Gerardo Martino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Gerardo Martino
Gerardo Martino (marzo de 2014).jpg
Személyes adatok
Teljes név Gerardo Daniel Martino
Születési név Gerardo Daniel Martino
Születési dátum 1962november 20. (55 éves)
Születési helyRosario, Argentína
Állampolgárság argentin
Magasság175 cm
Becenév Tata
Poszt középpályás
Junior klubok
IdőszakKlub
0argentína Newell's Old Boys
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19801990argentína Newell's Old Boys392 (35)
1991spanyol CD Tenerife015 0(1)
19911994argentína Newell's Old Boys081 0(2)
19941995argentína Lanús030 0(3)
1995argentína Newell's Old Boys015 0(0)
1996ecuador Barcelona SC005 0(0)
1996chile O'Higgins000 0(0)
Válogatottság
1991argentína Argentína001 0(0)
Edzőség
IdőszakKlub
1998argentína Brown de Arrecifes
1999argentína Platense
2000argentína Instituto
20022003paraguay Libertad
20032004paraguay Cerro Porteño
2005argentína Colón
20052006paraguay Libertad
20072011paraguay Paraguay
20122013argentína Newell's Old Boys
20132014spanyol FC Barcelona
20142016Argentína Argentína
2016USA Atlanta United
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gerardo Martino témájú médiaállományokat.

Gerardo Daniel Martino (Rosario, 1962. november 20. –) korábbi egyszeres argentin válogatott labdarúgó, korábban a spanyol FC Barcelona vezetőedzője volt egy szezonig.[1][2]

Pályafutása során többnyire a Newell's Old Boys csapatánál szerepelt, ahol 505 mérkőzésen szerepelt többnyire hivatalos mérkőzéseken és ezzel ő a rekorder.[3] Egy szurkolói szavazáson őt választották meg a klub legjobb huszadik századi labdarúgójának.[4]

Pályafutása[szerkesztés]

1962-ben született az Argentin Rosario városában. 10 évesen került először a Newell's Old Boys csapatához.

Játékosként[szerkesztés]

Newell's Old Boys[szerkesztés]

1980. július 15-én 17 évesen debütált az első osztályban a Platense ellen.[5] Játékát kreativitás és remek labdakezelés jellemezte. A Newell Old Boys csapatának történelmében a legtöbb mérkőzésen szerepelt, 505 mérkőzésen és ezeken 31 gólt jegyzett. 3 egyéni címet is nyert (Norberto Scoponi, Michelangelo Fullana és Juan Manuel Llop).[6]

1987-88-as First Division bajnokságban érte el az első áttörést karrierje során. Ebben az évben megnyerték a bajnokságot.[6] 1988-ban a Libertadores-kupa döntőjébe jutottak, ahol az uruguayi Nacional volt az ellenfelük. A mérkőzést az uruguayi klub nyerte 3-0-ra az Estadio Centenario stadionban, Montevideóban. 1990-ben Marcelo Bielsa lett a klub vezetőedzője, akivel megnyerték az 1990–91-es bajnokságot.[6]

Európában[szerkesztés]

1991-ben Spanyolországba ment légiósnak a CD Tenerife együtteséhez.[7] 15 bajnokin lépett pályára és egy gólt szerzett.

Visszatérés Argentínába[szerkesztés]

1991. közepén visszatért a Newell Old Boys csapatához, ahol az utolsó bajnokin pályára lépett és megvédték címüket a Clausuraban. A Boca Juniors ellen 1-0-ra győztek Eduardo Berizzo góljával, majd a visszavágón majd a Boca hazai pályán szintén 1-0-ra nyert, amiket követett a tizenegyes párbaj, amit a Boys 3-1-re nyert meg.

1992-ben Clausura győztesek lettek és a következő évben együtt játszott Diego Maradonával, aki 5 bajnoki mérkőzésen szerepelt a klubnál.[8]

Ezek után egy szezon a Lanús együttesénél töltött. 1995 nyarán visszatért a Newell Old Boys caspatába, ahol időközben Eduardo José López lett az elnök, aki arra kényszerítette, hogy utolsó szezonja legyen a csapatban. A szurkolók nagy kedvence volt és búcsúzást is tartottak a tiszteletére.

