Ferruccio Valcareggi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ferruccio Valcareggi
Ferruccio Valcareggi - 1973 - Italy Team.jpg
Személyes adatok
Születési dátum 1919. február 12.
Születési helyTrieszt, Olaszország
Halálozási dátum 2005. november 2. (86 évesen)
Halálozási helyFirenze, Olaszország
Állampolgárság olasz
Poszt fedezet
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19371940Olaszország 1861 Triestina063 0(5)
19401943Olaszország 1861 Fiorentina089 (23)
1944Olaszország 1861 AC Milan011 0(0)
19441947Olaszország 1861 Bologna059 0(7)
19471948Olaszország 1861 Fiorentina033 0(4)
19481949Olaszország Vicenza040 (11)
19491951Olaszország Lucchese037 0(5)
19511952Olaszország Brescia023 0(1)
19521954Olaszország Piombino062 0(4)
 Összesen417 (60)
Edzőség
IdőszakKlub
19521954Olaszország Piombino
19541959Olaszország Prato
19591962Olaszország Atalanta
19621964Olaszország Fiorentina
19641965Olaszország Atalanta
19661974Olaszország Olaszország
19751978Olaszország Hellas Verona
19791980Olaszország AS Roma
19791984Olaszország Olaszország-B
1985Olaszország Fiorentina
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferruccio Valcareggi témájú médiaállományokat.

Ferruccio Valcareggi (Trieszt, 1919. február 12.Firenze, 2005, november 2.) olasz labdarúgó, fedezet, edző. Az 1968-as Európa-bajnok és az 1970-es világbajnoki ezüstérmes olasz válogatott szövetségi kapitánya.

Pályafutása[szerkesztés]

Játékosként[szerkesztés]

1937 és 1940 között a Triestina, 1940 és 1943 között a Fiorentina labdarúgója volt. 1944-ben egy rövid ideig az AC Milan csapatában szerepelt. 1944 és 1947 között a Bologna csapatában szerepelt. A második világháború után 1945–46-ban megnyerte a csapattal a Coppa Alta Italia kupasorozatot. Az 1947–48-as idényre visszatért a Fiorentinához. A következő idényben a Vicenza labdarúgója volt. 1949 és 1951 között a Lucchese, 1951–52-ben a Brescia játékosa volt. 1952 és 1954 között a Piombino játékosedzője volt.

Edzőként[szerkesztés]

1952-ben a Piombino játékosedzőjeként kezdte edzői pályafutását. 1954 és 1959 között a Prato vezetőedzőjeként tevékenykedett és itt érte első sikerét. A csapattal 1956–57-es idényben megnyerte a harmadosztályú bajnokságot. 1959 és 1962 között az Atalanta vezetőedzője volt. 1962-ben visszatért egykori klubjához, a Fiorentinához, ahol Hidegkuti Nándort váltotta a kispadon. Az 1964–65-ös idényben ismét Atalanta szakmai munkáját irányította. 1966-ban az olasz válogatott szövetségi kapitánya lett Helenio Herrera-val társedzőként. A következő évtől már egyedüliként látja el ezt a posztot. 1968-ban a hazai rendezésű Európa-bajnokságon aranyérmes lett a csapattal. Az 1970-es mexikói világbajnokságon ezüstérmet szerzett a válogatottal. Az 1974-es NSZK-beli világbajnokság kudarca után megvált a szövetségi kapitányi poszttól. 1975 és 1978 között a Hellas Verona, 1979–80-ban az AS Roma vezetőedzője volt. 1979 és 1984 között az olasz B-válogatott szakmai munkáját irányított. 1985-ben egy rövid időre elvállalta a Fiorentina vezetőedzői posztját, majd visszavonult az edzői munkától.

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Játékosként[szerkesztés]

Olaszország 1861 Bologna
  • Coppa Alta Italia (Nagy olasz kupa)
    • győztes: 1945–46

Edzőként[szerkesztés]

Szerzett érmek
 Olaszország színeiben
Labdarúgás
Világbajnokság
ezüst
1970, Mexikó
Európa-bajnokság
arany
1968, Olaszország
ITA Olaszország
ITA Prato

Források[szerkesztés]