Rongyos Gárda
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
 |
Ezt a szócikket össze kellene dolgozni a Nyugat-magyarországi felkelés szócikkel. |
A Rongyos Gárda 1919. április 18-án[1] alakult meg az első világháborút megjárt tisztekből és katonákból, szegény napszámosokból, illetve a Székely Hadosztály maradványaiból Prónay Pál vezetésével.
Története
[szerkesztés]A Rongyos Gárda szerepe a fehérterrorban
[szerkesztés]
Az önszerveződő (irreguláris) fegyveres csoport célja a magyarországi Tanácsköztársaság ideje alatt a kommunistákkal szembeni ellenállás volt, majd annak bukása után tevékenyen vettek részt a fehérterrorban.
Lajtabánság
[szerkesztés]
A trianoni békeszerződésben Magyarországtól elvett Sopron környéke megtartása volt, de más elfoglalt területeket is vissza akart szerezni Magyarország számára. Megakadályozták az osztrák reguláris hadsereget a vidék elfoglalásában, sőt az Őrvidék, a ma Ausztriához csatolt Burgenland, területét visszafoglalták, ahol kikiáltották a Lajtabánságot. Ez vezetett az 1921. december 14-16. közötti soproni népszavazás megtartásához.
A felkeléshez mintegy száz bosnyák és albán muszlim önkéntes is csatlakozott, Durics Hilmi Huszein vezetése alatt. Egy Ahmet nevű katona el is esett az osztrákokkal vívott harcokban.
A felkelők emellett radikális nézeteket vallottak, Szabó József százados irataiból kitűnik, hogy még a félterrorista módszerektől sem riadtak vissza. Ezt elsősorban azon helybeli horvátok ellen, akik szimpátiát tanúsítottak Jugoszlávia felé.
A korabeli osztrák sajtóban fegyveres rablóbandaként tüntették fel őket és a lakosság kirablásával vádolták rendszeresen a gárdát őrvidéki és osztrák oldalon. Ez annyiban igaz, hogy a gárda nem egy tagja valóban fosztogatta a vidéket, de a gárda maga nem rablás és fosztogatás céljából működött. Egyes fegyelmezetlen rongyosok, mint pl. az Alföldről jövő, aluliskolázott, nem katonaviselt és szegény fiatalemberek, valamint a balkáni önkéntesek több ízben fogtak bele saját zsebre történő rablásokba. Másoknak viszont kényszerből kellett elvenniük létfontosságú dolgokat (élelmiszert, ruhát, igásállatot) a helyiektől, mivel a felkelés utánpótlása rossz és lassú volt. Az öncélú rablások ellen a felkelőparancsnokságok igyekeztek fellépni, mivel a felkelés számára elengedhetetlenül fontos volt a lakosság támogatása. Történtek ezen ügyekben felelősségre vonások is, de nem vizsgáltak ki minden esetet és a rablásoknak egyszer sem tudták a parancsnokok elejét venni. Emiatt sok helyi lakos, akik ellenezték ugyan az Ausztriához való csatlakozást, de igen bizalmatlanok voltak a rongyosokkal szemben.
A Rongyos Gárda tevékenysége Kárpátalján
[szerkesztés].jpg)
1938-ban az első bécsi döntést megelőzően a Rongyos Gárda újjászerveződött. Október első napjaiban mintegy ezer „rongyos” önkéntes szivárgott át a csehszlovák határon, hogy nyomást gyakoroljanak a csehszlovák kormányra és a nemzetközi közvéleményre. A gárdisták telefon- és távírókábelek elvágásával, katonai alakulatok elleni gerillaakciókkal keltettek zavart az ellenség köreiben, majd észak felé vonultak, és a baráti Lengyelországba mentek át. A gyengén fölfegyverkezett Rongyos Gárda tagjai 1939. január 6-án Munkácson, a helyi lakosság és a rendőrség támogatásával visszaverték a Kárpátalján állomásozó csehszlovák haderő páncélosok fedezésével indított támadását.
