Amerikai labdarúgó-válogatott

Amerikai Egyesült Államok
Amerikai Labdarúgó-szövetség
Amerikai Labdarúgó-szövetség címere
Adatok
Beceneve(i)	Yanks The Stars and Stripes The Red, White and Blue
Szövetség neve	United States Soccer Federation
Konföderáció	CONCACAF (Észak-Amerika)
Szövetségi kapitány	Jürgen Klinsmann
Csapatkapitány	Carlos Bocanegra
Legtöbb válogatottság	Cobi Jones (164)
Legtöbb válogatott gól	Landon Donovan (42)
FIFA-kód	USA
Ranglista helyezések
FIFA-rang 14. +/- Legmagasabb FIFA-rang 4. (2006. április) Legalacsonyabb FIFA-rang 35. (1997. október) Élő-rang 21. Legmagasabb Élő-rang 11. (2005. július és szeptember) Legalacsonyabb Élő-rang 85. (1968. október)
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli
Első hivatalos mérkőzés
Nem hivatalos 1885. november 28., Newark, USA Egyesült Államok 0–1 Kanada Hivatalos 1916. augusztus 20., Stockholm, Svédország Svédország 2–3 Egyesült Államok
Legnagyobb győzelem
2008. június 15., Carson, USA Egyesült Államok 8–0 Barbados
Legnagyobb vereség
1948. augusztus 11., Oslo, Norvégia Norvégia 11–0 Egyesült Államok
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek 9 (Először: 1930) Legjobb eredmény Bronzérmes (1930)
CONCACAF-aranykupa
Részvételek 10 (Először: 1991) Legjobb eredmény Aranyérmes (1991, 2002, 2005, 2007)
Konföderációs kupa
Részvételek 4 (Először: 1992) Legjobb eredmény Ezüstérmes (2009)
Az infobox utoljára frissítve: 2010. július 14.

Az amerikai labdarúgó-válogatott az Amerikai Egyesült Államok nemzeti labdarúgócsapata, amelyet az Amerikai Labdarúgó-szövetség (angolul: United States Soccer Federation) irányít. A szövetséget 1913-ban alapították és még ugyanebben az évben felvételt nyert a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségbe is.

Az amerikai labdarúgó-válogatott Észak- és Közép-Amerika legeredményesebb csapata. A világranglistán tartósan a legjobb helyezést foglalja el a térség válogatottjai közül, emellett eredményeit tekintve is a legsikeresebb.

A labdarúgó-világbajnokságokon eddig nyolc alkalommal szerepelt. Legjobb eredménye egy harmadik helyezés volt, amelyet az első, 1930-as tornán sikerült elérnie. Ezt követően a csapat számára legtöbbször már a csoportkör után véget ért a küzdelem. A labdarúgó-világbajnokságok során eddig egy ízben, 1994-ben szerepelhetett rendezőként. Ekkor a nyolcaddöntőig jutott el. Az 1998-as labdarúgó-világbajnokságon az abszolút utolsó helyen végzett, 2002-ben azonban egészen a negyeddöntőig jutott. 2006-ban az előzetesen „halálcsoportnak” nevezett négyesből nem sikerült továbbjutnia és a csoport utolsó helyén végzett, mindössze egy szerzett ponttal.

A térség válogatottjai számára megrendezett CONCACAF-aranykupában az amerikai nemzeti tizenegy a második legsikeresebb csapat. Mindössze egy alkalommal, 2000-ben nem szerzett érmet, ekkor a negyeddöntőben kiesett. Ezenkívül azonban négyszeres kupagyőztes, háromszoros ezüst- és kétszeres bronzérmes volt a csapat. Az 1991 előtt rendezett, CONCACAF-bajnokság néven futó tornákat is beleértve a legtöbb győzelmet a mexikói labdarúgó-válogatott szerezte az amerikai előtt.

A Copa América küzdelmeire eddig négyszer kapott meghívást, először 1993-ban. Legjobb eredménye eddig egy negyedik helyezés volt 1995-ben. 1997-től kezdődően a csapatot minden tornára meghívják, mivel azonban ez legtöbbször egybeesik a bajnokság mérkőzéseivel, azóta mindössze egy tornán vett részt.

A konföderációs kupán rendkívül jól szerepel az amerikai labdarúgó-válogatott és eddig itt érte el a legnagyobb nemzetközi sikereit is felnőtt szinten. 1992-ben, az első tornán, amelynek még csak négy résztvevője volt, az amerikai válogatott bronzérmet szerzett. Ezt 1999-ben megismételte. 2009-ben pedig egészen a döntőig jutott. A csoportmérkőzések után a továbbjutáshoz némi szerencsére is szüksége volt, azonban az egyenes kieséses szakaszban már semmi sem emlékeztetett a csoportkörben elszenvedett két háromgólos vereségre. A csapat az elődöntőben az Európa-bajnok spanyol labdarúgó-válogatottat búcsúztatta. A döntőben pedig a brazil labdarúgó-válogatott volt az ellenfele. Az első félidő végére kétgólos előnyhöz jutott az amerikai válogatott. A második félidőben azonban a brazilok előbb kiegyenlítettek, majd megfordították a mérkőzés állását és így végül ők nyerték meg a tornát.

