennmaradt keresztlevele 1930-ban kiállított példányában Tivadar György, magyarul Tódornak hívatta magát, magyar szövegek aláírásaként a Tódor alakot használta. 1930–1934 között a római Collegium Germanicum et Hungaricum növendéke, majd 1937-ig a Collegium Russicum diákja volt. Egyetemi tanulmányait a római Gregoriana Pápai Egyetemen végezte, summa cum laude eredménnyel licenciázott (doktorálásra már nem térhetett vissza Rómába).
1936-tól felszentelt pap, a Russzikum Nagy Szent Antal templomában szentelte pappá az orosz Alekszandr Jevreinov. 1937 júniusában hazatért, '39-ig máramarosi vidéki falvakban szolgál, 1939-től, miután Kárpátalja ismét magyar fennhatóság alá kerül, az ungvári szeminárium lelki vezetője (spirituálisa) és filozófiatanára. 1943-ban XII. Piusz pápa pápai káplánná nevezte ki.[4]
Püspöki pályafutása
[szerkesztés]1944. szeptember 24-én az ungvári székesegyházban Dudás Miklós hajdúdorogi görögkatolikus püspök, aki egyben akkor a Munkácsi egyházmegye apostoli adminisztrátora is volt, segédpüspökévé szentelte appiai címzetes püspöki címmel; társszentelők: Scheffler János szatmári és Madarász István kassai római katolikus püspökök. A szovjet hadsereg bevonulása után gyakorlatilag már ő állt az egyházmegye élén.
Munkássága az etnikumok közti ellentétek kibékíthetőségének is szép példája – magyar volt, de természetesnek tartotta, hogy mindegyik papjával, híveivel azok nyelvén beszéljen. A szovjet vallás- és egyházüldözés idején – amely az akkor birtokba vett új területeken (így Ukrajnában is, beleértve Kárpátalját) a görögkatolikus egyház megszüntetésére (az ortodox egyházba való beolvasztására) irányult – püspökként Romzsa természetesen fontos alakjává vált az ezzel szembeni békés ellenállásnak: határozottan elutasította a Rómával való egység megtagadását és a Pravoszláv Egyházba való áttérést, kitartásra és egységre szólítva papjait és híveit.
Halála
[szerkesztés]Ellenálló tevékenysége miatt 1947-ben Hruscsov, az akkori Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára kérésére Sztálin engedélyezte titkos likvidálását, hírhedt „likvidátorát”, Pavel Szudoplatov NKVD tábornokot bízva meg az akció felügyeletével (aki a 30-as években személyesen robbantotta fel Jevhen Konovalec emigrációban szervezkedő ukrán vezetőt, Trockij volt szovjet vezető mexikói meggyilkolását is ő szervezte). Hruscsov, Szergej Szavcsenko ukrán államvédelmi minisztert bízta meg ezzel, aki a kivitelezést ismeretlen kárpátaljai rendőrparancsnokokon keresztül munkácsi rendőrök egy kis csoportjára bízta (szóbeli közlés szerint Csorij volt a vezetőjük neve). A lókai – (ukránul, ruszinul, oroszul Lavka) filiális templom felszenteléséről kísérőivel együtt hazafelé tartó püspök lovaskocsiját a szomszéd falu, Iványi (Ivanovci) közelében Studebaker katonai teherautójukkal legázolták, a sebesülteket vasdorongokkal (autókurblival) agyba-főbe verték. A főpap nem halt meg, súlyosan megsebesült, de az akció nem lett befejezve, mert éppen akkor haladt el ott egy postai teherautó, és a bérgyilkosok a mozgásképtelenné vált teherautót otthagyva másik autójukkal, egy kis Willys terepjáróval elhagyták a helyszínt. A sebesülteket beszállították a munkácsi kórházba. Itt – bár a fősebész, a híres Alekszandr Fegyinyec sikeresen megműtötte (a sebesült állkapcsa eltörött, 8 foga maradt) – a KGB-vel együttműködő főorvos (B.) Romzsáék beszállítása napján kórházi takarítónőként alkalmazott egy ügynököt. Az ügynök a főorvossal végzett éjszakai orvosi ellenőrzés alatt egy kuráre-injekcióval megmérgezte Romzsát. Romzsa Tódor halála 1947. november 1-jére virradó éjszaka állt be.
Emlékezete, boldoggá avatása
[szerkesztés]A merénylet célja a hívők megfélemlítése, a papok megtörése volt. De ez mégsem következett be.
