Kárpátalja gazdasága

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Kárpátalja (ukránul Закарпатська область, vagyis „Kárpátontúli terület”) Ukrajna nyugati, Magyarországgal, Szlovákiával, Romániával és egy kis szakaszon Lengyelországgal szomszédos régiója. A térség sok tekintetben eltér Ukrajna többi vidékétől. Ez leginkább annak a következménye, hogy bár lakosságának nagy részét a ruszin nemzetiségűek (kárpát-ukrán) teszik ki, a második világháborúig Kárpátalja Ukrajnától függetlenül fejlődött, mintegy ezer esztendeig Magyarország, majd a trianoni békeszerződés után Csehszlovákia, illetve 1945-től 1991-ig a Szovjetunió ukrajnai részeként.

Kárpátalja ipara[szerkesztés]

Kárpátalja iparának sajátossága, hogy bármely országhoz is tartozott a térség, mindig periférián helyezkedett el, távol a fővárostól és a nagy ipari központoktól. Egyik állam sem fordított különösebb figyelmet a régió fejlesztésére.

Kárpátalja gazdasága a második világháború után épült ki, majd rendszerváltást követően a gazdasági termelés visszaesett. Az ezredforduló óta a legtöbb iparág részesedése a termelésben stagnál vagy csökken, kivétel ez alól a gépgyártás, amely látványos fejlődést produkál.

Az ipar ágazati szerkezete a következő (2007):

  • bányászat 0,9%
  • energiatermelés és -elosztás 11,0%
  • gépgyártás 52,8%
  • élelmiszeripar 14,0%
  • könnyűipar 4,7%
  • erdő és fafeldolgozó ipar 4,6%
  • cellulóz- és papírgyártás 0,6%
  • vegyipar 3,0%
  • kohászat 0,6%
  • egyéb 7,8%

Gépgyártás[szerkesztés]

Kárpátalja legfejlettebb iparága jelenleg a gépgyártás, amely szerkezete eléggé bonyolult. Üzemei főként villanymotorokat, személygépkocsikat, fa- és fémmegmunkáló berendezéseket, gázórákat, gázkonvektorokat gyártanak. Az ágazat legnagyobb üzemei az ungvári villanymotorgyár, a tiszasalamoni Eurocar Zrt., a munkácsi és a beregszászi műszergyár, a nyugat-európai gyártmányú személygépkocsikhoz kábelkötegeket készítő Bereg-Kábel üzem, az ilosvai elektromechanikai üzem, a kölcsényi szerszámgépgyár, a lvivi Elektron konszern munkácsi, nagyszőlősi, szolyvai, ökörmezői és volóci leányvállalatai.

Erdő- és fafeldolgozó ipar[szerkesztés]

Az erdő- és fafeldolgozó ipar a helyi, korábban gazdag erdőkészletére alapozva fejlődött ki. A legjelentősebb fakitermelő központok Kárpátalja keleti részén helyezkednek el, míg a fafeldolgozó üzemek megyeszerte megtalálhatóak. A legnagyobb erdőkombinátok Rahón, Királymezőn, Szolyván, Huszton, Kőrösmezőn és Perecsenyben találhatóak. A fafeldolgozó üzemek közül a legnagyobbak Taracközön és Tiszaújlakon működnek, míg a legnagyobb bútorgyárak Munkácson és Técsőn találhatóak. Furnér- és bútorgyártó kombinát termel még Ungváron , országos viszonylatban is jelentős favegyipari üzemek pedig Nagybocskón, Perecsenyben és Szolyván működnek.

Építőanyag-ipar[szerkesztés]

Építőanyag-ipar alapja elsősorban a helyi nemfémes ásványkincsek bányászata, valamint a különféle falazó- és tetőfedő anyagok, vasbeton elemek stb. gyártása. Az üzemek egész Kárpátalja területén megtalálhatóak, de a legnagyobbak a terület nagyvárosaiban találhatóak (az ungvári, a munkácsi és nagyszőlősi vasbetonelem-gyár, a munkácsi aszfaltgyár stb.).

Vegyipar[szerkesztés]

A vegyipart főleg a háztartási kémia vállalatai képviselik, amelyek többek között Ungváron és Ilosván találhatóak. Ungváron gyógyszergyár, Nagyszőlősön és Majdankán (Ökörmezői járás) műanyagokat előállító üzem is található.

