1950-es labdarúgó-világbajnokság
| Labdarúgó-világbajnokság (1950) (IV Campeonato Mundial de Futebol) | |||
| Adatok | |||
| Rendező | |||
| Dátum | június 24. – július 16. | ||
| Csapatok | 13 (3 szövetségből) | ||
| Helyszínek | 6 (6 rendező városban) | ||
| Honlap | Hivatalos honlap | ||
| Címvédő | |||
| Győztes | |||
| Statisztika | |||
| Mérkőzések | 22 | ||
| Gólok | 88 (átlag: 4) | ||
| Nézőszám | |||
| Összesen | 1 036 000 (átlag: 47 091) | ||
| Gólkirály | (8 gólos) | ||
| |||
Az 1950-es labdarúgó-világbajnokság házigazdája Brazília volt, a tornát 1950. június 24. és július 16. között rendezték meg. A világbajnokság történetének negyedik kiírása volt, és az első, melyet a második világháború miatt 12 év kihagyás után rendeztek. Brazíliának a rendezési jogot 1946 júliusában ítélte oda a FIFA. Ez volt az első torna, melyen a kupát Rimet-kupának hívták, hogy ezzel ünnepeljék Jules Rimet elnöklésének 25. évfordulóját.
A trófeát Uruguay nyerte, csakúgy mint az első, 1930-as tornát, legyőzve a rendező Brazíliát 2–1-re a döntő fontosságú mérkőzésen a négyes döntő során (ez volt az egyetlen torna, ahol a finálé nem egy mérkőzésen dőlt el).
Háttér
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A második világháború miatt a világbajnokságot nem rendezték meg 1938 óta; az 1942-re és az 1946-ra tervezett mindkét világbajnokságot törölték. A háború után a FIFA intenzíven dolgozott a torna mihamarabbi újraindítása érdekében, és elkezdték tervezni a világbajnokság helyszínének keresését is. A háború következményeként Európa nagy része elpusztult. Ennek eredményeként a FIFA nehézségekkel küzdött, hogy találjon egy országot, amely érdeklődik az esemény megrendezése iránt, mivel sok kormány úgy vélte, a világ akkori helyzete nem kedvez a sportesemények rendezésének, ráadásul az erőforrások hiánya sem tette lehetővé a világbajnokság megszervezését. Egy ideig úgy tűnt, hogy az érdeklődés teljes hiányában nem rendezik meg a tornát, egészen addig, míg Brazília bejelentette a rendezési szándékát a FIFA 1946-os kongresszusán, azzal a feltétellel, hogy a torna időpontját tegyék át 1950-re (eredetileg 1949-ben akarták lebonyolítani).[1] Brazília és Németország volt a két jelölt a tervezett, 1942-es labdarúgó-világbajnokságra; mivel 1934-ben és 1938-ban is európai házigazda volt, a labdarúgó történészek általánosan egyet értenek abban, hogy az 1942-es esemény rendezését valószínűleg egy dél-amerikai országnak ítélték volna oda. Brazília új pályázata nagyon hasonló volt a vitatott 1942-eséhez, amit gyorsan elfogadtak.[2]
Selejtezők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Miután megtalálták a házigazdát, a FIFA-nak meg kellett győznie az országokat, hogy elküldjék a nemzeti csapataikat versenyezni. Olaszország különösen érdekelt volt: az olaszok hosszú ideje a címvédők voltak (1938-ban nyertek), de az ország újjáépítése fontosabbnak bizonyult, mint a részvétel. Az olaszokat végül meggyőzték az indulásról, noha a híreszetelések szerint a FIFA állta minden utazási költségüket, azért hogy az olasz labdarúgó-válogatott képes legyen Brazíliába menni és játszani.
Olaszország és Ausztria, a háború előtti két sikeres csapat a nemzetközi szankcióknak volt kitéve, míg Japán megszállás alatt volt, és a megszállt és felosztott Németország nem kapott időben engedélyt a részvételre vagy a selejtezőkre. A francia megszállás alatt lévő Saar-vidék a világbajnokság előtt két héttel lett a FIFA tagja, néhány hónappal korábban a (Nyugat) Német Labdarúgó-szövetséget visszafogadta a FIFA, míg a szovjet megszállás alatti Kelet-Németország akkor még nem alapított Labdarúgó-szövetséget.