Az 1939–40 telén Finnország ellen folytatott szovjet téli háborúban a finnek oldalán fellépő magyar önkéntesek jelentős része a Gárda egykori tagja volt. A finn közvéleményre rendkívül jó benyomást tett a magyar alakulat, bár a kiutazás hosszadalmassága miatt tényleges harci cselekményekben már nem vehettek részt.
A Gárda tagjai közül (bosnyákok és magyarok) sokan küzdöttek 1944 körül Lengyelországban az úgynevezett Honi Hadsereg oldalán a német nácik ellen. Ezt interpellációban egy nyilas magyar országgyűlési képviselő jelezte felháborodva a Kormányzónak.
A gárda létszáma az őrvidéki felkelés idején csupán pár száz fő volt, amely bár a rendőri egységeket meghátrálásra kényszerítette, nagyobb reguláris erőnek egyszerű partizánharccal nem tudott volna ellenállni. Ausztriában új hadsereg szerveződött, miként a kisantantállamokban, ezért lett az Őrvidék a Gárda célpontja. A tanácsköztársaság ellen szerveződő antikommunista szervezetek és az ellenforradalmi kormányok támogatói közül sokan tagjai lettek a későbbi Rongyos Gárdának.
Jelentősebb tagjai
[szerkesztés]Jelentősebb összecsapások
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Rongyos Hősök – a Rongyos Gárda, 2008. március 14. [2009. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 29.)
További információk
[szerkesztés]- A Rongyosok szobra
- Boros Béla (Sydney): Lajta-Bánság története
- „Rongyos per”, 1948-ban
- A soproni népszavazás története
Irodalom
[szerkesztés]- Az MTI napi- és bizalmas kiadásai, 1921
- Az osztrák Bundesrat ülés-naplói, 1921
- Komáromi János: Rongyos gárda, Tizenkét elbeszélés, Pallas, Budapest, 1921
- Gróf Sigray Antal felszólalásai a nyugatmagyarországi kérdésben, Nemzetgyűlési napló, 1922. január 19.
- Dr. Héjjas Jenő: A nyugatmagyarországi felkelés, Kecskemét, 1926
- Civitas Fidelissima, szerk: dr. Thiring Gusztáv, A Sopronvármegyei Kör kiadása, 1931
- Missuray-Krug Lajos: A nyugatmagyarországi felkelés, Sopron, 1935
- Ádám T. István: Vérző Ruszinszkó. A rongyos gárda hősi küzdelme az északkeleti felföldért; Némethy Ny., Bp., 1939
- Dr. Wein Dezső jelentése a kismartoni Friedrich-csoport szervezéséről
- A Rongyos Gárda harcai, 1919–1939, szerk: Bálint István János, Bencsik András), Magyar Ház Könyvek, Magyar Ház Kiadó, Budapest, 1999 (a kiadáson hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963076670
- Földi Pál: Rongyos Gárda; Anno, Bp., 2010
- Szentkirályi Gábor: A Rongyos Gárda története és az Országos Fajvédő Szövetség politikai nézetei, 1938–1944; 48-as könyvesbolt, Bp., 2016
- Ádám T. István: Soprontól Munkácsig, Magyar Ház Könyvek, Magyar Ház Kiadó, Budapest, 2000 (a kiadáson hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963076670
- Vitéz Somogyváry Gyula: És mégis élünk, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, Budapest, 1936, 1937, 1939, 1940, 1941
- Vitéz Somogyváry Gyula: És mégis élünk, Gilde könyvek, Gilde Kiadó, Fahrwangen, 1995
- Vitéz Somogyváry Gyula: És mégis élünk, Auktor Kiadó, Budapest, 2004, ISBN 9637780912
- Békés Márton: A fegyveres revízió útja Nyugat-Magyarországon, Vasi Szemle LXI. évfolyam, 4. szám, 2007
- Vilisics Ferenc – Niina Ala-Fossi (2009. szeptember). „A téli háború. Magyar önkéntesek Finnországban”. Rubicon XX (9), 4-15. o. ISSN 0865-6347.
