AS Roma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
AS Roma
Csapatadatok
Teljes csapatnév Associazione Sportiva Roma SpA
Becenév Giallorossi (Sárga-vörösök)
La Magica (A Varázslatos)
Lupi (Farkasok)
SzékhelyRóma, Olaszország
Alapítva1927. július 22.
Stadion Stadio Olimpico
Vezetőedző POR Paulo Fonseca[1]
Elnök USA James Pallotta
Bajnokság Serie A
Nemzeti sikerek
olasz Bajnok3 alkalommal
olasz Kupagyőztes9 alkalommal
olasz Szuperkupa-győztes2 alkalommal
Nemzetközi sikerek
VVK1 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzésFrancesco Totti (614)
Legtöbb gólFrancesco Totti (250)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Jelenlegi szezon
Soccerball current event.svg 2020–2021 szezon
A Wikimédia Commons tartalmaz AS Roma témájú médiaállományokat.

Az AS Roma olasz labdarúgócsapat. Hazai mérkőzéseit (akárcsak az SS Lazio) a Stadio Olimpicóban, a római olimpiai stadionban rendezi. A 2019–2020-as szezonban a ötödik helyen végzett és ezzel Európa-liga indulási jogot szerzett.

Klubtörténelem[szerkesztés]

A kezdetek[szerkesztés]

1893-ban ért el a futball Olaszországba, azon belül először Genovába, ahol pár angol fiatal megalapította a Genoa Cricket and Athletic Club-ot, amit később, (1896-ban) Genoa Cricket and Football Club-bá kereszteltek.

Habár a következő 40 évben Olaszország szerte új klubok, egyesületek százai alakultak, az első össznemzeti bajnokságot mégis csak 19391940-ben rendezték meg először. Addig a klubok csupán különböző regionális bajnokságokban versenyeztek, majd a „scudetto”-t az ún. nemzeti döntőben nyerték el a csapatok.

A genovai klubalapítás és az első nemzeti bajnokság elindulása között természetesen a futball megjelent Rómában is, ami itt is azt jelentette, hogy számos új klub alakult egymás után. Az első ilyen a Football Club Roma (1901) volt, melyet később a Roman, a Lazio (1900), az Alba (1907), a Fortitudo (1908) és még később az Audace, az Esperia és a Juventus Roma követett.

Az 1920-as években a római csapatok csatlakoztak a bajnoksághoz (amit még mindig régiókra osztva bonyolítottak). Először a Fortitudo-nak sikerült bejutnia a döntőbe, 1922-ben, azonban kettős győzelemmel a Pro Vercelli nyerte a bajnokságot. Három év múlva, 1925-ben, az Alba hasonlóan járt, ők a Bologna csapatával szemben maradtak alul 4:0, 2:0 arányban. A következő években az Alba még egyszer eljutott a döntőig, akkor azonban a torinói Juventus állta útjukat a kupa megszerzésében.

Ezekben az időkben vált világossá, hogy a római futballrégió túlságosan is megosztott és gyenge ahhoz, hogy felvegye a versenyt az északi csapatokkal, így szükségessé vált egy radikális átszervezés. 1927-re a Pro Roma és a Romana egyesültek, hozzájuk csatlakozott később a Fortitudo, míg a Juventus Roma feloszlott, valamint az Audace beleolvadt az Albába. Négy új klub született: Alba-Audace, Fortitudo, Roman és a Lazio.

Az Alba játékosai zöld (vízszintesen) csíkos felsőt, fehér nadrágot és zöld-fehér csíkos fekete lábszárvédőt viseltek, a Fortitudo a „katolikusok” csapata volt, rendszerint piros felsőben (alján egy kék csíkkal), fehér nadrágban és piros zokniban (szintén kék csíkkal) léptek pályára. A Roman (a későbbi AS Róma) a tehetősebb (Flaminio és Parioli) kerületek csapata volt, akik az örök város császári hagyományait követve giallorosso-ban, azaz a sárga-bordóban szerepeltek.

A csapat születése[szerkesztés]

A négy csapat közül a Lazio volt a legszervezettebb egyesület, ahol a labdarúgáson kívül biciklizéssel és gimnasztikával is foglalkoztak, a klub egyfajta sportcentrumként üzemelt. Ezen okok miatt a Lazio vezetői elutasították a másik három csapat azon felvetését, hogy egyetlen nagy, közös egyesületbe kéne tömörülniük. 1927. június 6-án a Lazio elnöke olyan elfogadhatatlan pénzügyi körülményeket mutatott be a jelen lévő másik három csapat vezetőinek, amely meghiúsította a csapatok egyesítését.