A brit nemzetek készek voltak a részvételre, négy évvel korábban újra csatlakoztak a FIFA-hoz, 17 évvel azt követően, hogy saját elhatározásból kiléptek. Ennek értelmében az 1949–1950-es brit nemzeti bajnokság volt a selejtező, ahol az első két helyezett kvalifikálta magát. Anglia végzett az első, Skócia pedig a második helyen, azonban a skótok visszaléptek, mivel nem ők lettek a brit bajnokok.
Két másik csapat, Törökország és India szintén visszalépett a selejtezőket követően, India azt nehezményezte, hogy a FIFA nem engedte meg nekik, hogy mezítláb játszanak. Franciaországot és Portugáliát hívták meg a helyükre, de visszautasították a szereplést. Végül annak ellenére, hogy eredetileg 16 csapat kvalifikálta magát, a visszalépések miatt mindössze 13 csapat vett részt a tornán.
Résztvevők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
|
Összegzés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Eredetileg a torna lebonyolítása úgy történt volna, hogy a 16 csapatot felosztják négy négycsapatos csoportba, ahonnan a csoportgyőztesek továbbjutnak a négyes döntőbe, mely során eldöntik a győztes kilétét egy csoportkör formájában. Mivel azonban csupán 13 csapat versenyzett, így kialakítottak két négycsapatos, egy háromcsapatos, végül egy kétcsapatos csoportot. A sorsolást 1950. május 22-én tartották Rio de Janeiroban.[3]
Az egyesített brit labdarúgó-válogatott barátságos mérkőzésen 6–1-re győzte le az európai válogatottat, így Anglia az egyik esélyesként utazott a versenyre. Azonban meglepetésre 1–0-s vereséget szenvedtek az Egyesült Államoktól (amikor az eredmény megjelent az angol újságokban, sokan azt hitték, hogy sajtóhibáról van szó), amely a Spanyolországtól elszenvedett 1–0-s vereséggel együttvéve Anglia kiesését jelentette.
A négyes döntőben azok a csapatok szerepeltek, amelyek megnyerték a csoportjukat: Brazília, Spanyolország, Svédország és az 1930-as labdarúgó-világbajnokság győztese, Uruguay, melynek ez volt az első világbajnoksága azóta, hogy megnyerte a legelső tornát. A világbajnok az a csapat lett, amely ennek a csoportnak az élén végzett. A négyes döntő mérkőzéseinek Rio de Janeiro és São Paulo adott otthont. Brazília az összes mérkőzését a riói Maracanã Stadionban játszotta, amíg São Paulóban rendezték az összes többi olyan találkozót, melyben nem volt érdekelt a házigazda. Brazília megnyerte az első két mérkőzését, Svédországot 7–1-re, Spanyolországot 6–1-re verte. Az Uruguay elleni döntő jelentőségű mérkőzést megelőzően Brazília a csoport élén volt, egy ponttal megelőzve a második helyezett Uruguayt. Július 16-án, hatalmas, 199 954 fős (egyes becslések szerint 205 000 fős) tömeg előtt az Estádio do Maracanãban a házigazdának elég lett volna egy döntetlen is Uruguay ellen a trófea elnyeréséhez. A spanyolok és a svédek elleni nagy különbségű győzelmek után bizonyosnak tűnt, hogy megszerzik a világbajnoki címet, annál is inkább, hogy a házigazda a második félidő második percében Friaça góljával megszerezte a vezetést. Uruguay mégis kiegyenlített, majd 11 perccel a mérkőzés vége előtt megfordította az eredményt 2–1-re, amikor Alcides Ghiggia gólt szerzett, így Uruguay második alkalommal nyert világbajnoki címet. A brazilok ezt a megdöbbentő vereségüket Maracanazo-nak hívják.
Az átlagos nézőszám mérkőzésenként közel 61 000 fős volt, melyet nagymértékben elősegített az újonnan épített Maracanãban lejátszott nyolc mérkőzés (beleértve Brazília öt találkozóját), s a rekord egészen 1994-ig állt. Nem számítva a Maracanã-ban rendezett mérkőzéseket, az átlagnézőszám 37 500 volt. Az egyetlen stadion a riói Maracanã, mely összehasonlítható a közelmúltbeli világbajnokságokkal a látogatottság tekintetében. A többi helyszín jelentősen kisebb tömeget vonzott.
Helyszínek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A mérkőzéseket hat város (Belo Horizonte, Curitiba, Porto Alegre, Recife, Rio de Janeiro, São Paulo) hat stadionjában rendezték.
Játékvezetés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Játékvezetők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
|
|
Keretek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A tornán szerepelt összes keret listájához lásd az 1950-es labdarúgó-világbajnokság (keretek)-et.
