Amerikai labdarúgó-válogatott

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Amerikai Egyesült Államok Amerikai Egyesült Államok
Amerikai Labdarúgó-szövetség
US Soccer logo.gif
Amerikai Labdarúgó-szövetség címere
Adatok
Beceneve(i) Yanks
The Stars and Stripes
The Red, White and Blue
Szövetség neve United States Soccer Federation
Konföderáció CONCACAF (Észak-Amerika)
Szövetségi kapitány Német Jürgen Klinsmann
Csapatkapitány Carlos Bocanegra
Legtöbb válogatottság Cobi Jones (164)
Legtöbb válogatott gól Landon Donovan (42)
FIFA-kód USA
Ranglista helyezések
FIFA-rang 27. +/-
Legmagasabb
FIFA-rang		 4.
(2006. április)
Legalacsonyabb
FIFA-rang		 35.
(1997. október)
Élő-rang 21.
Legmagasabb
Élő-rang		 11.
(2005. július és szeptember)
Legalacsonyabb
Élő-rang		 85.
(1968. október)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Első hivatalos mérkőzés
Nem hivatalos
1885. november 28., Newark, USA
 Egyesült Államok 0–1 Kanada 

Hivatalos
1916. augusztus 20., Stockholm, Svédország

 Svédország 2–3 Egyesült Államok 
Legnagyobb győzelem
2008. június 15., Carson, USA
 Egyesült Államok 8–0 Barbados 
Legnagyobb vereség
1948. augusztus 11., Oslo, Norvégia
 Norvégia 11–0 Egyesült Államok 
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek 9 (Először: 1930)
Legjobb eredmény Bronzérmes (1930)
CONCACAF-aranykupa
Részvételek 10 (Először: 1991)
Legjobb eredmény Aranyérmes (1991, 2002, 2005, 2007)
Konföderációs kupa
Részvételek 4 (Először: 1992)
Legjobb eredmény Ezüstérmes (2009)
Az infobox utoljára frissítve: 2010. július 14.

Az amerikai labdarúgó-válogatott az Amerikai Egyesült Államok nemzeti labdarúgócsapata, amelyet az Amerikai Labdarúgó-szövetség (angolul: United States Soccer Federation) irányít. A szövetséget 1913-ban alapították és még ugyanebben az évben felvételt nyert a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségbe is.

Az amerikai labdarúgó-válogatott Észak- és Közép-Amerika legeredményesebb csapata. A világranglistán tartósan a legjobb helyezést foglalja el a térség válogatottjai közül, emellett eredményeit tekintve is a legsikeresebb.

A labdarúgó-világbajnokságokon eddig nyolc alkalommal szerepelt. Legjobb eredménye egy harmadik helyezés volt, amelyet az első, 1930-as tornán sikerült elérnie. Ezt követően a csapat számára legtöbbször már a csoportkör után véget ért a küzdelem. A labdarúgó-világbajnokságok során eddig egy ízben, 1994-ben szerepelhetett rendezőként. Ekkor a nyolcaddöntőig jutott el. Az 1998-as labdarúgó-világbajnokságon az abszolút utolsó helyen végzett, 2002-ben azonban egészen a negyeddöntőig jutott. 2006-ban az előzetesen „halálcsoportnak” nevezett négyesből nem sikerült továbbjutnia és a csoport utolsó helyén végzett, mindössze egy szerzett ponttal.

A térség válogatottjai számára megrendezett CONCACAF-aranykupában az amerikai nemzeti tizenegy a második legsikeresebb csapat. Mindössze egy alkalommal, 2000-ben nem szerzett érmet, ekkor a negyeddöntőben kiesett. Ezenkívül azonban négyszeres kupagyőztes, háromszoros ezüst- és kétszeres bronzérmes volt a csapat. Az 1991 előtt rendezett, CONCACAF-bajnokság néven futó tornákat is beleértve a legtöbb győzelmet a mexikói labdarúgó-válogatott szerezte az amerikai előtt.

A Copa América küzdelmeire eddig négyszer kapott meghívást, először 1993-ban. Legjobb eredménye eddig egy negyedik helyezés volt 1995-ben. 1997-től kezdődően a csapatot minden tornára meghívják, mivel azonban ez legtöbbször egybeesik a bajnokság mérkőzéseivel, azóta mindössze egy tornán vett részt.