Az amerikaiak legnagyobb riválisa a mexikói labdarúgó-válogatott. A mexikóiakkal szemben egészen az 1990-es évekig szinte teljesen esélytelen volt a csapat. Addig egy-egy győzelemtől, illetve döntetlentől eltekintve a mexikóiak többnyire súlyos vereséget mértek az amerikai labdarúgó-válogatottra. Azóta viszont az amerikai csapat számít Észak- és Közép-Amerika legerősebb válogatottjának.

A válogatott gólrekordere Landon Donovan, aki 2009 júniusáig összesen 41 gólt szerzett. A legtöbb mérkőzésen pedig Cobi Jones (164) lépett pályára, aki 1992 és 2004 között szerepelt a nemzeti csapatban. 2009 júliusáig az amerikai válogatottban tizenegy olyan játékos szerepelt, aki száznál is több alkalommal lépett pályára a csapat színeiben.

Története

A kezdetek

Az amerikai labdarúgó-válogatott első, nem hivatalos mérkőzésére 1885. november 28-án került sor Newarkban. A csapat ellenfele a kanadai labdarúgó-válogatott volt. A mérkőzést Alex Gibson találatával a kanadaiak nyerték 1:0 arányban. 1886. november 25-én ugyanezen a helyszínen újabb mérkőzést játszott egymással a két csapat, de ekkor már a hazaiak csapat nyert 3:2-re. A következő két mérkőzést is Kanadával játszották, igaz, nyolc évvel később, 1904-ben. Kanada mindkétszer sima győzelmet aratott, előbb 4–0-ra, majd 7–0-ra győzte le az amerikai csapatot.^[forrás?]

Az 1904. évi nyári olimpiai játékokon az a különleges helyzet állt elő, hogy az amerikaiak ezüst- és bronzérmet is szereztek. A tornán ugyanis csak három csapat vett részt, a kanadai Galt FC és két amerikai, a Christian Brothers és a St. Rose Parish. A Galt mindkét csapatot legyőzte, így végül megszerezte az aranyérmet. A Christian Brothers két megismételt mérkőzésen győzte le a másik amerikai csapatot (az első két mérkőzésük gól nélküli döntetlent hozott).

Az 1930-as évek

A világbajnokságok történetének első győzelmét az USA szerezte 1930. július 13-án, az uruguayi világbajnokságon, miután 3–0 arányban múlták felül Belgiumot. A mérkőzést a montevideói Estadio Gran Parque Centralban játszották.

A csapat a következő mérkőzésen Paraguay ellen is győzött, ismét 3–0 arányban. A FIFA hivatalos állásfoglalása szerint Bert Patenaude szerezte az első és a harmadik, míg Tom Florie a második gólt. Más források szerint a második gólt is Patenaude vagy a paraguayi Ramón González szerezte. 2006 novemberében a FIFA megváltoztatta véleményét, eszerint mindhárom gólt Patenaude szerezte, így ő lett a világbajnokságok történetének első mesterhármast szerző játékosa. Két győzelmével a válogatott bejutott az elődöntőbe, ahol súlyos, 6–1-es vereséget szenvedett az argentinoktól. Bronzmérkőzés nem volt, így Jugoszláviával együtt bronzérmes lett.

Két évvel később, az 1932. évi nyári olimpiai játékokon a labdarúgás nem szerepelt a programok között, nagyrészt a sportág amerikai népszerűtlensége miatt. Így a hazai rendezésű versenyen a labdarúgás csak nem hivatalos keretek között zajlott. A tornán az USA győzni tudott, a második helyen Mexikó, a harmadikon Kanada végzett.

1950 és 1980 között

1950-ben a válogatott a második világháború utáni első világbajnokságra is kijutott. A csoportkör során Spanyolország, Anglia és Chile volt az ellenfél. Az első meccsen Spanyolországtól 3–1-es vereséget szenvedtek, azonban a következő mérkőzésen 1–0-ra legyőzték az angol válogatottat. A gólszerző Joe Gaetjens volt. Ez volt a világbajnokság legnagyobb meglepetése, főleg annak tükrében, hogy egy barátságos meccsen az amerikaiak sima, 6–1-es vereséget szenvedtek az angol csapattól. A Sports Illustrated és a Soocer Digest magazin a mérkőzést „Miracle on Grass”-ként (Csoda a füvön) jellemezte. Mivel a harmadik csoportmérkőzésen 5–2-re kikaptak Chilétől, ez azt jelentette, hogy azonos pontszámmal, de rosszabb gólkülönbséggel a negyedik, utolsó helyen végeztek.

Az ezt követő bő harminc évben az amerikai válogatott szinte semmilyen szerepet nem játszott a világ labdarúgásában. A világbajnokságokra nem sikerült kijutni, más torna pedig ekkor még nem volt, amin részt vehetett volna. Ekkoriban tehát csak barátságos mérkőzéseket játszott, ám ezek nagy többségén sem sikerült győznie. Kevés győzelmét többnyire gyengébb, karibi válogatottak ellen aratta. Az egyetlen európai válogatott, akit 1973 augusztusában sikerült legyőznie, Lengyelország volt.

