Juan Alberto Schiaffino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Juan Alberto Schiaffino
Juan Alberto Schiaffino.png
Személyes adatok
Teljes név Juan Alberto Schiaffino Villano
Születési dátum 1925. július 28.
Születési helyMontevideo, Uruguay
Halálozási dátum 2002. november 13. (77 évesen)
Halálozási helyMontevideo, Uruguay
Állampolgárság uruguayi
Magasság180 cm
Testtömeg69 kg
Becenév Pepe
Poszt csatár
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19431954Uruguay Peñarol00227 0(88)
19541960Olaszország AC Milan00149 0(47)
19601962Olaszország AS Roma00039 00(3)
 Összesen00415 (138)
Válogatottság2
19461954Uruguay Uruguay021 0(8)
19541958Olaszország Olaszország004 0(0)
Edzőség
IdőszakKlub
19741975Uruguay Uruguay
19751976Uruguay Peñarol
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
1958. január 15.
* Mérkőzések (gólok) száma
A Wikimédia Commons tartalmaz Juan Alberto Schiaffino témájú médiaállományokat.

Juan Alberto Schiaffino Villano (Montevideo, 1925. július 28. – Montevideo, 2002. november 13.) világbajnok uruguayi, majd olasz válogatott labdarúgó, edző.

Pályafutása[szerkesztés]

Klubcsapatban[szerkesztés]

1943 és 1954 között a Peñarol labdarúgója volt, ahol hat bajnoki címet szerzett a csapattal. Az 1954-es világbajnokság után Olaszországba szerződött. 1954 és 1960 között az AC Milan játékosa volt, ahol három bajnoki címet szerzett az együttessel. 1960 és 1962 között az AS Roma csapatában szerepelt. Tagja volt az 1960–61-es idényben VVK-győztes csapatnak.

A válogatottban[szerkesztés]

1946 és 1954 között 21 alkalommal szerepelt az uruguayi válogatottban és nyolc gólt szerzett. Két világbajnokságon vett részt.

Az 1950-es brazíliai világbajnokságon a hazai csapat volt az esélyes a végső győzelemre. A legjobb négy csapat Brazília, Uruguay, Svédország és Spanyolország körmérkőzésen döntötte el a világbajnoki cím sorsát. Az első két fordulóban a brazil csapat fölényesen legyőzte a svéd és a spanyol válogatottat, míg az uruguayi válogatott a svédeket legyőzte, de Spanyolországgal döntetlent játszott. Az utolsó fordulóban a Brazília elleni mérkőzésen dőlt el az aranyérem sorsa, ahol a braziloknak a döntetlen is elég lett volna a világbajnoki címhez. 0–0-s első félidő után a 47. percben Friaça góljával a hazai csapat szerzett vezetést még közelebb kerülve a végső győzelemhez. A 66. percben Schiaffino váratlanul egyenlített, amely a brazilokat teljesen megbénította. A 79. percben Ghiggia a vezetést is megszerezte az uruguayi csapat számára. A 2–1-es győzelemmel az uruguayi csapat lett a világbajnok.

Az 1954-es svájci világbajnokságon a csoportjában az élen végzett az uruguayi válogatott miután a csehszlovák válogatottat 2–0-ra, a skótot 7–0-ra legyőzte. A legjobb nyolc között az angol válogatottat verték 4–2-re. Az elődöntőben a végső győzelemre is esélyes magyar válogatottal játszottak felejthetetlen mérkőzést. 2–0-s magyar vezetés után az utolsó negyedórában sikerült egyenlíteniük. A rendes játékidőben 2–2-re állt a mérkőzés, a hosszabbítás első negyedórájában nem született gól. Végül Kocsis szerzett két gólt (109. és 116. percben) és ezzel 4–2-re kapott ki az uruguayi csapat. A bronzmérkőzésen 3–1-es vereséget szenvedtek az osztrák válogatottól és a címvédőként a negyedik helyen végzett az uruguayi csapat.

Az osztrákok elleni július 3-i mérkőzésen szerepelt utoljára Schiaffino az uruguayi válogatottban. Öt hónap múlva, december 5-én már az olasz válogatott tagjaként lépett pályára Rómában az argentin válogatott elleni barátságos találkozón, ahol 2–0-s hazai győzelem született. 1954 és 1958 között négy alkalommal szerepelt az olasz válogatottban.

Edzőként[szerkesztés]

1974–75-ben az uruguayi válogatott szövetségi kapitánya volt. Az 1975-ös Copa Amércián bronzérmet szerzett a csapattal. 1975–76-ban a Peñarol vezetőedzőjeként tevékenykedett.

Játékstílusa[szerkesztés]

Schiaffino szokatlanul nagy érzéket mutatott az összjáték iránt, de nem szerette a tologatást, a rövid passzokat. Gyakran lelassította a játékot, és lassan vezette a labdát, ekkor a lehetőségeken gondolkodott. Ha nem látott lehetőséget, ahova passzolhatott volna, akkor ő maga kezdeményezett, villámgyorsan áttört a védelmen, és legtöbbször már távolról, 20-30 méterről is lőtt. Nem driblizett, inkább testcselekkel próbálta megzavarni ellenfeleit. Schiaffino törékeny alkatúnak látszott, de nem lehetett könnyen elnyomni. Ha kellett, megharcolt a labdáért. Lendület, bátorság, rúgótechnika, fejlett taktikai érzék jellemezte a kor egyik legjobb játékosát.

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Játékosként[szerkesztés]

Szerzett érmek
 Uruguay színeiben
Labdarúgás
Világbajnokság
arany
1950, Brazília
URU Uruguay
URU Peñarol
ITA AC Milan
ITA AS Roma

Edzőként[szerkesztés]

URU Uruguay

Források[szerkesztés]