Válaszul 1927. július 22-én az Olasz labdarúgó-szövetség épületében az Alba, a Fortitudo és a Roman csapatának képviselői elfogadták az egyesülés ötletét, a jó és sikeres római sportért, továbbá megegyeztek abban is, hogy megszakítják a Lazio-val a tárgyalásokat. A döntés jónak bizonyult, hiszen az Albának nagy szurkolói tábora volt, a Furtitudo a játékosokat adta, a Roman pedig pénzt hozott a fúzióba. Ezen a napon született meg az AS (Associazione Sportiva) Roma.

Az elnök Italo Foschi lett, az edzői teendőket ideiglenesen Pietro Piselli (az Alba volt edzője) és Jozsef King (a Fortitudo volt edzője) látták el.

1927. június 17-én lépett először pályára a csapat, már mint AS Roma a Velodromo Appio-ban, ami akkor az Alba stadionja volt, itt játszották a mérkőzéseiket egészen 1929-ig, amíg az új stadion, a Testaccio befejezésére vártak. A történelmi, első meccsüket az UTE-val játszották, a következő felállásban: Rapetti a kapuban, Mattei, Corbyons, Ferraris IV, Degni, Caimmi, Heger, Boros, Rovida, Cappa és Ziroli. A Roma nyerte 2:1-re a találkozót Cappa és Heger góljaival, akik így a giallorossa-k történetének első hivatalos góljait szerezték. A mez, amit viseltek, a hagyományos bordó poló („sangue di bue” – ökör vére) sárga nyakkal („becco d'oca” – kacsa csőre) és a fehér nadrág és vörös zokni sárga hajtókával. A csapat története első bajnoki címét az 1941-1942-es szezonban érte el, a győzelmet a háború miatt azonban csak szerény keretek között lehetett megünnepelni. A harcok ezután elérték Olaszországot is, véget vetve a Roma felívelő pályájának is.

Az első sikerkorszak[szerkesztés]

Az 1960-as években két Olasz Kupát ('64 és '69) is megnyertek, amellett, hogy olyan értékes játékosok öltötték magukra a Roma mezét, mint Lojacono, Schiaffino, Angelillo, Losi vagy „Picchio” De Sisti. Főleg az 1969-es Olasz Kupa győzelme emlékezetes, melyet Alvaro Marchini elnöksége és a „mágus” Helenio Herrera technikai vezető idején szereztek. Ennek az időszaknak a góllövői közül „Ciccio” Cordova és Fabio Capello sok évvel később, mint edzők tértek vissza a Romába. A sikerek időszakát csak egy, igen szomorú eset árnyékolta be, Giuliano Taccola egy tragikus márciusi vasárnapon a Cagliari elleni meccs után, máig tisztázatlan körülmények között az öltözőben hunyt el. (Feltehetően a dopping áldozata lett).

Az 1970-es éveket Gaetano Anzalone elnöksége jellemezte, kinek igen jó megérzése volt Nils Liedholm Rómába hozatala. A „báró” érdeme volt fiatal játékosok értékesítése, mint Rocca és Di Bartolomei. Nem hiányzott a kiváló helyezés sem, 19741975-ben bronzérmet nyertek. '79 nyarán a Roma története fordulóponthoz ért, elnöke Dino Viola lett, aki az azóte eligazolt Liedholmot újból visszahozta, továbbá olyan fiatal reménységeknek adott lehetőséget, mint Bruno Conti és Carlo Ancelotti, míg Roberto Pruzzo folyamatosan bizonyította milyen kiváló bomba formában van. Természetesen a siker sem maradt el, az 1979-es Olasz Kupát már ők emelhették a magasba a Torino ellenében.

Az 19801981-es szezonban a klub történelme egyik legjobb vételét ütötte nyélbe Paulo Roberto Falcão leigazolásával. Szintén ebben a szezonban a Juventus megerősödésével elkezdődött a rivalizálás a két klub között. 19821983-ban végre sikerült, amire már régóta vártak, Pruzzo döntetlent érő Genova ellen lőtt góljával az AS Roma történetében másodszor Olasz Bajnok lett. Róma önkívületbe került ezzel a fantasztikus győzelemmel, még dal is született a csapatról, mely később az AS Roma himnuszává vált.