A 80-as évek

Az 1970-es évek végén megalakult a North American Soccer League, amihez nagy reményeket fűztek. Azt várták, hogy az amerikaiak ennek hatására egyre inkább meghatározó résztvevői lesznek a különböző tornáknak. A várt áttörés azonban elmaradt, a válogatott maradt a korábbi szinten. 1981 és 1983 között például összesen két mérkőzést játszottak.

A nemzeti csapat 1983-ban elindult a bajnokságban, Team America néven. Ez sem hozta meg a kívánt sikert, ugyanis a válogatott játékosok inkább saját klubjukban szerepeltek a válogatott helyett. A csapat végül a bajnokság utolsó helyén végzett, így úgy döntöttek, a válogatott visszalép a bajnokságban való indulástól.

A vezetők következő célja az volt, hogy kijussanak az 1984-es olimpiára és az 1986-os világbajnokságra. A NOB megengedte a nem európai és nem dél-amerikai csapatoknak, hogy teljes felnőtt kerettel szerepeljenek az olimpián. Ennek ellenére az amerikai csapatnak nem sikerült továbbjutnia, ugyanis csak a csoport harmadik helyén végezett, Egyiptommal azonos pontszámmal, viszont rosszabb gólkülönbséggel. Az első mérkőzésen még 3–0-ra legyőzte Costa Rica csapatát, az ezt követő két találkozón azonban előbb kikapott az olaszoktól, az utolsó meccsen pedig csak egy döntetlenre volt képes Egyiptom ellen.

A két évvel később megrendezett világbajnokság megrendezésére az USA Kanadával közösen pályázott, de a tornát végül Mexikó rendezhette meg, annak ellenére, hogy nem sokkal azelőtt egy erős földrengés rázta meg az országot.

A kvalifikáción a résztvevőket először három hármas csoportba osztották be. Ezután a csoportelsők egy újabb hármas csoportot alkottak, ahol oda-visszavágós rendszerben játszottak a csapatok. Az itt lejátszott négy mérkőzés után derül ki, melyik válogatott kvalifikálja magát a világbajnokságra. A selejtező sokáig jól alakult az amerikaiak számára, mert egészen az utolsó fordulóig az első helyen álltak csoportjukban, így az utolsó fordulóban már egy döntetlen is elég lett volna a továbbjutáshoz. Ekkor azonban hazai pályán 1–0-s vereséget szenvedtek attól a Costa Ricától, akiket korábban már 3–0-ra sikerült legyőzni. A győztes gólt a 35. percben Evaristo Coronado szerezte. Az amerikai válogatott ezzel csoportjuk második helyén végzett, és kiesett. A zónából végül Kanada kvalifikálta magát a vb-re.

A 90-es évek

A sikertelen vb-selejtezőket követően nagy változások történtek az amerikai labdarúgásban. 1984-ben megszűnt a NASL, ezért az amerikai labdarúgók egyre nagyobb számban szerződtek erősebb bajnokságokba, főleg Európába.

1989-ben az USA megkapta az 1994-es labdarúgó-világbajnokság rendezési jogát. Ez a döntés nagyrészt negatív visszhangot kapott, egyrészt a válogatott gyengesége, másrészt a professzionális bajnokság hiánya miatt. Ez valamelyest csillapodott akkor, amikor 1–0-ra legyőzték Trinidad és Tobago válogatottját. Közel két év után ez volt az első idegenbeli győzelmük, és mivel ez a CONCACAF-bajnokságon történt, ez azt jelentette, hogy negyven év után ismét kijutottak a világbajnokságra. A torna azonban nem volt túl sikeres számukra, mindhárom csoportmeccsükön kikaptak és kiestek.

A következő évben a válogatott ismét, ezúttal veretlenül megnyerte a CONCACAF-aranykupát. A sikerek 1992-ben is folytatódtak, a US Cupon is győzni tudtak. Itt sikerült legyőzni az ír és a portugál csapatot, az olaszokkal pedig döntetlent játszottak. Ugyanebben az évben meghívást kaptak az újonnan létrehozott konföderációs kupára is. A tornán ekkor még csak négy csapat szerepelt. Az elődöntőben kikaptak, így a torna első kiírásán a bronzéremért játszhattak, amit végül sikerült is megszerezni.

1994-ben, a hazai rendezésű világbajnokságon elérkezett a hosszú idő óta várt áttörés. A tornát egy döntetlennel nyitották Svájc ellen. A következő találkozón sikerült a győzelmet is megszerezni Kolumbia ellen, többek között a később meggyilkolt Andrés Escobar öngóljának is köszönhetően. Bár az utolsó mérkőzésen a csapat 1–0-ra kikapott a románoktól, ennek ellenére továbbjutott. A végállomást a nyolcaddöntő jelentette, ahol az USA 1–0-s vereséget szenvedett a későbbi világbajnok brazil csapattól.