Ecuador és Chile[szerkesztés]

1996-ban az ecuadori Barcelona SC csapatába igazolt és ebben az évben megfordult a chilei O'Higgins klubjában is.

A válogatottban[szerkesztés]

1981-ben két mérkőzésen szerepelt az Argentin U20-as válogatottban. Az Ecuadori U20 és a Chilei U20 ellen. A fenőt válogatott színeiben egy mérkőzésen szerepelt 1991-ben.

Edzőként[szerkesztés]

Kezdetek[szerkesztés]

Visszavonulása után az aktív játéknak két év múlva a Brown de Arrecifes menedzsere lett. A klubhoz hívta két egykori csapattársát, Jorge Pautassót és Jorge Theilert. 1999-ben a Platenset és 2000-ben a Instituto vezetőedzője volt.

Paraguay[szerkesztés]

2006 végén a Paraguayi labdarúgó-szövetség felkérte a válogatott irányítására, miután a Libertad és a Cerro Porteño menedzsereként meggyőző teljesítményt nyújtott, Martino ezt elfogadta.[9]

A 2007-es Copa Américán debütált nagy tornán, ahol 5-0-ra győzték le a Kolumbiai labdarúgó-válogatottat. Az Amerikaiakat 3-1-re győzték le, míg az Argentinoktól 1-0-ra kaptak ki. Csoport másodikként továbbjutottak a csoportkörből a negyeddöntőbe, ahol a Mexikói labdarúgó-válogatott ellen 6-0-ra kaptak ki.

A 2009-ben nyújtott remek munkájáért a válogatott szövetségi kapitányaként vehetett részt a 2010-es labdarúgó-világbajnokságon. A világbajnokságon az F csoportba kerültek. Az Olasz labdarúgó-válogatott ellen 1-1-es döntetlent értek el, míg a Szlovák labdarúgó-válogatott ellen 2-0-ra nyertek. A csoportkör harmadik mérkőzésén Új-Zéland ellen 0-0 lett az eredmény. A nyolcaddöntőben Japán ellen szerepeltek. A rendes játék idő alatt gól nélküli döntetlent értek el, majd a tizenegyes párbajban 5-3-ra nyertek. A negyeddöntőben a későbbi győztes spanyolok ellen David Villa góljával kikaptak 1-0-ra.[10]

A világbajnokságon után a Medal of Honor Sport Merit díjat kapta meg a paraguayi elnöktől, Fernando Lugótól a kiemelkedő teljesítményéért.[11] Ezután négy évvel meghosszabbította szerződését.[12]

A 2011-es Copa Américán a B csoportba került, ahol a Brazil labdarúgó-válogatott, a Venezuelai labdarúgó-válogatott és az Ecuadori labdarúgó-válogatott is szerepelt. Mind a három mérkőzésen a csoportban döntetlent játszottak, így a negyeddöntőben ismét a Brazilok ellen szerepeltek, a mérkőzést tizenegyesekkel nyerték meg a Paraguayiak. Az elődöntőben Venezuela ellen is büntetőkkel mentek tovább a döntőbe, ahol a Uruguay ellen 3-0-ra kikaptak.

2011. november 17-én lemondott 58 mérkőzés után, ami a Paraguayi válogatott legtöbb mérkőzése egy szövetségi kapitány irányítása alatt. Utódja Aurelio González lett.[13]

Newell's Old Boys[szerkesztés]

Felkérték a Kolumbiai labdarúgó-válogatott élére, miután Hernán Darío Gómez távozott posztjáról, de ezt ő nem fogadta el, inkább az egykori klubja menedzsere lett, a Newell Old Boysnak. Az Argentin Primera División döntőjébe vezette csapatát és a Libertadores-kupa elődöntőjébe jutottak.[14]

FC Barcelona[szerkesztés]

2013. július 23-án bejelentették hivatalosan, hogy 2 évre aláírt az FC Barcelona kispadjára.

Atlanta United[szerkesztés]

2016. szeptember 27-én bejelentették, hogy ő lesz a 204-ben alapított Atlanta United vezetőedzője, amely 2017-től a MLS-ben indul.[15]

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Játékosként[szerkesztés]

Newell's Old Boys

Menedzserként[szerkesztés]

Libertad
Cerro Porteño
Newell's Old Boys
Barcelona

Egyéni[szerkesztés]

  • Az év edzője Dél-Amerikában (1): 2007

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]