Eredmények
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Csoportkör
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1. csoport
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Csapat | M | Gy | D | V | Rg | Kg | Gk | P |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 3 | 2 | 1 | 0 | 8 | 2 | +6 | 5 | |
| 3 | 2 | 0 | 1 | 7 | 3 | +4 | 4 | |
| 3 | 1 | 1 | 1 | 4 | 6 | –2 | 3 | |
| 3 | 0 | 0 | 3 | 2 | 10 | –8 | 0 |
| Brazília |
4 – 0 | |
|---|---|---|
| Ademir Jair Baltazar |
(1 – 0) Jegyzőkönyv |
Maracanã Stadion, Rio de Janeiro Nézőszám: ~81 000 Játékvezető: George Reader (angol) Asszisztensek: Mervyn Griffiths (walesi) George Mitchell (skót) |
| Jugoszlávia |
3 – 0 | |
|---|---|---|
| Tomašević Tomašević Ognjanov |
(0 – 0) Jegyzőkönyv |
Estadio Sete de Setembro, Belo Horizonte Nézőszám: ~8 000 Játékvezető: Giovanni Galeati (olasz) Asszisztensek: Ivan Eklind (svéd) Generoso Dattilo (olasz) |
| Brazília |
2 – 2 | |
|---|---|---|
| Alfredo Baltazar |
(2 – 1) Jegyzőkönyv |
Fatton |
Estádio do Pacaembu, São Paulo Nézőszám: ~42 000 Játékvezető: Roma Ramon Azon (spanyol) Asszisztensek: Sergio Bustamante (chilei) Cayetano De Nicola (paraguayi) |
| Mexikó |
1 – 4 | |
|---|---|---|
| Ortíz |
(0 – 2) Jegyzőkönyv |
Bobek Ž. Čajkovski Tomašević |
Estádio dos Eucaliptos, Porto Alegre Nézőszám: ~11 000 Játékvezető: Reginald Leafe (angol) Asszisztensek: Mario Ruben Heyne (paraguayi) Karel van der Meer (holland) |
| Brazília |
2 – 0 | |
|---|---|---|
| Ademir Zizinho |
(1 – 0) Jegyzőkönyv |
Maracanã Stadion, Rio de Janeiro Nézőszám: ~142 000 Játékvezető: Mervyn Griffiths (walesi) Asszisztensek: Alois Beranek (osztrák) José Vieira da Costa (portugál) |
| Mexikó |
1 – 2 | |
|---|---|---|
| Casarín |
(0 – 2) Jegyzőkönyv |
Bader Tamini |
Estádio dos Eucaliptos, Porto Alegre Nézőszám: ~3 500 Játékvezető: Ivan Eklind (svéd) Asszisztensek: Gunnar Dahlner (svéd) Sergio Bustamante (chilei) |
2. csoport
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Csapat | M | Gy | D | V | Rg | Kg | Gk | P |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 3 | 3 | 0 | 0 | 6 | 1 | +5 | 6 | |
| 3 | 1 | 0 | 2 | 2 | 2 | 0 | 2 | |
| 3 | 1 | 0 | 2 | 5 | 6 | –1 | 2 | |
| 3 | 1 | 0 | 2 | 4 | 8 | –4 | 2 |
| Anglia |
2 – 0 | |
|---|---|---|
| Mortensen Mannion |
(1 – 0) Jegyzőkönyv |
Maracanã Stadion, Rio de Janeiro Nézőszám: ~30 000 Játékvezető: Karel van der Meer (holland) Asszisztensek: Mário Gardelli (brazil) Gunnar Dahlner (svéd) |
| Spanyolország |
3 – 1 | |
|---|---|---|
| Basora Zarra |
(0 – 1) Jegyzőkönyv |
Pariani |
Estádio Durival de Britto, Curitiba Nézőszám: ~9 000 Játékvezető: Mario Viana (brazil) Asszisztensek: José Vieira da Costa (portugál) Charles de la Salle (francia) |
| Spanyolország |
2 – 0 | |
|---|---|---|
| Basora Zarra |
(2 – 0) Jegyzőkönyv |
Maracanã Stadion, Rio de Janeiro Nézőszám: ~20 000 Játékvezető: Alberto Malcher (brazil) Asszisztensek: Esteban Marino (uruguayi) Alfredo Alvarez (bolíviai) |
| Egyesült Államok |
1 – 0 | |
|---|---|---|
| Gaetjens |
(1 – 0) Jegyzőkönyv |
Estádio Independência, Belo Horizonte Nézőszám: ~10 000 Játékvezető: Generoso Dattilo (olasz) Asszisztensek: Charles de la Salle (francia) Giovanni Galeati (olasz) |
| Spanyolország |
1 – 0 | |
|---|---|---|
| Zarra |