A következő vb már nem sikerült ilyen jól. A válogatott mindhárom csoportmérkőzésen vereséget szenvedett, és végül az abszolút utolsó, 32. helyen végezett. A szövetségi kapitányt, Steve Sampsont már a torna előtt rengeteg kritika érte a csapatkapitány és több fontos játékos kihagyása miatt a keretből, a sajtó szerint ennek volt tulajdonítható a rendkívül gyenge szereplés. A következő évben a csapat ismét szerepelt a konföderációs kupán. Itt a csoportból a második helyen jutottak tovább Brazília mögött. Ezt követően, rögtön az elődöntőben vereséget szenvedtek Mexikótól, így csak a harmadik helyért játszhattak. A bronzmérkőzésen Szaúd-Arábia volt az ellenfél, akit végül 2–0-ra sikerült legyőzni, így az 1992-es – az akkor még csak négy csapatos torna után – ismét bronzérmet tudtak szerezni.

Napjainkban

Az amerikai labdarúgó-válogatottnak 2002-ben sikerült megnyerni a CONCACAF-aranykupát, ez volt első tornagyőzelmük az új évezredben. Az ezt követő 2002-es labdarúgó-világbajnokságon ismét jól szerepelt a válogatott, a csoportból a második helyen jutottak tovább, megelőzve a portugál és a lengyel csapatot is. Az USA a nyolcaddöntőben is győzni tudott, Mexikó ellen. A negyeddöntőben azonban a németek már túl nagy akadályt jelentettek, a később a döntőig jutó csapattól 1–0-s vereséget szenvedtek. A következő említésre méltó siker 2005-ben jött el, amikor a csapat ismét megnyerte a CONCACAF-aranykupát.

Az USA a 2006-os világbajnokságonon az „E” csoportba került, a csehekkel, az olaszokkal és a ghánaiakkal. A világranglista első tíz csapatából három is ebben a kvartettben volt, így előzetesen ezt tekintették az úgynevezett „halálcsoportnak”.

A csapat a tornát egy 3–0-s vereséggel nyitotta Csehország ellen, majd 1-1-es döntetlennel folytatta a küzdelmet az olaszok ellen, köszönhetően egy olasz öngólnak. A mérkőzésen piros lapot kapott Pablo Mastroeni és Eddie Pope az első félidő végén és a második félidő elején, így kilenc emberrel folytatták a mérkőzést. Az olasz csapatból is kiállítottak egy játékost, Daniele de Rossi Beasley lekönyökléséért mehetett idő előtt zuhanyozni. A kiesés már ekkor valószínű volt, de matematikai esélyük még maradt. Az amerikaiak búcsúja az utolsó csoportmérkőzésen vált biztossá, amikor 2–1-re kikaptak Ghánától. A válogatott utolsó lett csoportjában, így a csehekkel együtt nem jutottak a legjobb 16 közé. Miután nyeretlenül tértek haza, az 1934-es és az 1990-es olaszországi, az 1998-as franciaországi és a 2006-os németországi vb-k után még mindig nem sikerült győzniük európai rendezésű világbajnokságokon. Az olaszok elleni döntetlen volt az USA első szerzett pontja európai vb-n.

Az amerikai válogatott 2007-ben Mexikó legyőzésével diadalmaskodott a CONCACAF-aranykupán, ezzel kvalifikálta magát a 2009-es dél-afrikai konföderációs kupára. A kupa előtti utolsó FIFA-világranglistán az USA a 14. helyen állt, megelőzve a szintén a kupán szereplő Egyiptomot és Új-Zélandot. A konföderációs kupán a „B” csoportban szerepeltek Brazíliával, Olaszországgal és Egyiptommal. Az első és a második meccset elveszítették, előbb Olaszországtól, majd Brazíliától kaptak három gólt. A csoport utolsó köre előtt különös helyzet állt elő: Olaszországnak és Egyiptomnak három, az USA-nak nulla pontja volt, de ha előbbiek kikapnak és az Egyesült Államok győz, akkor a jobb gólkülönbség és a több rúgott gól határozza meg a továbbjutót. Az utolsó mérkőzéseken Olaszország 3–0-ra kikapott Brazíliától, Egyiptom pedig ugyanilyen arányú vereséget szenvedett az amerikaiaktól. Így Egyiptomnak –3, Olaszországnak és az Egyesült Államoknak pedig –2-es gólkülönbsége volt, és a két utóbbi közül az USA jutott tovább több lőtt góljának köszönhetően. Az elődöntőben az amerikaiak az „A” csoport győztesével, Spanyolországgal játszottak. A kontratámadásokra berendezkedő amerikaiak korán megszerezték a vezetést egy spanyol védelmi megingást követően, amikor – fizikai fölényét kihasználva – Jozy Altidore talált a kapuba. A spanyolok a kapott gól miatt kitámadtak, és a mérkőzés végén egy újabb gólt kaptak, ezúttal Sergio Ramos hibája nyomán, a gólszerző Clint Dempsey volt. A fináléban Brazília volt az ellenfél, miután a másik elődöntőben legyőzték a dél-afrikaiakat. A mérkőzés az elődöntőhöz hasonlóan kezdődött, az első félidő kétgólos amerikai előnnyel zárult. A gólokat Dempsey a 10. percben és Donovan a 27. percben szerezték. A második játékrész azonban brazil fölényt hozott: előbb Luís Fabiano lőtt két gólt (46. és 74. perc), majd a 84. percben Lúcio a győztes gólt is megszerezte.