A konföderációs kupán rendkívül jól szerepel az amerikai labdarúgó-válogatott és eddig itt érte el a legnagyobb nemzetközi sikereit is felnőtt szinten. 1992-ben, az első tornán, amelynek még csak négy résztvevője volt, az amerikai válogatott bronzérmet szerzett. Ezt 1999-ben megismételte. 2009-ben pedig egészen a döntőig jutott. A csoportmérkőzések után a továbbjutáshoz némi szerencsére is szüksége volt, azonban az egyenes kieséses szakaszban már semmi sem emlékeztetett a csoportkörben elszenvedett két háromgólos vereségre. A csapat az elődöntőben az Európa-bajnok spanyol labdarúgó-válogatottat búcsúztatta. A döntőben pedig a brazil labdarúgó-válogatott volt az ellenfele. Az első félidő végére kétgólos előnyhöz jutott az amerikai válogatott. A második félidőben azonban a brazilok előbb kiegyenlítettek, majd megfordították a mérkőzés állását és így végül ők nyerték meg a tornát.

Az amerikaiak legnagyobb riválisa a mexikói labdarúgó-válogatott. A mexikóiakkal szemben egészen az 1990-es évekig szinte teljesen esélytelen volt a csapat. Addig egy-egy győzelemtől, illetve döntetlentől eltekintve a mexikóiak többnyire súlyos vereséget mértek az amerikai labdarúgó-válogatottra. Azóta viszont az amerikai csapat számít Észak- és Közép-Amerika legerősebb válogatottjának.

A válogatott gólrekordere Landon Donovan, aki 2009 júniusáig összesen 41 gólt szerzett. A legtöbb mérkőzésen pedig Cobi Jones (164) lépett pályára, aki 1992 és 2004 között szerepelt a nemzeti csapatban. 2009 júliusáig az amerikai válogatottban tizenegy olyan játékos szerepelt, aki száznál is több alkalommal lépett pályára a csapat színeiben.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai labdarúgó-válogatott első, nem hivatalos mérkőzésére 1885. november 28-án került sor Newarkban. A csapat ellenfele a kanadai labdarúgó-válogatott volt. A mérkőzést Alex Gibson találatával a kanadaiak nyerték 1:0 arányban. 1886. november 25-én ugyanezen a helyszínen újabb mérkőzést játszott egymással a két csapat, de ekkor már a hazaiak csapat nyert 3:2-re.[1][2] A következő két mérkőzést is Kanadával játszották, igaz, nyolc évvel később, 1904-ben. Kanada mindkétszer sima győzelmet aratott, előbb 4–0-ra, majd 7–0-ra győzte le az amerikai csapatot.[forrás?]

Az 1904. évi nyári olimpiai játékokon az a különleges helyzet állt elő, hogy az amerikaiak ezüst- és bronzérmet is szereztek. A tornán ugyanis csak három csapat vett részt, a kanadai Galt FC és két amerikai, a Christian Brothers és a St. Rose Parish. A Galt mindkét csapatot legyőzte, így végül megszerezte az aranyérmet. A Christian Brothers két megismételt mérkőzésen győzte le a másik amerikai csapatot (az első két mérkőzésük gól nélküli döntetlent hozott).

Az 1930-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világbajnokságok történetének első győzelmét az USA szerezte 1930. július 13-án, az uruguayi világbajnokságon, miután 3–0 arányban múlták felül Belgiumot. A mérkőzést a montevideói Estadio Gran Parque Centralban játszották.

A csapat a következő mérkőzésen Paraguay ellen is győzött, ismét 3–0 arányban. A FIFA hivatalos állásfoglalása szerint Bert Patenaude szerezte az első és a harmadik, míg Tom Florie a második gólt.[3] Más források szerint a második gólt is Patenaude[4][5] vagy a paraguayi Ramón González szerezte.[6] 2006 novemberében a FIFA megváltoztatta véleményét, eszerint mindhárom gólt Patenaude szerezte, így ő lett a világbajnokságok történetének első mesterhármast szerző játékosa.[7] Két győzelmével a válogatott bejutott az elődöntőbe, ahol súlyos, 6–1-es vereséget szenvedett az argentinoktól. Bronzmérkőzés nem volt, így Jugoszláviával együtt bronzérmes lett.[8]

Két évvel később, az 1932. évi nyári olimpiai játékokon a labdarúgás nem szerepelt a programok között, nagyrészt a sportág amerikai népszerűtlensége miatt. Így a hazai rendezésű versenyen a labdarúgás csak nem hivatalos keretek között zajlott. A tornán az USA győzni tudott, a második helyen Mexikó, a harmadikon Kanada végzett.