Tüzelőanyag-ipar[szerkesztés]

A tüzelőanyag-ipart sokáig csak a kis mennyiségben felszínre hozott barnaszén bányászat képviselte az Ilosvai járási Ilonca közelében. Mára azonban a magas önköltség és elavult bányászati technológia következtében a kitermelés megszűnt. Ugyanakkor a megye több helyén földgázlelőhelyeket tártak fel, amelyek közül az aknaszlatinai és az oroszkomoróci lelőhelyek a legjelentősebbek.

Energiaipar[szerkesztés]

Az energiaipar fejlődése nem kielégítő, eddig mindössze néhány kisebb teljesítményű vízerőmű létesült a Kárpátalján. Közülük kiemelkedik a Talabor-Nagy-ági vízerőmű, amely a Nagy-ág folyó bal partján épült, de turbináinak a meghajtásához a Talabori-víztározó földalatti vezetékén odajuttatott vízét is felhasználja. Jelentős még az Ungvári Hő- és Vízerőmű, amely kapcsolatban áll az Ung folyó csatornáján létesített több, kisebb teljesítményű vízerőművével is. Kárpátalja energiaszükségletének a nagyobb részét a Nyugat-Ukrajnában található burstini és dobrotvori hőerőművektől kiinduló távvezetékek segítségével elégítik ki, de áthalad a megyén az Albertirsa–Vinnicja-távvezeték is.

Könnyűipar[szerkesztés]

A könnyűipar túlnyomórészt a helyi nyersanyagok (állati bőrök és prémek, gyapjú), illetve a behozott textil-alapanyagok bázisán fejlődött ki. Legfontosabb ágazat a ruhaipar, amely legfontosabb központjai Munkács, Nagyszőlős, Perecseny és Beregszász. A cipőipar legnagyobb vállalatai Ungváron, Nagyszőlősön és Tiszaújlakon találhatóak. A könnyűipari üzemek közül jelentős még az ungvári és szerednyei textilgyár, a kőrösmezői mesterséges prémüzem és a huszti kalapgyár. Kárpátalján megtalálható a szőnyegszövés és a különféle szőttesek készítése (Rahó, Kőrösmező, Nagybereg, Beregszász), a vessző- és kosárfonás (Iza), valamint a fából készült emléktárgyak gyártása (Nagybocskó, Huszt, Técső).

Élelmiszeripar[szerkesztés]

Az élelmiszeripar a kárpátaljai gazdaság egyik meghatározó ágazata, amely helyi nyersanyagot dolgoz fel. Legfontosabb ágazatai a borászat, az ásványvíz- és üdítőital-palackozás, a zöldség- és gyümölcskonzervipar, a tej-, hús- és a malomipar. Kárpátalja adja Ukrajna szőlőtermesztésének és az előállított bormennyiségének közel a felét. Az ágazat legnagyobb üzemei Beregszászon, Szerednyén, Ungváron és Ilosván találhatóak.

Az élelmiszeripar termelésének a felét a megyében a különféle szeszes- és üdítőitalok gyártása, valamint az ásványvíz-palackozás teszi ki. A zöldség- és gyümölcskonzerv ipar Szerednyén, Beregszászon, Ungváron, Munkácson, Técsőn, Visken, Nagybocskón, Nagybereznán, Tiszapéterfalván és Tiszakeresztúron található. A növényolaj- és zsírtermelés legjelentősebb üzeme az ungvári margaringyár, míg a tej- és a húsipar vállalatai a járási központok többségében megtalálhatók. A malomipar üzemei nagyjából egyenletesen oszlanak el Kárpátalja területén. Az egyéb élelmiszeripari ágak közül fontos még a beregszászi dohányfeldolgozó üzem, a munkácsi édességgyár, valamint az ásványvíz-palackozó üzemek (Szolyva, Saján, Polena, Nagymuzsaly).

Kárpátalja mezőgazdasága[szerkesztés]

Kárpátalján fontos helyet foglal el a gazdasági szerkezetben az agráripari komplexum, amely meghatározó egysége a mezőgazdasági termelés.

A vidék sajátságos adottságokkal rendelkezik a mezőgazdasági termelésfejlesztéséhez, ami a termőterületek aránylag kis mennyiségében, a természeti feltételek változatosságában (domborzat, talajok, éghajlat), a termelési módszerek, tulajdonosi viszonyok változásában nyilvánulnak meg.