Lassú hanyatlás[szerkesztés]

A következő időszak a nagy vereségek kora. Első veresége az Olimpicó-ban érte a csapatot, ahová egy egész város ment ki szurkolni nekik a Bajnokok Kupájának döntőjére, de a Liverpool FC legyőzte őket. Az ott érzett keserűséget az Olasz Kupa újbóli elhódítása sem tudta enyhíteni.

A következő évek hiábavaló kísérleteket jelentettek a korábbi tündökléshez való visszatéréshez, Viola még egyszer visszahívta Liedholmot, de ezúttal a csoda elmaradt. A „sárga-pirosak” iskolájának egyik legjobb talentuma ekkoriban Giuseppe Giannini volt. Liedholm hőseinek árnyékában nőtt fel, egy a Roma számára kevéssé boldog időszakban érte el az érettségét és a nemzeti válogatottban is kénytelen volt elszenvedni Olaszország 1990-es csúfos világbajnoki vereségét.

Viola lemondása után, 1991-ben úgy tűnt a csapat újra magához tér. Bejutott az UEFA-kupa döntőjébe az Interrel együtt, de ismét csalódniuk kellett, a milánói 0–2-es vereségre csak Rizzitelli egyetlen góljával tudtak válaszolni az Olimpicóban. A Szuperkupában sem ment jobban: a Sampdoriától kaptak ki 1–0-ra, így idén sem enyhítette keserűségüket a hetedik alkalommal is elnyert Olasz Kupa.

Dino Viola-t Ciarrapico követte, aki azonban csak egy évig maradt, helyét Franco Sensi vette át. Carlo Mazzone, egy igazi tősgyökeres római jött a csapathoz, azonban a győzelmek csak nem jöttek, a technikai vezetés egyetlen igazi sikere Francesco Totti volt. Egy szezonon át tartó megbeszélés után, Carlos Bianchi kísérletét jelezve, az elnök Sensi egy technikai újításba fogott, mely Zdenek Zeman nevéhez fűződött.

Második sikerkorszak[szerkesztés]

A cseh szakember alkalmazása fontos játékosok, mint Cafu és Candela érkezését, valamint Damiano Tommasi, Marco Delvecchio megerősítését és Francesco Totti felemelkedését hozta magával, de az igaz eredmények valahogy továbbra is elkerülték a csapatot.

Az 19992000-es szezonban végre bekövetkezett az oly rég óta várt fordulat. A Roma szurkolói egy hosszú, sikertelen időszak után győzelmet követeltek. Sensi elnök Fabio Capello-nak szavazott bizalmat az edzői poszton. A körülményekkel tökéletesen tisztában lévő szakember leigazoltatta a klubbal többek között Montellát és Nakatát. A szezon túlnyomó részében kiválóan teljesítettek, azonban a véghajrára lendületük elfogyott és végül a hatodik helyre zuhantak. A Lazio győzelme csak fokozta a keserűséget a szurkolókban.

A következő szezon már Capello szakértelmét dicséri: 20002001-ben a Roma átütő sikerrel, 75 pontos rekorddal győzött az akkor még 18 csapatos Serie A-ban. A résztvevők közül elsősorban Gabriel Batistuta 20 góljával, Montella fontos döntő helyzetekben lőtt góljaival és Totti vezetői képességével és tehetségével járult hozzá döntő mértékben a sikerhez. A harmadik diadal volt és a „sárga-pirosak” tengere a Circus Maximusban gyűlt össze a hetekig tartó ünnepre. A bajnokságban aratott győzelem hozzájárult ahhoz, hogy az AS Roma biztosítsa helyét az olasz foci elitjében. A következő szezonban a Roma csupán egy ponttal lemaradva második lett a bajnokságban a Juventus mögött. Ezután a 2003-2004-es szezonban erősödött meg a csapat, amikor 2. lett a Milan mögött. Utána egy 8. hely következett, majd az ezt követő három szezonban: 2005-2006-ban, 2006-2007-ben és 2007-2008-ban a csapat rendre 2. lett, mindhárom alkalommal az Inter mögött. A 2009-2010-es idény kiélezett bajnokságában megint az Inter mögött lett második két ponttal lemaradva.