1950 és 1980 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1950-ben a válogatott a második világháború utáni első világbajnokságra is kijutott. A csoportkör során Spanyolország, Anglia és Chile volt az ellenfél. Az első meccsen Spanyolországtól 3–1-es vereséget szenvedtek, azonban a következő mérkőzésen 1–0-ra legyőzték az angol válogatottat. A gólszerző Joe Gaetjens volt. Ez volt a világbajnokság legnagyobb meglepetése, főleg annak tükrében, hogy egy barátságos meccsen az amerikaiak sima, 6–1-es vereséget szenvedtek az angol csapattól. A Sports Illustrated és a Soocer Digest magazin a mérkőzést „Miracle on Grass”-ként (Csoda a füvön) jellemezte.[9] Mivel a harmadik csoportmérkőzésen 5–2-re kikaptak Chilétől, ez azt jelentette, hogy azonos pontszámmal, de rosszabb gólkülönbséggel a negyedik, utolsó helyen végeztek.[10]

Az ezt követő bő harminc évben az amerikai válogatott szinte semmilyen szerepet nem játszott a világ labdarúgásában. A világbajnokságokra nem sikerült kijutni, más torna pedig ekkor még nem volt, amin részt vehetett volna. Ekkoriban tehát csak barátságos mérkőzéseket játszott, ám ezek nagy többségén sem sikerült győznie. Kevés győzelmét többnyire gyengébb, karibi válogatottak ellen aratta. Az egyetlen európai válogatott, akit 1973 augusztusában sikerült legyőznie, Lengyelország volt.

A 80-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1970-es évek végén megalakult a North American Soccer League, amihez nagy reményeket fűztek. Azt várták, hogy az amerikaiak ennek hatására egyre inkább meghatározó résztvevői lesznek a különböző tornáknak. A várt áttörés azonban elmaradt, a válogatott maradt a korábbi szinten. 1981 és 1983 között például összesen két mérkőzést játszottak.

A nemzeti csapat 1983-ban elindult a bajnokságban, Team America néven. Ez sem hozta meg a kívánt sikert, ugyanis a válogatott játékosok inkább saját klubjukban szerepeltek a válogatott helyett. A csapat végül a bajnokság utolsó helyén végzett, így úgy döntöttek, a válogatott visszalép a bajnokságban való indulástól.

A vezetők következő célja az volt, hogy kijussanak az 1984-es olimpiára és az 1986-os világbajnokságra. A NOB megengedte a nem európai és nem dél-amerikai csapatoknak, hogy teljes felnőtt kerettel szerepeljenek az olimpián. Ennek ellenére az amerikai csapatnak nem sikerült továbbjutnia, ugyanis csak a csoport harmadik helyén végezett, Egyiptommal azonos pontszámmal, viszont rosszabb gólkülönbséggel. Az első mérkőzésen még 3–0-ra legyőzte Costa Rica csapatát,[11] az ezt követő két találkozón azonban előbb kikapott az olaszoktól[12], az utolsó meccsen pedig csak egy döntetlenre volt képes Egyiptom ellen.[13]

A két évvel később megrendezett világbajnokság megrendezésére az USA Kanadával közösen pályázott, de a tornát végül Mexikó rendezhette meg, annak ellenére, hogy nem sokkal azelőtt egy erős földrengés rázta meg az országot.

A kvalifikáción a résztvevőket először három hármas csoportba osztották be. Ezután a csoportelsők egy újabb hármas csoportot alkottak, ahol oda-visszavágós rendszerben játszottak a csapatok. Az itt lejátszott négy mérkőzés után derül ki, melyik válogatott kvalifikálja magát a világbajnokságra. A selejtező sokáig jól alakult az amerikaiak számára, mert egészen az utolsó fordulóig az első helyen álltak csoportjukban, így az utolsó fordulóban már egy döntetlen is elég lett volna a továbbjutáshoz. Ekkor azonban hazai pályán 1–0-s vereséget szenvedtek attól a Costa Ricától, akiket korábban már 3–0-ra sikerült legyőzni. A győztes gólt a 35. percben Evaristo Coronado szerezte.[14] Az amerikai válogatott ezzel csoportjuk második helyén végzett, és kiesett. A zónából végül Kanada kvalifikálta magát a vb-re.[15]

A 90-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sikertelen vb-selejtezőket követően nagy változások történtek az amerikai labdarúgásban. 1984-ben megszűnt a NASL, ezért az amerikai labdarúgók egyre nagyobb számban szerződtek erősebb bajnokságokba, főleg Európába.[16]

1989-ben az USA megkapta az 1994-es labdarúgó-világbajnokság rendezési jogát. Ez a döntés nagyrészt negatív visszhangot kapott, egyrészt a válogatott gyengesége, másrészt a professzionális bajnokság hiánya miatt. Ez valamelyest csillapodott akkor, amikor 1–0-ra legyőzték Trinidad és Tobago válogatottját. Közel két év után ez volt az első idegenbeli győzelmük, és mivel ez a CONCACAF-bajnokságon történt, ez azt jelentette, hogy negyven év után ismét kijutottak a világbajnokságra. A torna azonban nem volt túl sikeres számukra, mindhárom csoportmeccsükön kikaptak és kiestek.