(0 – 0) Jegyzőkönyv |
Maracanã Stadion, Rio de Janeiro Nézőszám: ~74 000 Játékvezető: Giovanni Galeati (olasz) Asszisztensek: Jean Lutz (svájci) Generoso Dattilo (olasz) |
| Chile |
5 – 2 | |
|---|---|---|
| Robledo Cremaschi Prieto |
(2 – 0) Jegyzőkönyv |
Wallace Maca |
Estádio Ilha do Retiro, Recife Nézőszám: ~8 000 Játékvezető: Mário Gardelli (brazil) Asszisztensek: Mario Ruben Heyne (paraguayi) Alfredo Alvarez (bolíviai) |
3. csoport
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Csapat | M | Gy | D | V | Rg | Kg | Gk | P |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2 | 1 | 1 | 0 | 5 | 4 | +1 | 3 | |
| 2 | 1 | 0 | 1 | 4 | 3 | +1 | 2 | |
| 2 | 0 | 1 | 1 | 2 | 4 | –2 | 1 |
| Svédország |
3 – 2 | |
|---|---|---|
| Jeppson Andersson |
(2 – 1) Jegyzőkönyv |
Carapellese Muccinelli |
Estádio do Pacaembu, São Paulo Nézőszám: ~50 000 Játékvezető: Jean Lutz (svájci) Asszisztensek: Alois Beranek (osztrák) Carlos Tejeda (mexikói) |
| Svédország |
2 – 2 | |
|---|---|---|
| Sundqvist Palmér |
(2 – 1) Jegyzőkönyv |
López López Fretes |
Estádio Durival de Britto, Curitiba Nézőszám: ~8 000 Játékvezető: George Mitchell (skót) Asszisztensek: Leo Lemešić (jugoszláv) Prudencio Garcia (amerikai) |
| Olaszország |
2 – 0 | |
|---|---|---|
| Carapellese Pandolfini |
(1 – 0) Jegyzőkönyv |
Estádio do Pacaembu, São Paulo Nézőszám: ~26 000 Játékvezető: Arthur Ellis (angol) Asszisztensek: Prudencio Garcia (amerikai) Charles de la Salle (francia) |
India visszalépett
4. csoport
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Csapat | M | Gy | D | V | Rg | Kg | Gk | P |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 1 | 0 | 0 | 8 | 0 | +8 | 2 | |
| 1 | 0 | 0 | 1 | 0 | 8 | –8 | 0 |
| Uruguay |
8 – 0 | |
|---|---|---|
| Míguez Schiaffino Vidal Pérez Ghiggia |
(4 – 0) Jegyzőkönyv |
Estádio Independência, Belo Horizonte Nézőszám: ~5 000 Játékvezető: George Reader (angol) Asszisztensek: Roma Ramon Azon (spanyol) Cayetano De Nicola (paraguayi) |
Törökország visszalépett
Skócia visszalépett
Csoportgyőztesek körmérkőzése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Csapat | M | Gy | D | V | Rg | Kg | Gk | P |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 3 | 2 | 1 | 0 | 7 | 5 | +2 | 5 | |
| 3 | 2 | 0 | 1 | 14 | 4 | +10 | 4 | |
| 3 | 1 | 0 | 2 | 6 | 11 | –5 | 2 | |
| 3 | 0 | 1 | 2 | 4 | 11 | –7 | 1 |
| Brazília |
7 – 1 | |
|---|---|---|
| Ademir Chico Maneca |
(3 – 0) Jegyzőkönyv |
Andersson |
Maracanã Stadion, Rio de Janeiro Nézőszám: ~138 000 Játékvezető: Arthur Ellis (angol) Asszisztensek: Prudencio Garcia (amerikai) Charles de la Salle (francia) |
| Uruguay |
2 – 2 | |
|---|---|---|
| Ghiggia Varela |
(1 – 2) Jegyzőkönyv |
Basora |
Estádio do Pacaembu, São Paulo Nézőszám: ~44 000 Játékvezető: Mervyn Griffiths (walesi) Asszisztensek: Generoso Dattilo (olasz) Alfredo Alvarez (bolíviai) |
| Brazília |
6 – 1 | |
|---|---|---|
| Parra Jair Chico Ademir Zizinho |
(3 – 0) Jegyzőkönyv |
Igoa |
Maracanã Stadion, Rio de Janeiro Nézőszám: ~152 000 Játékvezető: Reginald Leafe (angol) Asszisztensek: George Mitchell (skót) José Vieira da Costa (portugál) |
| Uruguay |
3 – 2 | |
|---|---|---|
| Ghiggia Míguez |
(1 – 2) Jegyzőkönyv |
Palmér Sundqvist |