Kárpátalja földterületeinek szerkezete (2007):

  • erdővel borított terület 56,8%
  • mezőgazdasági földterületek 37,0%
  • beépített területek 3,5%
  • más területek 2,7%.

A mezőgazdasági földterületek szerkezete:

  • szántó 44%
  • legelők 29%
  • kaszálók 21%
  • gyümölcsösök és ültetvények 6%.

Kárpátalján elsősorban a természeti viszonyoktól függően egymástól jól elhatárolható három gazdasági övezet alakult ki:

  • a Tiszai-síkság szántóföldi növénytermesztéssel, rét- és legelőgazdasággal;
  • a vulkáni övezettől keletre lévő hegyvidék a legeltető állattenyésztéssel és erdőgazdasággal;
  • a vulkáni zóna nyugati lejtői és a szigetvulkánok területe, ahol gyümölcs- és szőlőtermesztés alakult ki.

Növénytermesztés[szerkesztés]

A növénytermesztésben a búza, árpa, burgonya, kukorica, zöldségfélék, gyümölcs és szőlő termesztése dominál. A búza fő vetésterülete a síkság, termelnek még a kiszélesedett hegyközi medencékben és a széles folyóvölgyekben is. Őszi árpát a Tiszai-síkságon, tavaszi árpát, zabot termelnek a folyóvölgyekben és a hűvösebb éghajlatú medencékben. Kukoricát, takarmánynövényeket a Tiszai-síkságon termesztenek. A burgonya a búza után a második legfontosabb termesztett növény. A síksági területeken, folyóvölgyekben a magasan fekvő területeken termesztik. Ipari növények közül napraforgót, cukorrépát, dohányt kizárólag a Tiszai-síkságon termesztenek. A zöldségfélék közül a káposzta, sárgarépa, petrezselyem, vöröshagyma, a zöld- és fűszerpaprika termesztése dominál. A sík és az alacsony vulkáni hegyvidéki tájakon gyümölcs és szőlőtermesztéssel foglalkoznak. A legfontosabb termesztett gyümölcsök: alma, dió, cseresznye, szilva, körte. A vulkáni övezet nyugati lejtőin és a vulkáni szigethegyeken szőlőműveléssel foglalkoznak. A szőlőtermesztés legnagyobb központjai Beregszász, Mezőkaszony, Szerednye, Nagymuzsaly, Nagyszőlős határában van.

Állattenyésztés[szerkesztés]

Kárpátalja kiterjedt rét- és legelő területei kedvezőek az állattartás számára. A nagy kiterjedésű és jó minőségű zöldtakarmány-bázison a szarvasmarhatartás a legfontosabb. A tejtermelő szarvasmarha-állomány elsősorban a hegyvidék lejtőin, míg a hústermelésre szánt növendékállatokat inkább a síkvidéken tenyésztik. Az ártéri síkságon egyaránt tartanak hízó- és tejelő szarvasmarhát. Sertéstenyésztés szinte mindenütt folyik, a lakosság elsősorban önellátó. A juhtenyésztés a Máramarosi-havasokban és a Poloninákon helyezkedik el. A baromfitenyésztés Kárpátalja egész területén elterjedt, a falvakban szinte minden család udvarán tartanak baromfit.

Forrás[szerkesztés]

  • Kárpátalja. A Kárpát-medence régiói 11. – Szerk.: Baranyi Béla – Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja, Dialóg Campus Kiadó, Pécs-Budapest, 2009
  • Kormány Gyula Dr.: Kárpátalja földrajzi vázlata (oktatási segédanyag) – Bessenyei György Tanárképző Főiskola Beregszászi Tagozata, Nyíregyháza–Beregszász, 1996
  • Maszljak P.O. – Siscsenko P.H.: Ukrajna földrajza. Kísérleti tankönyv a középiskolák 8–9 osztálya számára – Szvit kiadó, Lviv, 2000
  • Заставний Ф.З.: Фізична географія України – Підручник для учнів 8 класу середньої загальноосвітньої школи – Київ, Вищя школа, 1999
  • Поп Степан Степанович: Природні ресурси Закарпаття – Учбовий посібник, Ужгородський Національний Університет, Ужгород, 2002
  • Срібна земля – Закарпаття. Тематичний випуск. – Краєзнавство. Географія. Туризм. № 39-40 (476-477), жовтень 2006
  • Українська Радянська Енциклопедія. Головний редактор М.П. Божан. Том 17 – Академія Наук Української Радянської Соціалістичної Республіки, Київ, 1965