A következő évben a válogatott ismét, ezúttal veretlenül megnyerte a CONCACAF-aranykupát. A sikerek 1992-ben is folytatódtak, a US Cupon is győzni tudtak. Itt sikerült legyőzni az ír és a portugál csapatot, az olaszokkal pedig döntetlent játszottak. Ugyanebben az évben meghívást kaptak az újonnan létrehozott konföderációs kupára is. A tornán ekkor még csak négy csapat szerepelt. Az elődöntőben kikaptak, így a torna első kiírásán a bronzéremért játszhattak, amit végül sikerült is megszerezni.

1994-ben, a hazai rendezésű világbajnokságon elérkezett a hosszú idő óta várt áttörés. A tornát egy döntetlennel nyitották Svájc ellen. A következő találkozón sikerült a győzelmet is megszerezni Kolumbia ellen, többek között a később meggyilkolt Andrés Escobar öngóljának is köszönhetően.[17] Bár az utolsó mérkőzésen a csapat 1–0-ra kikapott a románoktól, ennek ellenére továbbjutott. A végállomást a nyolcaddöntő jelentette, ahol az USA 1–0-s vereséget szenvedett a későbbi világbajnok brazil csapattól.[18]

A következő vb már nem sikerült ilyen jól. A válogatott mindhárom csoportmérkőzésen vereséget szenvedett, és végül az abszolút utolsó, 32. helyen végezett. A szövetségi kapitányt, Steve Sampsont már a torna előtt rengeteg kritika érte a csapatkapitány és több fontos játékos kihagyása miatt a keretből, a sajtó szerint ennek volt tulajdonítható a rendkívül gyenge szereplés.[19] A következő évben a csapat ismét szerepelt a konföderációs kupán. Itt a csoportból a második helyen jutottak tovább Brazília mögött. Ezt követően, rögtön az elődöntőben vereséget szenvedtek Mexikótól, így csak a harmadik helyért játszhattak. A bronzmérkőzésen Szaúd-Arábia volt az ellenfél, akit végül 2–0-ra sikerült legyőzni, így az 1992-es – az akkor még csak négy csapatos torna után – ismét bronzérmet tudtak szerezni.

Napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai labdarúgó-válogatottnak 2002-ben sikerült megnyerni a CONCACAF-aranykupát, ez volt első tornagyőzelmük az új évezredben. Az ezt követő 2002-es labdarúgó-világbajnokságon ismét jól szerepelt a válogatott, a csoportból a második helyen jutottak tovább, megelőzve a portugál és a lengyel csapatot is. Az USA a nyolcaddöntőben is győzni tudott, Mexikó ellen. A negyeddöntőben azonban a németek már túl nagy akadályt jelentettek, a később a döntőig jutó csapattól 1–0-s vereséget szenvedtek. A következő említésre méltó siker 2005-ben jött el, amikor a csapat ismét megnyerte a CONCACAF-aranykupát.

Az USA a 2006-os világbajnokságonon az „E” csoportba került, a csehekkel, az olaszokkal és a ghánaiakkal. A világranglista első tíz csapatából három is ebben a kvartettben volt, így előzetesen ezt tekintették az úgynevezett „halálcsoportnak”.

A csapat a tornát egy 3–0-s vereséggel nyitotta Csehország ellen,[20] majd 1-1-es döntetlennel folytatta a küzdelmet az olaszok ellen, köszönhetően egy olasz öngólnak. A mérkőzésen piros lapot kapott Pablo Mastroeni és Eddie Pope az első félidő végén és a második félidő elején, így kilenc emberrel folytatták a mérkőzést. Az olasz csapatból is kiállítottak egy játékost, Daniele de Rossi Beasley lekönyökléséért mehetett idő előtt zuhanyozni.[21] A kiesés már ekkor valószínű volt, de matematikai esélyük még maradt. Az amerikaiak búcsúja az utolsó csoportmérkőzésen vált biztossá, amikor 2–1-re kikaptak Ghánától.[22] A válogatott utolsó lett csoportjában, így a csehekkel együtt nem jutottak a legjobb 16 közé. Miután nyeretlenül tértek haza, az 1934-es és az 1990-es olaszországi, az 1998-as franciaországi és a 2006-os németországi vb-k után még mindig nem sikerült győzniük európai rendezésű világbajnokságokon. Az olaszok elleni döntetlen volt az USA első szerzett pontja európai vb-n.

