Helenio Herrera

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Helenio Herrera
Herrera az El Gráfico címlapján (1964)
Herrera az El Gráfico címlapján (1964)
Személyes adatok
Teljes név Helenio Herrera Gavilán
Születési dátum 1910. április 10.
Születési helyBuenos Aires, Argentína
Halálozási dátum 1997. november 9. (87 évesen)
Halálozási helyVelence, Olaszország
Állampolgárság
Poszt hátvéd
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19311932Marokkó RC Casablanca
19321933Franciaország CASG Paris
19331935Franciaország Stade Français
19351937Franciaország Charleville
19371939Franciaország Excelsior Roubaix
19401942Franciaország Red Star Olympique
19421943Franciaország Stade Français
19431944Franciaország EF Paris-Capitale
19441945Franciaország Puteaux
Edzőség
IdőszakKlub
19441945Franciaország Puteaux
19451948Franciaország Stade Français
19461948Franciaország Franciaország
19481949Spanyolország Real Valladolid
19491952Spanyolország Atlético Madrid
1952Spanyolország Málaga
1953Spanyolország Deportivo de La Coruña
19531957Spanyolország Sevilla
19571958Portugália Belenenses
19581960Spanyolország Barcelona
19601968Olaszország Internazionale
1962Spanyolország Spanyolország
19661967Olaszország Olaszország
19681973Olaszország Roma
19731974Olaszország Internazionale
19781979Olaszország AC Rimini
19791981Spanyolország Barcelona
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Helenio Herrera témájú médiaállományokat.

Helenio Herrera (Buenos Aires, 1910. április 10.Velence, Olaszország, 1997. november 9.) argentin labdarúgó, edző, sporttisztségviselő. A San Michele-sziget lett pályafutásának végső nyughelye.

Pályafutása[szerkesztés]

Életpálya[szerkesztés]

A futballsport történetének olyan egyénisége, akiről mindig beszélni fognak. Dicsőítik, meg átkozzák is. Hajcsárnak tartották, de az eredmények rendre őt igazolták. Mindig amolyan világfinak tűnt, megjelenésében, viselkedésében, de még edzői tevékenységében is. Sikereit, eredményeit elsősorban pszichológiai képességének köszönheti.

Véleménye szerint a győzelem összetevői: ihletesség, klasszis, erőnlét és küzdőszellem. Ha ezek egyszerre jelentkeznek, nincs erő, amely úrrá tudna lenni felettük.

Labdarúgóként[szerkesztés]

Szülei négyéves korában kivándoroltak Marokkóba ahol francia állampolgárságot kapott.1934-ben, 18 évesen a Casablancából a francia CASG Paris-ba igazolt. Több párizsi csapatban, a Stade Français-ben, az FC Charleville-ben és az Excelsior Roubaix-ben is. A háború idején a Star Paris, a Stade Français, az EF Paris-Capitale és a Puteaux is játszott. Ez utóbbinál már játékos-edzőként tevékenykedett. Eredetileg védő játékos volt, erényei a közepesnél jobb szintűek voltak, akármelyik csapatrészben értékelhető teljesítményt tudott nyújtani. Már aktív játékosként is az edzői pályát vette célba. Az aktív labdarúgó játéktól 1945-ben vonult vissza.

Edzőként[szerkesztés]

1945-ben a Puteaux nevű kis amatőrcsapatnál ül le először a kispadra, később azoknál a csapatoknál is tevékenykedett, ahol játékosként foglalkoztatták. A Stade Francaisnál három szezon következett trófea nélkül, ami miatt mennie kellett.

A kihívások teljesítése érdekében Spanyolországban mérette meg magát. Előbb a Real Valladolid, majd jött a CD Málaga, a Deportivo de La Coruña és a Sevilla FC. Ezután Lisszabonba ment a Belenenses gárdáját irányította két évig. Első kiugró sikerét az Atletico Madriddal érte el, az 1949-1950-ben megszerzett első hellyel. Az újabb bajnoki évben duplázták az aranyat. Még két bravúros éve volt az ibériai félszigeten. Mégpedig 1959-ben és 1960-ban a Barcelonával, ahol szép számmal akadtak magyarok is: Kocsis Sándor, Czibor Zoltán és Kubala László.

Olaszországba tette át tevékenységének székhelyét. Bajnokság az Internazionaleval 1963-ban, 1965-ben és 1966-ban, 1966-ban Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) győzelem, hozzá még a Világ Kupa kétszer is. 1960 és 1968 között összesen 268 mérkőzésen vezényelt a kispadról melyből 153-at megnyert a csapat, 74 vereség és 41 döntetlen született, 485-224-es gólkülönbséggel. Ez volt a híres "Grande Inter" időszaka. 1968-ban a AS Roma edzője lett amely csapattal egy Olasz kupát nyert. 1973-tól 1974-ig visszaült az Inter kispadjára, ám egy szívinfarktus miatt le kellett, hogy mondjon. Velencébe költözött és itt élt. 1978-ban egy rövid időre a Rimini edzője lett, majd 1979-től 1981-ig visszatért a Barcelonához.

A catenaccio kialakítója –, játék során a fő cél, legalább egy pont megszerzése. Ezt más néven Verrounak (ajtóretesz) hívták. A catenaccio egy olyan csapattaktikai rendszer, amelyben egy söprögetőt a három vagy négy védőből álló vonal mögé helyeztek, akinek így nem is lehetett komoly támadási szándéka. Feladata mindössze annyiból állt, hogy mindenkit megállítson, aki átverekedte magát a védők előtte húzódó vonalán. A felállás 1-1-3-3-3, 1-1-3-4-2 vagy 1-1-4-3-2 formáció volt. A módszer kialakításával nagymértékben csökkent a játék szépségét, érzelmiségét biztosító gólok száma.

Sportvezetőként[szerkesztés]

Kivételes képességeinek köszönhetően, korában szinte egyedülállóként Franciaországban (1946-tól 1948-ig), Spanyolországban (1959-től 1962-ig) és Olaszországban (1966-tól 1967-ig) is betöltötte a szövetségi kapitányi tisztséget.

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Edzői pályafutása alatt 16 különféle címet nyert.

Források[szerkesztés]

  • (1991) „újságcikk”. Labdarúgás 1991. XXXVII. évfolyam 11. szám.  

Külső hivatkozások[szerkesztés]