Mérkőzések 2009-ben

• Az eredmények mindig amerikai szempontból szerepelnek.

Időpont	Helyszín	Ellenfél	Esemény	Eredmény	Amerikai gólszerzők
Január 24.	The Home Depot Center	Svédország	Barátságos mérkőzés	3–2	Kljestan (1, 2, 3)
Február 11.	Columbus Crew Stadium	Mexikó	Vb-selejtező, 4.kör	2–0	Bradley (4, 5)
Március 28.	Estadio Cuscatlán	Salvador	Vb-selejtező, 4.kör	2–2	Altidore (3) Hejduk (7)
Április 1.	LP Field	Trinidad és Tobago	Vb-selejtező, 4.kör	3–0	Altidore (4, 5, 6)
Június 3.	Estadio Ricardo Saprissa Aymá	Costa Rica	Vb-selejtező, 4.kör	1–3	Donovan (38)
Június 6.	Soldier Field	Honduras	Vb-selejtező, 4.kör	2–1	Donovan (39) Bocanegra (11)
Június 15.	Loftus Versfeld Stadium	Olaszország	Konföderációs kupa	1–3	Donovan (40)
Június 18.	Loftus Versfeld Stadium	Brazília	Konföderációs kupa	0–3
Június 21.	Royal Bafokeng Stadium	Egyiptom	Konföderációs kupa	3–0	Davies (2) Bradley (6) Dempsey (14)
Június 24.	Free State Stadium	Spanyolország	Konföderációs kupa	2–0	Altidore (7) Dempsey (15)
Június 28.	Coca-Cola Park	Brazília	Konföderációs kupa	2–3	Dempsey (16) Donovan (41)
Július 4.	Qwest Field	Grenada	Aranykupa	4–0	Adu (2) Holden (1) Rogers (1) Davies (4)
Július 8.	Robert F. Kennedy Memorial Stadium	Honduras	Aranykupa	2-0	Quaranta (1) Ching (10)
Július 11.	Gillette Stadium	Haiti	Aranykupa	2–2	Arnaud (1) Holden (2)
Július 18.	Lincoln Financial Field	Panama	Aranykupa	2–1 (h.u.)	Beckerman (1) Cooper (3)
Július 23.	Soldier Field	Honduras	Aranykupa	2–0	Goodson (1) Cooper (4)
Július 26.	Giants Stadium, East Rutherford	Mexikó	Aranykupa	0–5
Augusztus 12.	Estadio Azteca	Mexikó	Vb-selejtező, 4.kör	1–2	Davies (4)
Szeptember 5.	Rio Tinto Stadium	Salvador	Vb-selejtező, 4.kör	2–1	Donovan (42) Altidore (8)
Szeptember 9.	Hasely Crawford Stadium	Trinidad és Tobago	Vb-selejtező, 4.kör	1–0	Clark (2)
Október 10.	Estadio Olimpico Metropolitano	Honduras	Vb-selejtező, 4.kör	3–2	Casey (1, 2) Donovan (43)
Október 14.	Robert F. Kennedy Memorial Stadium	Costa Rica	Vb-selejtező, 4.kör	2–2	Bradley (7) Bornstein (2)
November 18.	NRGi Park	Dánia	Barátságos

Mérkőzések 2010-ben

• Az eredmények mindig amerikai szempontból szerepelnek.

Időpont	Helyszín	Ellenfél	Esemény	Eredmény	Amerikai gólszerzők
Március 3.		Hollandia	Barátságos

Világbajnoki selejtezők

# Csapat J Gy D V RG KG GK P 1. Egyesült Államok 10 6 2 2 19 13 +6 20 2. Mexikó 10 6 1 3 18 12 +6 19 3. Honduras 10 5 1 4 17 11 +6 16 4. Costa Rica 10 5 1 4 15 15 0 16 5. Salvador 10 2 2 6 9 15 –6 8 6. Trinidad és Tobago 10 1 3 6 10 22 –12 6

Egyesült Államok   2 – 0 2 – 2 2 – 1 3 – 0 2 – 1 Mexikó 2 – 1   2 – 0 1 – 0 2 – 1 4 – 1 Costa Rica 3 – 1 0 – 3   2 – 0 4 – 0 1 – 0 Honduras 2 – 3 3 – 1 4 – 0   4 – 1 1 – 0 Trinidad és Tobago 0 – 1 2 – 2 2 – 3 1 – 1   1 – 0 Salvador 2 – 2 2 – 1 1 – 0 0 – 1 2 – 2

A második és harmadik fordulóban a válogatott nyolc mérkőzéséből hetet megnyert, a negyedik fordulóba csoportelsőként jutott.