Az amerikai válogatott 2007-ben Mexikó legyőzésével diadalmaskodott a CONCACAF-aranykupán, ezzel kvalifikálta magát a 2009-es dél-afrikai konföderációs kupára. A kupa előtti utolsó FIFA-világranglistán az USA a 14. helyen állt, megelőzve a szintén a kupán szereplő Egyiptomot és Új-Zélandot.[23] A konföderációs kupán a „B” csoportban szerepeltek Brazíliával, Olaszországgal és Egyiptommal. Az első és a második meccset elveszítették, előbb Olaszországtól, majd Brazíliától kaptak három gólt.[24][25] A csoport utolsó köre előtt különös helyzet állt elő: Olaszországnak és Egyiptomnak három, az USA-nak nulla pontja volt, de ha előbbiek kikapnak és az Egyesült Államok győz, akkor a jobb gólkülönbség és a több rúgott gól határozza meg a továbbjutót. Az utolsó mérkőzéseken Olaszország 3–0-ra kikapott Brazíliától, Egyiptom pedig ugyanilyen arányú vereséget szenvedett az amerikaiaktól. Így Egyiptomnak –3, Olaszországnak és az Egyesült Államoknak pedig –2-es gólkülönbsége volt, és a két utóbbi közül az USA jutott tovább több lőtt góljának köszönhetően. Az elődöntőben az amerikaiak az „A” csoport győztesével, Spanyolországgal játszottak. A kontratámadásokra berendezkedő amerikaiak korán megszerezték a vezetést egy spanyol védelmi megingást követően, amikor – fizikai fölényét kihasználva – Jozy Altidore talált a kapuba. A spanyolok a kapott gól miatt kitámadtak, és a mérkőzés végén egy újabb gólt kaptak, ezúttal Sergio Ramos hibája nyomán, a gólszerző Clint Dempsey volt.[26][27][28] A fináléban Brazília volt az ellenfél, miután a másik elődöntőben legyőzték a dél-afrikaiakat. A mérkőzés az elődöntőhöz hasonlóan kezdődött, az első félidő kétgólos amerikai előnnyel zárult. A gólokat Dempsey a 10. percben és Donovan a 27. percben szerezték. A második játékrész azonban brazil fölényt hozott: előbb Luís Fabiano lőtt két gólt (46. és 74. perc), majd a 84. percben Lúcio a győztes gólt is megszerezte.[29][30][31][32][33]

A 2009-es CONCACAF-aranykupán a válogatott címvédőként szerepelhet. A keret jelentősen kicserélődött a Konföderációs Kupáéhoz képest, az ott szereplő játékosok közül mindössze öten maradtak a keretben. A játékosok között 15 olyan található, aki jelenleg az MSL-ben játszik.[34] Az első fordulóban egy sima, 4–0-s győzelmet arattak Grenada válogatottja felett. A gólszerzők Adu, Holden, Rogers és Davies voltak.[35][36] A második mérkőzésen ismét győztek, 2–0-ra Honduras ellen. A gólokat Santino Quaranta és Brian Ching szerezték.[37] A harmadik, már tét nélküli összecsapáson Haiti volt az ellenfél. A győzelem ezúttal elmaradt, a meccs 2–2-es döntetlennel végződött. Az amerikai gólszerzők Davy Arnaud és Stuart Holden voltak.[38] A negyeddöntőben Panama volt az ellenfél, az amerikai válogatott végül hosszabbítás után, Kenny Cooper 106. percben, büntetőből szerzett góljával nyert 2–1-re.[39] Az elődöntőben az amerikaiak sima győzelmet arattak a csoportkörben már egyszer legyőzött Honduras ellen. A végeredmény, csakúgy mint akkor, 2–0 lett.[40] A döntőben az örök rivális Mexikó volt az ellenfél. A mérkőzés egy már-már megalázó, 5–0-s amerikai vereséggel végződött.[41]

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetközi eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labdarúgó-világbajnokság
  • Bronzérmes: 1 alkalommal (1930)
CONCACAF-aranykupa
CONCACAF-bajnokság
  • Ezüstérmes: 1 alkalommal (1989)
Konföderációs kupa
  • Ezüstérmes: 1 alkalommal (2009)
  • Bronzérmes: 2 alkalommal (1992, 1999)
NAFC-bajnokság
  • Ezüstérmes: 2 alkalommal (1949, 1991)
  • Bronzérmes: 2 alkalommal (1947, 1990)
Pánamerikai játékok
  • Aranyérmes: 1 alkalommal (1991)
  • Bronzérmes: 2 alkalommal (1959, 1999 - U21)

Világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Eredmény Hely M Gy D* V Rg Kg
Uruguay 1930 Bronzérmes 3 3 2 0 1 7 7
Olaszország 1934 Nyolcaddöntős 10 1 0 0 1 1 7
Franciaország 1938 Visszalépett - - - - - - -
Brazília 1950 Csoportkör 5 3 1 0 2 4 8
Svájc 1954 Nem jutott be - - - - - - -
Svédország 1958 Nem jutott be - - - - - - -
Chile 1962 Nem jutott be - - - - - - -
Anglia 1966 Nem jutott be - - - - - - -
Mexikó 1970 Nem jutott be - - - - - - -
NSZK 1974 Nem jutott be - - - - - - -
Argentína 1978 Nem jutott be - - - - - - -
Spanyolország 1982 Nem jutott be - - - - - - -
Mexikó 1986 Nem jutott be - - - - - - -
Olaszország 1990 Csoportkör 17 3 0 0 3 2 8
USA 1994 Nyolcaddöntős 9 4 1 1 2 3 4
Franciaország1998 Csoportkör 17 3 0 0 3 1 5
Dél-KoreaJapán 2002 Negyeddöntők 5 5 2 1 2 7 7
Németország 2006 Csoportkör 17 3 0 1 2 2 6
Dél-Afrika 2010 Nyolcaddöntős 12 4 1 2 1 5 5
BRA 2014 Nyolcaddöntős 15 4 1 1 2 5 6
Összesen 10/20 33 8 6* 19 37 63
* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
** A piros keretben jelölt világbajnokság hazai rendezésű volt.

NAFC-bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Eredmény M Gy D* V Rg Kg
Kuba 1947 Bronzérmes 2 0 0 2 2 10
Mexikó 1949 Ezüstérmes 4 1 1 2 8 15
Kanada 1990 Bronzérmes 2 0 0 2 0 2
USA 1991 Ezüstérmes 2 1 1 0 4 2
Összesen 4/4 10 2 2 6 14 29

CONCACAF-aranykupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Eredmény M Gy D* V Rg Kg
USA 1991 Aranyérmes 5 4 1 0 10 3
USAMexikó 1993 Ezüstérmes 5 4 0 1 5 5
USA 1996 Bronzérmes 4 3 0 1 8 3
USA 1998 Ezüstérmes 4 3 0 1 6 2
USA 2000 Negyeddöntős 3 2 1 0 6 2
USA 2002 Aranyérmes 5 4 1 0 9 1
USAMexikó 2003 Bronzérmes 5 4 0 1 13 2
USA 2005 Aranyérmes 6 4 2 0 11 3
USA 2007 Aranyérmes 6 6 0 0 13 3
USA 2009 Ezüstérmes 6 4 1 1 12 8
USA 2011 Ezüstérmes 6 4 0 2 9 6
Összesen 11/11 55 42 6 7 102 42
* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
** A piros keretben jelölt torna hazai rendezésű volt.

Copa América[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Eredmény Hely M Gy D* V Rg Kg
ARG 1916 Nem hívták meg
URU 1917
BRA 1919
CHI 1920
ARG 1921
BRA 1922
URU 1923
URU 1924
ARG 1925
CHI 1926
Peru 1927
ARG 1929
Peru 1935
ARG 1937
Peru 1939
CHI1941
URU 1942
CHI 1945
ARG 1946
ECU 1947
BRA 1949
Peru 1953
CHI 1955
URU 1956
URU 1957
ARG 1959
ECU 1959
BOL 1963
URU 1967
1975
1979
1983
ARG 1987
BRA 1989
CHI 1991
ECU 1993 Csoportkör 9 3 0 1 2 3 6
URU1995 4. helyezett 4 6 2 1 3 6 7
BOL 1997 Nem hívták meg
PAR 1999
COL 2001
Peru 2004
VEN 2007 Csoportkör 9 3 0 0 3 2 8
ARG 2011 Nem hívták meg
Összesen 3/42 12 2 2* 8 11 21
* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
** A piros keretben jelölt Copa América hazai rendezésű volt.

Konföderációs kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Eredmény M Gy D* V Rg Kg
Szaúd-Arábia 1992 Bronzérmes 2 1 0 1 5 5
Szaúd-Arábia 1995 Nem jutott be - - - - - -
Szaúd-Arábia 1997 Nem jutott be - - - - - -
Mexikó 1999 Bronzérmes 5 3 0 2 6 3
Dél-KoreaJapán 2001 Nem jutott be - - - - - -
Franciaország 2003 Csoportkör 3 0 1 2 1 3
Németország 2005 Nem jutott be - - - - - -
Dél-afrikai Köztársaság 2009 Ezüstérmes 5 2 0 3 8 9
Összesen 4/8 15 6 1 8 20 20
* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
** A piros keretben jelölt konföderációs kupa hazai rendezésű volt.

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2010-es labdarúgó-világbajnokság kerete.