A püspök 1947. november 4-i temetése gyásznap volt Kárpátalja görögkatolikusai számára. Az ungvári görögkatolikus katedrális kriptájában temették el, de 1949-ben, amikor a szovjet hatóság átadta a templomot a Pravoszláv Egyháznak, elterjedt a hír, hogy testét elszállították. 1998. június 3-án Puskás László (Romzsa életrajzírója) találta meg az ereklyéket az 1990-től már ismét görögkatolikus székesegyház szétrombolt kriptájában. A feltárásra és a hiteles azonosításra a budapesti Természettudományi Múzeum Embertani Intézete igazgatónőjét, Pap Ildikót kérte fel, aki azt két munkatársával végezte el, miután a maradványokat beszállították az Intézetbe. Az ereklyéket 2003. június 26-28-án ünnepélyesen Ungváron, a székesegyház Szent Kereszt mellékoltárában helyezték el. 1997-ben Puskás László készítette el a vértanú első ikonját – a mozaik az ungvári székesegyház homlokzatán boldoggá avatásáig le volt fedve, mivel addig tilos a vértanú nyilvános kultusza. 2001-es boldoggá avatása után több ikonját is megfestette az egyházmegye számára. 2001. március 24-én Lakiteleken avatták fel Romzsa Tódor szobrát. Boldoggá avatását posztulátorként egy magyar szalézi szerzetes, P. Szőke János, promotor iustitiae-ként, vallomásgyűjtőként és életrajzíróként Puskás László munkácsi egyházmegyés pap intézte.
Magyarországon az első görögkatolikus templom, amelyet Romzsa Tódor tiszteletére szenteltek fel, Mezőkövesden található. A szentelést 2020. július 11-én tartották.
Nyíregyházán a borbányai görögkatolikus templomot szintén Romzsa Tódor tiszteletére szentelték fel 2022-ben.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ BnF források (francia nyelven)
- ↑ a b Ökumenisches Heiligenlexikon
- ↑ a b c Nagy Ferenc SJ: A XX. század magyar és magyarul tudó püspökeinek szentelési leszármazása (magyar nyelven). Távlatok, 2006. (Hozzáférés: 2019. január 2.)
- ↑ Botlik József: Hármas kereszt alatt. Görögkatolikusok Kárpátalján az ungvári uniótól napjainkig (1646–1997) Hatodik Síp Alapítvány – Új Mandátum Kiadó, Budapest, 1997. 271. ISBN 963-8294-28-0
Források
[szerkesztés]- Puskás László: Megalkuvás nélkül – Boldog Romzsa Tódor élete és vértanúhalála (Budapest, Barnaföldi Gábor archívum, 2005) ISBN 9637377026 (első kiadása Don Bosco kiadó, Budapest, 1998, ISBN 963-8456-15-9)
- Puskás László könyvének és kutatásának forrásai:
- Hajdúdorogi, sárospataki, ungvári templomi anyakönyvek, római irattárak
- Bendász István és Dániel magánarchívuma, Nagyszőllős
- MÁV-schematizmus, 1913
- Ernst Christoph Suttner: Theodor Romza. Bischof von Munkacevo und Martyrer (Würzburg, 2008)
- Puskás László könyvének és kutatásának forrásai:
- Rák Miron József: Emlékeim Romzsa Tódor vértanú püspökről. Vértanúink, hitvallóink. Folyóirat; VI/21. (2000. június)
További információk
[szerkesztés]- Mária-Teofila O.S.B.M.: Romzsa Teodor munkácsi görögkatolikus püspök vértanú halála. (Egy szemtanú visszaemlékezése Romzsa Teodor utolsó napjaira. Hozzáférés: 2013.10.31.)
- Romzsa Teodorral kapcsolatos visszaemlékezések, dokumentumok német nyelven. (Hozzáférés: 2013.10.31)
- Puskás László: Megalkuvás nélkül. Boldog Romzsa Tódor élete és vértanúhalála; 2. bőv. kiad.; Barnaföldi Archívum, Bp., 2005
- Puskás László: Romzsa Tódor felszentelt vértanú. A Munkácsi Görög-Katolikus Egyházmegye püspökének élete és vértanú halála; Józsefvárosi Ruszin Kisebbségi Önkormányzat–Fővárosi Ruszin Kisebbségi Önkormányzat, Bp., 2008