A negyedik kört Mexikó 2–0-s legyőzésével kezdték, ezzel tizenegy mérkőzésesre nyúlt veretlenségi sorozatuk. Hat héttel később, a második mérkőzésen csak egy csalódást keltő döntetlent játszottak Salvadorral. Négy nappal később 3–0-ra nyertek Trinidad és Tobago ellen, Jozy Altidore mesterhármasával. Ezzel ő lett a legfiatalabb amerikai játékos, aki három gólt szerzett a nemzeti csapatban. Hat héttel később Costa Ricára utaztak, ahol nagy meglepetésre elszenvedték első vereségüket a selejtezők során. Ezt követően 2–1-re győztek Honduras ellen, majd Mexikó ellen ugyanilyen arányban kikaptak. Soron következő három mérkőzésüket megnyerték, sorrendben Salvador, majd idegenben Trindad és Tobago, valamint Honduras ellen. Október 10-én eldőlt, hogy az USA a hátralévő fordulótól függetlenül biztosan az első három hely valamelyikén végez, így kijutott a 2010-es labdarúgó-világbajnokságra. Az utolsó csoportmérkőzésen Costa Rica ellen 0–2-es hátrányból 2–2-es döntetlent értek el, ezzel a csoport első helyén végeztek.

CONCACAF-aranykupa

Csapat	M	Gy	D	V	Rg	Kg	Gk	P
Egyesült Államok	3	2	1	0	8	2	+6	7
Honduras	3	2	0	1	5	2	+3	6
Haiti	3	1	1	1	4	3	+1	4
Grenada	3	0	0	3	0	10	–10	0

A 2009-es CONCACAF-aranykupán a válogatott címvédőként szerepelhet. A keret jelentősen kicserélődött a Konföderációs Kupáéhoz képest, az ott szereplő játékosok közül mindössze öten maradtak a keretben. A játékosok között 15 olyan található, aki jelenleg az MSL-ben játszik. Az első fordulóban egy sima, 4–0-s győzelmet arattak Grenada válogatottja felett. A gólszerzők Adu, Holden, Rogers és Davies voltak. A második mérkőzésen ismét győztek, 2–0-ra Honduras ellen. A gólokat Santino Quaranta és Brian Ching szerezték. A harmadik, már tét nélküli összecsapáson Haiti volt az ellenfél. A győzelem ezúttal elmaradt, a meccs 2–2-es döntetlennel végződött. Az amerikai gólszerzők Davy Arnaud és Stuart Holden voltak. A negyeddöntőben Panama volt az ellenfél, az amerikai válogatott végül hosszabbítás után, Kenny Cooper 106. percben, büntetőből szerzett góljával nyert 2–1-re. Az elődöntőben az amerikaiak sima győzelmet arattak a csoportkörben már egyszer legyőzött Honduras ellen. A végeredmény, csakúgy mint akkor, 2–0 lett. A döntőben az örök rivális Mexikó volt az ellenfél. A mérkőzés egy már-már megalázó, 5–0-s amerikai vereséggel végződött.

Nemzetközi eredmények

Labdarúgó-világbajnokság

• Bronzérmes: 1 alkalommal (1930)

CONCACAF-aranykupa

• Aranyérmes: 4 alkalommal (1991, 2002, 2005, 2007)
• Ezüstérmes: 3 alkalommal (1993, 1998, 2009)
• Bronzérmes: 2 alkalommal (1996, 2003)

CONCACAF-bajnokság

• Ezüstérmes: 1 alkalommal (1989)

Konföderációs kupa

• Ezüstérmes: 1 alkalommal (2009)
• Bronzérmes: 2 alkalommal (1992, 1999)

NAFC-bajnokság

• Ezüstérmes: 2 alkalommal (1949, 1991)
• Bronzérmes: 2 alkalommal (1947, 1990)

Pánamerikai játékok

• Aranyérmes: 1 alkalommal (1991)
• Bronzérmes: 2 alkalommal (1959, 1999 - U21)

Világbajnoki szereplés

Év	Eredmény	Hely	M	Gy	D*	V	Rg	Kg
1930	Bronzérmes	3	3	2	0	1	7	7
1934	Nyolcaddöntős	10	1	0	0	1	1	7
1938	Visszalépett	-	-	-	-	-	-	-
1950	Csoportkör	5	3	1	0	2	4	8
1954	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
1958	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
1962	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
1966	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
1970	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
1974	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
1978	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
1982	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
1986	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-	-
1990	Csoportkör	17	3	0	0	3	2	8
1994	Nyolcaddöntős	9	4	1	1	2	3	4
1998	Csoportkör	17	3	0	0	3	1	5
2002	Negyeddöntők	5	5	2	1	2	7	7
2006	Csoportkör	17	3	0	1	2	2	6
2010	Nyolcaddöntős	12	4	1	2	1	5	5
Összesen	9/19		29	7	5*	17	32	57

* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.

