Rongyos Gárda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rongyos Gárda csoportkép 1921-ből

A Rongyos Gárda 1919. április 18-án[1] alakult meg az első világháborút megjárt hazafias érzelmű tisztekből és katonákból, szegény napszámosokból, illetve a Székely Hadosztály maradványaiból.

Története[szerkesztés]

Az önszerveződő (irreguláris) fegyveres csoport célja a tanácsköztársaság ideje alatt a kommunistákkal szembeni ellenállás, a trianoni békeszerződésben Magyarországtól elvett Sopron környéke megtartása volt, de más elfoglalt területeket is vissza akart szerezni hazánk számára. Megakadályozták az osztrák reguláris hadsereget a vidék elfoglalásában, sőt, a mai Burgenland területét visszafoglalták, ahol kikiáltották a Lajtabánságot. Ez vezetett az 1921. december 14-16. közötti soproni népszavazás megtartásához.

A felkeléshez mintegy száz bosnyák és albán muszlim önkéntes is csatlakozott Durics Hilmi Huszein vezetése alatt. Egy Ahmet nevű katona el is esett az osztrákokkal vívott harcokban, így a nyugat-magyarországi felkelés mártírja lett.

A felkelők emellett radikális nézeteket vallottak, Szabó József százados irataiból kitűnik, hogy még a félterrorista módszerektől sem riadtak vissza.

A Rongyos Gárda tevékenysége Kárpátalján[szerkesztés]

1938-ban az első bécsi döntést megelőzően a Rongyos Gárda újjászerveződött. Október első napjaiban mintegy ezer „rongyos” önkéntes szivárgott át a csehszlovák határon, hogy nyomást gyakoroljanak a csehszlovák kormányra és a nemzetközi közvéleményre. A gárdisták telefon- és távírókábelek elvágásával, katonai alakulatok elleni gerillaakciókkal keltettek zavart az ellenség köreiben, majd észak felé vonultak és a baráti Lengyelországba mentek át. A gyengén fölfegyverkezett Rongyos Gárda tagjai 1939. január 6-án Munkácson, a helyi lakosság és a rendőrség támogatásával visszaverték a Kárpátalján állomásozó csehszlovák haderő páncélosok fedezésével indított támadását.

Az 1939–40 telén Finnország ellen folytatott szovjet téli háborúban a finnek oldalán fellépő magyar önkéntesek jelentős része a Gárda egykori tagja volt. A finn közvéleményre rendkívül jó benyomást tett a magyar alakulat, bár a kiutazás hosszadalmassága miatt tényleges harci cselekményekben már nem vehettek részt.

A Gárda tagjai közül (bosnyákok és magyarok) sokan küzdöttek 1944 körül Lengyelországban az úgynevezett Honi Hadsereg oldalán a német nácik ellen. Ezt interpellációban egy nyilas magyar országgyűlési képviselő jelezte felháborodva a Kormányzónak.

A gárda létszáma a burgenlandi felkelés idején csupán pár száz fő volt, amely bár a rendőri egységeket meghátrálásra kényszerítette, nagyobb reguláris erőnek egyszerű partizánharccal nem tudott volna ellenállni. Ausztriában új hadsereg szerveződött, miként a kisantant államokban, ezért lett Burgenland a Gárda célpontja. A tanácsköztársaság ellen szerveződő antikommunista szervezetek és az ellenforradalmi kormányok támogatói közül sokan tagjai lettek a későbbi Rongyos Gárdának.

A Rongyos Gárda nevezetes tagjai[szerkesztés]

     

Jelentősebb összecsapások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Rongyos Hősök – a Rongyos Gárda, 2008. március 14. (Hozzáférés: 2009. augusztus 29.)

További információk[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Az MTI napi- és bizalmas kiadásai, 1921
  • Az osztrák Bundesrat ülés-naplói, 1921
  • Komáromi János: Rongyos gárda, Tizenkét elbeszélés, Pallas, Budapest, 1921
  • Gróf Sigray Antal felszólalásai a nyugatmagyarországi kérdésben, Nemzetgyűlési napló, 1922. január 19.
  • Dr. Héjjas Jenő: A nyugatmagyarországi felkelés, Kecskemét, 1926
  • Civitas Fidelissima, szerk: dr. Thiring Gusztáv, A Sopronvármegyei Kör kiadása, 1931
  • Missuray-Krug Lajos: A nyugatmagyarországi felkelés, Sopron, 1935
  • Dr. Wein Dezső jelentése a kismartoni Friedrich-csoport szervezéséről
  • A Rongyos Gárda harcai, 1919-1939, szerk: Bálint István János, Bencsik András), Magyar Ház Könyvek, Magyar Ház Kiadó, Budapest, 1999 (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963076670
  • Ádám T. István: Soprontól Munkácsig, Magyar Ház Könyvek, Magyar Ház Kiadó, Budapest, 2000 (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963076670
  • Vitéz Somogyváry Gyula: És mégis élünk, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, Budapest, 1936, 1937, 1939, 1940, 1941
  • Vitéz Somogyváry Gyula: És mégis élünk, Gilde könyvek, Gilde Kiadó, Fahrwangen, 1995
  • Vitéz Somogyváry Gyula: És mégis élünk, Auktor Kiadó, Budapest, 2004, ISBN 9637780912
  • Békés Márton: A fegyveres revízió útja Nyugat-Magyarországon, Vasi Szemle LXI. évfolyam, 4. szám, 2007
  • Vilisics Ferenc – Niina Ala-Fossi (2009. szeptember). „A téli háború. Magyar önkéntesek Finnországban”. Rubicon XX (9), 4-15. o. ISSN 0865-6347.  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]