Dmitro Ivanovics Klimpus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dmitro Ivanovics Klimpus
(Дмитро Іванович Климпуш)
Klympush Dmytro.jpg
Született 1897. november 7.
Kőrösmező
Elhunyt 1959 (61 évesen)
Kőrösmező
Gyermekei Oreszt Dmitrovics Klimpus
Foglalkozása katona
Sírhely Kőrösmező

Dmitro Ivanovics Klimpus (ukránul: Дмитро Іванович Климпуш; Kőrösmező, 1897. november 7. – Kőrösmező, 1959) kárpátaljai ruszin (hucul) gazdálkodó, vállalkozó, 19381939-ben a Kárpáti Szics parancsoka volt.

Szülei módos gazdálkodók voltak Kőrösmezőn. Testvéreivel együtt magyar iskolába járt. A cirill betűk olvasását és írását is csak később, felnőttként tanulta meg. Testvéreivel, Vaszillal és Ivannal az 1920-as, 30-as évek befolyásos vállalkozói voltak a kárpátaljai Kőrösmezőn és környékén. A téli időszakban fakitermeléssel foglalkoztak, a hegyekben kivágott fát a Tiszán úsztatták le Nagybocskóig.

1914-ben behívták az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregébe. Részt vett az első világháborúban. A fronton ismerkedett meg a monarchia hadseregében szolgáló galíciai és bukovinai ukránok által ott is terjedő ukrán nemzeti mozgalmakkal. A Nagy Háború után a frontról már ukrán hazafiként tért haza.

A monarchia szétesése után, hazatérve, részt vett az 1918 novemberében megalakult Hucul Néptanács létrehozásában és munkájában. Részese volt az 1919 januárjában történt kőrösmezei felkelésnek (más néven: hucul felkelés), melynek nyomán kikiáltották a Hucul Köztársaságot. Kárpátalja Csehszlovákiához csatolása után dolgozott bankban és a családi gazdaságban is. Az 1920-as években a Klimpus-család háza egyfajta kulturális és közéleti központ volt Kőrösmezőn. 1928-ban fakitermeléssel és fafeldolgozással foglalkozó vállalkozást alapított. A család emellett szállodát és malmot működtett, melyek sikeresen túlélték a gazdasági világválságot is. Ebben az időben élénk társadalmi életet élt. 1927-től vezetője volt az 1923-ban alapított Szics kulturális- és sporttársaságnak, valamint a Proszvita közművelődési társaságnak, 1923-tól pedig a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt ukrán szárnyának, a Kárpátaljai Szociáldemokrata Pártnak is. Pénzzel támogatta a Prágában tanuló kárpátaljai ruszin diákokat.

1938 szeptemberében lett a kárpátaljai Szics-gárda, a Kárpáti Szics parancsnoka. Helyetteseitől, Ivan Rohacstól és Ivan Romantól eltérően mérsékelt álláspontot képviselt. Együttműködött a csehszlovák hadsereggel a magyar és a lengyel csapatok és félkatonai alakulatok (pl. a rongyos gárda) elleni harcban. A magyarok elleni 1939. március 15–18. közötti harcokban azonban nem vett részt. Kőrösmezőn volt, majd a magyar csapatok megérkezése után bújkált. Négy hónapnyi rejtőzködés után a magyar hatóságok letartóztatták, és Budapestre szállították. Német diplomaták közbenjárására a magyar hatóságok biztosították számára a szabad visszatérést Kárpátaljára.

A Kárpátalját elfoglaló szovjet csapatok nyomában érkező SZMERS tagjai 1944 decemberében letartóztatták, majd bírói ítélet nélkül a Donec-medencébe, egy jenakijevei bányába küldték kényszermunkára. 1947 januárjában betegség miatt szabadon engedték, és visszatért Kárpátaljára. 1947. április 11-én szovjetellenes tevékenység vádjával ismét letartóztatták és 1948-ban nyolc évnyi kényszermunkára ítélték. Egy Irkutszki területen lévő Gulag-táborban tartották fogva. 1955. július 26-án engedték szabadon. A fogság súlyosan megviselte az egészségét, szabadulása után négy évvel, 1959-ben elhunyt. 1993. február 2-án rehabilitálták. Fia, Oreszt Klimpus, 1997. december 12. és 2002. április 29. között Ukrajna rendkívüli és meghatalmazott követe volt Magyarországon.

Források[szerkesztés]

  • Ivan Pop: Enciklopegyija Podkarpatszkoj ruszi, Ungvár, Valerij Pagyak Kiadója, 2001, ISBN 966-7838-23-4, pp. 206–207