** A piros keretben jelölt világbajnokság hazai rendezésű volt.

NAFC-bajnokság

Év	Eredmény	M	Gy	D*	V	Rg	Kg
1947	Bronzérmes	2	0	0	2	2	10
1949	Ezüstérmes	4	1	1	2	8	15
1990	Bronzérmes	2	0	0	2	0	2
1991	Ezüstérmes	2	1	1	0	4	2
Összesen	4/4	10	2	2	6	14	29

CONCACAF-aranykupa-szereplés

Év	Eredmény	M	Gy	D*	V	Rg	Kg
1991	Aranyérmes	5	4	1	0	10	3
1993	Ezüstérmes	5	4	0	1	5	5
1996	Bronzérmes	4	3	0	1	8	3
1998	Ezüstérmes	4	3	0	1	6	2
2000	Negyeddöntős	3	2	1	0	6	2
2002	Aranyérmes	5	4	1	0	9	1
2003	Bronzérmes	5	4	0	1	13	2
2005	Aranyérmes	6	4	2	0	11	3
2007	Aranyérmes	6	6	0	0	13	3
2009	Ezüstérmes	6	4	1	1	12	8
2011	Ezüstérmes	6	4	0	2	9	6
Összesen	11/11	55	42	6	7	102	42

* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.

** A piros keretben jelölt torna hazai rendezésű volt.

Copa América-szereplés

Év	Eredmény	Hely	M	Gy	D*	V	Rg	Kg
1916	Nem hívták meg
1917
1919
1920
1921
1922
1923
1924
1925
1926
1927
1929
1935
1937
1939
1941
1942
1945
1946
1947
1949
1953
1955
1956
1957
1959
1959
1963
1967
1975
1979
1983
1987
1989
1991
1993	Csoportkör	9	3	0	1	2	3	6
1995	4. helyezett	4	6	2	1	3	6	7
1997	Nem hívták meg
1999
2001
2004
2007	Csoportkör	9	3	0	0	3	2	8
2011	Nem hívták meg
Összesen	3/42		12	2	2*	8	11	21

* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.

** A piros keretben jelölt Copa América hazai rendezésű volt.

Konföderációs kupa-szereplés

Év	Eredmény	M	Gy	D*	V	Rg	Kg
1992	Bronzérmes	2	1	0	1	5	5
1995	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-
1997	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-
1999	Bronzérmes	5	3	0	2	6	3
2001	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-
2003	Csoportkör	3	0	1	2	1	3
2005	Nem jutott be	-	-	-	-	-	-
2009	Ezüstérmes	5	2	0	3	8	9
Összesen	4/8	15	6	1	8	20	20

* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.

** A piros keretben jelölt konföderációs kupa hazai rendezésű volt.

Jelenlegi keret

A 2010-es labdarúgó-világbajnokság kerete.

Szám Poszt Név Szül. dát./Kor Vál. Gólok Klub 1 K Tim Howard 1979. március 6. (35 éves) 72 0 Everton 18 K Brad Guzan 1984. szeptember 9. (29 éves) 16 0 Aston Villa 23 K Marcus Hahnemann 1972. június 15. (41 éves) 7 0 Wolverhampton Wanderers 2 V Jonathan Spector 1986. március 1. (28 éves) 31 0 klub nélkül 3 V Carlos Bocanegra (csapatkapitány) 1979. május 25. (34 éves) 79 12 Rangers FC 5 V Oguchi Onyewu 1982. május 13. (31 éves) 56 5 Málaga CF 6 V Steve Cherundolo 1979. február 19. (35 éves) 60 2 Hannover 96 12 V Jonathan Bornstein 1984. november 7. (29 éves) 32 2 Chivas USA 15 V Jay DeMerit 1979. december 4. (34 éves) 19 0 Watford 21 V Clarence Goodson 1982. május 17. (31 éves) 14 2 Start 4 KP Michael Bradley 1987. július 31. (26 éves) 69 10 AS Roma 7 KP DaMarcus Beasley 1982. május 24. (31 éves) 92 17 8 KP Clint Dempsey 1983. március 9. (31 éves) 87 27 Tottenham 10 KP Landon Donovan 1982. március 4. (32 éves) 136 46 Los Angeles Galaxy 11 KP Stuart Holden 1985. augusztus 1. (28 éves) 14 2 Bolton Wanderers 13 KP Ricardo Clark 1983. március 10. (31 éves) 29 2 Eintracht Frankfurt 16 KP José Francisco Torres 1987. október 29. (26 éves) 10 0 Pachuca 19 KP Maurice Edu 1986. április 18. (27 éves) 13 1 Rangers 22 KP Benny Feilhaber 1985. január 19. (29 éves) 33 2 Aarhus 9 CS Herculez Gomez 1982. április 6. (31 éves) 4 2 Pachuca 14 CS Edson Buddle 1981. május 21. (32 éves) 3 2 Los Angeles Galaxy 17 CS Jozy Altidore 1989. november 6. (24 éves) 51 13 AZ 20 CS Robbie Findley 1985. augusztus 4. (28 éves) 6 0 Real Salt Lake

Ismertebb játékosok

A félkövérrel jelzett játékosok ma is aktívak.