Estádio do Pacaembu, São Paulo Nézőszám: ~8 000 Játékvezető: Giovanni Galeati (olasz) Asszisztensek: Alois Beranek (osztrák) Cayetano De Nicola (paraguayi) |
| Svédország |
3 – 1 | |
|---|---|---|
| Sundqvist Mellberg Palmér |
(2 – 0) Jegyzőkönyv |
Zarra |
Estádio do Pacaembu, São Paulo Nézőszám: ~11 000 Játékvezető: Karel van der Meer (holland) Asszisztensek: Jean Lutz (svájci) Prudencio Garcia (amerikai) |
| Uruguay |
2 – 1 | |
|---|---|---|
| Schiaffino Ghiggia |
(0 – 0) Jegyzőkönyv |
Friaça |
Maracanã Stadion, Rio de Janeiro Nézőszám: ~199 954 Játékvezető: George Reader (angol) Asszisztensek: Arthur Ellis (angol) George Mitchell (skót) |
Díjak
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Az 1950-es labdarúgó-világbajnokság győztese |
|---|
Uruguay 2. cím |
Gólszerzők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Végeredmény
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az első négy helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. Ezért e helyezések meghatározása a következők szerint történt:
- több szerzett pont,
- jobb gólkülönbség,
- több szerzett gól,
- nemzetnév.
A hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve.

| Helyezés | Nemzet | M | Gy | D | V | G+ | G– | Gk | P |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 4 | 3 | 1 | 0 | 15 | 5 | +10 | 7 | ||
| 6 | 4 | 1 | 1 | 22 | 6 | +16 | 9 | ||
| 5 | 2 | 1 | 2 | 11 | 15 | -4 | 5 | ||
| 4. | 6 | 3 | 1 | 2 | 10 | 12 | -2 | 7 | |
| A csoportkörben estek ki | |||||||||
| 5. | 3 | 2 | 0 | 1 | 7 | 3 | +4 | 4 | |
| 6. | 3 | 1 | 1 | 1 | 4 | 6 | -2 | 3 | |
| 7. | 2 | 1 | 0 | 1 | 4 | 3 | +1 | 2 | |
| 8. | 3 | 1 | 0 | 2 | 2 | 2 | 0 | 2 | |
| 9. | 3 | 1 | 0 | 2 | 5 | 6 | -1 | 2 | |
| 10. | 3 | 1 | 0 | 2 | 4 | 8 | -4 | 2 | |
| 11. | 2 | 0 | 1 | 1 | 2 | 4 | -2 | 1 | |
| 12. | 3 | 0 | 0 | 3 | 2 | 10 | –8 | 0 | |
| 13. | 1 | 0 | 0 | 1 | 0 | 8 | –8 | 0 | |
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Planet World Cup - 1950
- ↑ "FIFA World Cup Host annoucement decision" (PDF). 2018. július 5. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2016. december 24..
{{cite news}}: Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó); Unknown parameter|puslisher=ignored (|publisher=suggested) (súgó) - ↑ "A világbajnokság sorsolásának története" (PDF). 2010. június 14. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2008. augusztus 5..
{{cite web}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) - ↑ Az RSSSF készítői ezt a gólt a 31. percre teszik.
- ↑ Az RSSSF és Cris Freddi Rajko Mitićnek adják ezt a gólt; a FIFA jegyzőkönyvének készítői pedig Kosta Tomaševićnek.
- ↑ Az RSSSF készítői ezt a gólt a 43. percre teszik.
- ↑ 6. Az RSSSF készítői ezt a gólt a 23. percre teszik.
- ↑ Az RSSSF készítői készítői ezt a gólt az 51. percre teszik.
- ↑ Az RSSSF készítői ezt a gólt a 89. percre teszik.
- ↑ Az RSSSF készítői Charles Antenen adják ezt a gólt, és a 44. percre teszik.
- ↑ Az RSSSF készítői ezt a gólt a 49. percre teszik.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "1950 FIFA World Cup Brazil". fifa.com. 2016. november 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. december 27..
{{cite web}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) - "World Cup 1950". rsssf.com. Hozzáférés: 2016. december 27..
- Az 1950-es labdarúgó-világbajnokság története