Szám Poszt Név Szül. dát./Kor Vál. Gólok Klub
1 K Tim Howard 1979. március 6. (36 éves) 72 0 ENG Everton
18 K Brad Guzan 1984. szeptember 9. (30 éves) 16 0 ENG Aston Villa
23 K Marcus Hahnemann 1972. június 15. (42 éves) 7 0 ENG Wolverhampton Wanderers
2 V Jonathan Spector 1986. március 1. (29 éves) 31 0 klub nélkül
3 V Carlos Bocanegra (csapatkapitány) 1979. május 25. (35 éves) 79 12 SCO Rangers FC
5 V Oguchi Onyewu 1982. május 13. (32 éves) 56 5 ESP Málaga CF
6 V Steve Cherundolo 1979. február 19. (36 éves) 60 2 GER Hannover 96
12 V Jonathan Bornstein 1984. november 7. (30 éves) 32 2 USA Chivas USA
15 V Jay DeMerit 1979. december 4. (35 éves) 19 0 ENG Watford
21 V Clarence Goodson 1982. május 17. (32 éves) 14 2 NOR Start
4 KP Michael Bradley 1987. július 31. (27 éves) 69 10 ITA AS Roma
7 KP DaMarcus Beasley 1982. május 24. (32 éves) 92 17
8 KP Clint Dempsey 1983. március 9. (31 éves) 87 27 ENG Tottenham
10 KP Landon Donovan 1982. március 4. (33 éves) 136 46 USA Los Angeles Galaxy
11 KP Stuart Holden 1985. augusztus 1. (29 éves) 14 2 ENG Bolton Wanderers
13 KP Ricardo Clark 1983. március 10. (31 éves) 29 2 GER Eintracht Frankfurt
16 KP José Francisco Torres 1987. október 29. (27 éves) 10 0 MEX Pachuca
19 KP Maurice Edu 1986. április 18. (28 éves) 13 1 SCO Rangers
22 KP Benny Feilhaber 1985. január 19. (30 éves) 33 2 DEN Aarhus
9 CS Herculez Gomez 1982. április 6. (32 éves) 4 2 MEX Pachuca
14 CS Edson Buddle 1981. május 21. (33 éves) 3 2 USA Los Angeles Galaxy
17 CS Jozy Altidore 1989. november 6. (25 éves) 51 13 NED AZ
20 CS Robbie Findley 1985. augusztus 4. (29 éves) 6 0 USA Real Salt Lake

Ismertebb játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A félkövérrel jelzett játékosok ma is aktívak.

Rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg  Bővebben: Az USA labdarúgó-válogatott játékosainak statisztikái

Legtöbb mérkőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009 júliusáig az amerikai labdarúgó-válogatottban tizenegy olyan játékos szerepelt, aki száznál is több alkalommal lépett pályára a csapat színeiben.[42]

# Játékos Mérkőzés Gól Évek
1 Cobi Jones 164 15 1992–2004
2 Jeff Agoos 134 4 1988–2003
3 Marcelo Balboa 128 13 1988–2000
4 Landon Donovan 115 41 2000–
5 Claudio Reyna 112 8 1994–2006
6 Paul Caligiuri 110 5 1984–1998
7 Eric Wynalda 106 34 1990–2000
8 Kasey Keller 102 0 1990–2007
9 Earnie Stewart 101 17 1990–2004
10 Joe-Max Moore 100 24 1992–2002
Tony Meola 100 0 1988–2006
12 Alexi Lalas 96 9 1990–1998
13 Brian McBride 95 30 1993–2006
14 John Harkes 90 6 1987–2000
15 DaMarcus Beasley 89 17 2001–
16 Bruce Murray 86 21 1985–1993
Frankie Hejduk 84 7 1997–
18 Eddie Lewis 82 10 1998–2008
Eddie Pope 82 8 1996–2006
Brad Friedel 82 0 1992–2004

Legtöbb gól[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009 júliusáig az amerikai válogatott legeredményesebb labdarúgói a következő játékosok voltak:[43]

# Játékos Mérkőzés Gólok Évek
1 Landon Donovan 115 41 2000–
2 Eric Wynalda 106 34 1990–2000
3 Brian McBride 95 30 1993–2006
4 Joe-Max Moore 100 24 1992–2002
5 Bruce Murray 86 21 1985–1993
6 DaMarcus Beasley 89 17 2001–
Earnie Stewart 101 17 1990–2004
8 Clint Dempsey 56 16 2004–
9 Cobi Jones 164 15 1992–2004
10 Hugo Pérez 73 13 1984–1994
Marcelo Balboa 128 13 1988–2000