Freddy Adu Jeff Agoos Jozy Altidore Bruce Arena Desmond Armstrong Marcelo Balboa Walter Bahr DaMarcus Beasley Gregg Berhalter Carlos Bocanegra Mike Burns Paul Caligiuri Steve Cherundolo Fernando Clavijo Rick Davis Clint Dempsey Landon Donovan Thomas Dooley John Doyle

Brad Friedel Joe Gaetjens Billy Gonsalves John Harkes Frankie Hejduk Chris Henderson Tim Howard Cobi Jones Kasey Keller Jovan Kirovski Sacha Kljestan Alexi Lalas Eddie Lewis Brian Maisonneuve Arnie Mausser Brian McBride Ruben Mendoza Tony Meola

Joe-Max Moore Bruce Murray Oguchi Onyewu Bert Patenaude Hugo Perez Eddie Pope Preki Brian Quinn Tab Ramos Claudio Reyna Werner Roth Tony Sanneh Juergen Sommer Mike Sorber Earnie Stewart Vermes Péter Roy Wegerle Eric Wynalda

Rekordok

Legtöbb mérkőzés

2009 júliusáig az amerikai labdarúgó-válogatottban tizenegy olyan játékos szerepelt, aki száznál is több alkalommal lépett pályára a csapat színeiben.

#	Játékos	Mérkőzés	Gól	Évek
1	Cobi Jones	164	15	1992–2004
2	Jeff Agoos	134	4	1988–2003
3	Marcelo Balboa	128	13	1988–2000
4	Landon Donovan	115	41	2000–
5	Claudio Reyna	112	8	1994–2006
6	Paul Caligiuri	110	5	1984–1998
7	Eric Wynalda	106	34	1990–2000
8	Kasey Keller	102	0	1990–2007
9	Earnie Stewart	101	17	1990–2004
10	Joe-Max Moore	100	24	1992–2002
	Tony Meola	100	0	1988–2006
12	Alexi Lalas	96	9	1990–1998
13	Brian McBride	95	30	1993–2006
14	John Harkes	90	6	1987–2000
15	DaMarcus Beasley	89	17	2001–
16	Bruce Murray	86	21	1985–1993
	Frankie Hejduk	84	7	1997–
18	Eddie Lewis	82	10	1998–2008
	Eddie Pope	82	8	1996–2006
	Brad Friedel	82	0	1992–2004

Legtöbb gól

2009 júliusáig az amerikai válogatott legeredményesebb labdarúgói a következő játékosok voltak:

#	Játékos	Mérkőzés	Gólok	Évek
1	Landon Donovan	115	41	2000–
2	Eric Wynalda	106	34	1990–2000
3	Brian McBride	95	30	1993–2006
4	Joe-Max Moore	100	24	1992–2002
5	Bruce Murray	86	21	1985–1993
6	DaMarcus Beasley	89	17	2001–
	Earnie Stewart	101	17	1990–2004
8	Clint Dempsey	56	16	2004–
9	Cobi Jones	164	15	1992–2004
10	Hugo Pérez	73	13	1984–1994
	Marcelo Balboa	128	13	1988–2000

Szövetségi kapitányok

Az amerikai labdarúgó-válogatott eddigi szövetségi kapitányai:

Thomas Cahill (1916) George Burford (1924) Nat Agar (1925–1926) George Burford (1928) Robert Millar (1930) David Gould (1934) Bill Lloyd (1937) Andrew Brown (1947) Walter Giesler (1948–1949) Bill Jeffrey (1950) John Woods (1952–1953) Schwarz Ernő (1953–1955) George Meyer (1957) Jim Reed (1959–1961) John Herberger (1964) George Meyer (1965) Phil Woosnam (1968) Gordon Jago (1969)

Bob Kehoe (1971–1972) Max Wosniak (1973) Eugene Chyzowych (1973) Gordon Bradley (1973) Dettmar Cramer (1974) Al Miller (1975) Manny Schellscheidt (1975) Walter Chyzowych (1976–1980) Bob Gansler (1982) Alkis Panagoulias (1983–1985) Lothar Osiander (1986–1988) Bob Gansler (1989–1991) John Kowalski (1991) Bora Milutinović (1991–1995) Steve Sampson (1996–1998) Bruce Arena (1998–2006) Bob Bradley (2006–2011) Jürgen Klinsmann (2011–)

Külső hivatkozások

• Az USA Labdarúgó-szövetség hivatalos oldala (angolul)
• USA a FIFA.com-on (angolul)
• USA a CONCACAF.com-on (angolul)
• USA mérkőzéseinek eredményei az rsssf.com-on (angolul)
• USA mérkőzéseinek eredményei az EloRatings.net-en (angolul)
• USA a national-football-teams.com-on (angolul)
• USA mérkőzéseinek eredményei a Roon BA-n (angolul)
• USA a transfermarkt.de-n (németül)
• USA a weltussball.de-n (németül)
• USA a fedefutbol.net-en (spanyolul)