Szövetségi kapitányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai labdarúgó-válogatott eddigi szövetségi kapitányai:[44][45]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ↑ Dave Litterer: USA Men's National Team: All-time Results, 1885-1979 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 30.)
  2. ↑ Barrie Courtney: USA - Details of International Matches 1885-1969 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 30.)
  3. ↑ FIFA: USA - Paraguay match report. FIFA. (Hozzáférés: 2006. június 9.)
  4. ↑ CNN/Sports Illustrated - Bert Patenaude. CNN. (Hozzáférés: 2006. június 9.)
  5. ↑ Planet World Cup - World Cup Trivia. PlanetWorldCup.com. (Hozzáférés: 2006. június 9.)
  6. ↑ The Football Association 20 World Cup Facts. The FA. (Hozzáférés: 2006. június 9.)
  7. ↑ FIFA World Cup hat-tricks (PDF). FIFA. (Hozzáférés: 2006. november 10.)
  8. ↑ FIFA: 1930 FIFA World Cup Uruguay ™ (angol nyelven). fifa.com. (Hozzáférés: 2009. július 8.)
  9. ↑ http://sportsillustrated.cnn.com/multimedia/photo_gallery/0906/soccer.biggest.us.wins.in.history/content.10.html
  10. ↑ 1950, Brazília
  11. ↑ USA-Costa Rica
  12. ↑ Olaszország-USA
  13. ↑ Egyiptom-USA
  14. ↑ 1986 Marked the Last Time the U.S. Failed to Qualify for a World Cup
  15. ↑ The last time we didn't qualify
  16. ↑ U.S. Soccer Team Hindered
  17. ↑ "Escobar's memory lives on", 2000. július 1. (Hozzáférés: 2009. szeptember 28.)
  18. ↑ ESPNsoccernet - World Cup - 'Winning is the only option'
  19. ↑ Sampson destroyed US unity with late changes to lineup. SoccerTimes.com. (Hozzáférés: 2006. június 8.)
  20. ↑ Egyesült Államok-Csehország, a FIFA hivatalos weboldala
  21. ↑ Olaszország-Egyesült Államok, a FIFA hivatalos weboldala
  22. ↑ Ghána-Egyesült Államok, a FIFA hivatalos weboldala
  23. ↑ Világranglista-helyezés. FIFA.com. FIFA, 2009. június 3. (Hozzáférés: 2009. június 29.)
  24. ↑ USA-Olaszország, jegyzőkönyv
  25. ↑ USA-Brazília, jegyzőkönyv
  26. ↑ Spanyolország-USA. FIFA.com. FIFA, 2009. június 28. (Hozzáférés: 2009. június 29.)
  27. ↑ Kikaptak a spanyolok az USA-tól. nemzetisport.hu. Nemzeti Sport, 2009. június 24. (Hozzáférés: 2009. július 3.)
  28. ↑ Szenzáció a Konföderációs Kupán: Lenullázták a spanyolokat - videó!. pepsifoci.hu, 2009. június 24. (Hozzáférés: 2009. július 3.)
  29. ↑ USA-Brazília. FIFA.com. FIFA, 2009. június 28. (Hozzáférés: 2009. június 29.)
  30. ↑ A braziloké a Konföderációs Kupa. origo.hu, 2009. június 28. (Hozzáférés: 2009. július 3.)
  31. ↑ Konföderációs Kupa: Brazília - USA 3:2. ujszo.com, 2009. június 28. (Hozzáférés: 2009. július 3.)
  32. ↑ Brazília a Konföderációs Kupa bajnoka! USA-Brazília 2:3. focimania.hu, 2009. június 28. (Hozzáférés: 2009. július 3.)
  33. ↑ Brazília nyerte a Konföderációs Kupát. focimania.hu, 2009. június 29. (Hozzáférés: 2009. július 3.)
  34. ↑ US sets 2009 CONCACAF Gold Cup roster
  35. ↑ U.S. MNT Down Grenada 4-0 in 2009 CONCACAF Gold Cup Opening Match
  36. ↑ 2009 CONCACAF Gold Cup: USA vs. Grenada
  37. ↑ USA vs. Honduras
  38. ↑ USA vs. Haiti
  39. ↑ USA vs. Panama
  40. ↑ USA vs. Honduras, elődöntő
  41. ↑ USA vs. Mexikó
  42. ↑ Roberto Mamrud: USA - Record International Players/Appearances for USA National Team (angol nyelven). rsssf.com. (Hozzáférés: 2009. szeptember 29.)
  43. ↑ Roberto Mamrud: USA - Record International Players/Goalscoring for USA National Team (angol nyelven). rsssf.com. (Hozzáférés: 2009. szeptember 29.)
  44. ↑ National Soccer Hall of Fame: U.S. MNT Coaches Registry (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 29.)
  45. ↑ Q&A with USA soccer coach Bob Bradley, USA Today, 2006.12.18. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 29.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

m • v • sz
Észak- és közép-amerikai, karibi labdarúgó-válogatottak
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Amerikai_labdarúgó-válogatott&oldid=15568940”