Sikerlista[szerkesztés]

Bajnok (3): 1941-42, 1982-83, 2000-01
Győztes (9): 1963–64, 1979-80, 1980-81, 1983-84, 1985-86, 1990-91, 2006-07, 2007-08
Győztes (2): 2001, 2007
Bajnok (1): 1951-52
Győztes (1): 1960-61

Egyéb címek[szerkesztés]

Győztes (1): 1972
Győztes (1): 1984
Győztes (1): 2013

Játékoskeret[szerkesztés]

Utolsó módosítás: 2020. október 10. [2]

A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.
A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.
Mezszám Név Nemzetiség Születési hely Születési idő (kor) Korábbi csapat Érték (€) Szerződés lejárta
Kapusok
13 Pau López spanyol Girona 1994. december 13. (25 éves) spanyol Real Betis 17 000 000 2024.06.30.
83 Antonio Mirante olasz Castellammare di Stabia 1983. július 8. (37 éves) olasz Bologna FC 1909 650 000 2021.06.30.
Védők
2 Rick Karsdorp holland Schoonhoven 1995. február 11. (25 éves) holland Feyenoord 3 000 000 2022.06.30.
3 Roger Ibañez brazil uruguayi Cenela 1998. november 23. (22 éves) olasz Atalanta BC 8 000 000 2021.06.30.
5 Juan Jesus brazil Belo Horizonte 1991. június 10. (29 éves) olasz FC Internazionale Milano 3 500 000 2021.06.30.
6 Chris Smalling angol London 1989. november 22. (31 éves) angol Manchester United FC 20 000 000 2023.06.30.
18 Davide Santon olasz Portomaggiore 1991. január 2. (29 éves) olasz FC Internazionale Milano 4 000 000 2022.06.30.
20 Federico Fazio argentin olasz Buenos Aires 1987. március 17. (33 éves) angol Tottenham Hotspur FC 2 000 000 2021.06.30.
23 Gianluca Mancini olasz Pontedera 1996. április 17. (24 éves) olasz Atalanta BC 22 000 000 2024.06.30.
24 Marash Kumbulla albán olasz Peschiera del Garda 2000. február 8. (20 éves) olasz Hellas Verona FC 25 000 000 2022.06.30.
33 Bruno Peres brazil São Paulo 1990. március 1. (30 éves) brazil São Paulo FC 3 000 000 2021.06.30.
37 Leonardo Spinazzola olasz Foligno 1993. március 25. (27 éves) olasz Juventus FC 15 000 000 2024.06.30.
Középpályások
4 Bryan Cristante olasz kanadai San Vito al Tagliamento 1995. március 3. (25 éves) olasz Atalanta BC 18 000 000 2024.06.30.
7 Lorenzo Pellegrini olasz Róma 1996. június 19. (24 éves) olasz US Sassuolo Calcio 32 000 000 2022.06.30.
14 Gonzalo Villar spanyol Murcia 1998. március 23. (22 éves) spanyol Elche CF 3 000 000 2024.06.30.
17 Jordan Veretout francia Ancenis 1993. március 1. (27 éves) olasz ACF Fiorentina 24 000 000 2024.06.30.
22 Nicolò Zaniolo olasz Massa d’Albe 1999. július 2. (21 éves) olaszFC Internazionale Milano 55 000 000 2024.06.30.
27 Javier Pastore argentin olasz Córdoba 1989. június 20. (31 éves) francia Paris Saint-Germain FC 5 000 000 2023.06.30.
42 Amadou Diawara guinea Conakry 1997. július 17. (23 éves) olasz SSC Napoli 20 000 000 2024.06.30.
77 Henrih Mhitarján örmény Jereván 1989. január 21. (31 éves) angol Arsenal FC 20 000 000 2021.06.30.
Támadók
9 Edin Džeko Csapatkapitány bosnyák Szarajevó 1986. március 17. (34 éves) angol Manchester City FC 10 000 000 2022.06.30.
11 Pedro spanyol Santa Cruz de Tenerife 1987. július 28. (33 éves) angol Chelsea FC 9 500 000 2023.06.30.
21 Borja Mayoral Moya spanyol Parla 1997. április 5. (23 éves) spanyol Real Madrid CF 10 000 000 2022.06.30.
31 Carles Pérez spanyol Granollers 1998. február 16. (22 éves) spanyol FC Barcelona 9 000 000 2024.06.30.

Kölcsönben[szerkesztés]

Név Poszt Csapat
Robin Olsen kapus angol Everton FC
Daniel Fuzato portugál Gil Vicente FC
Stefano Greco olasz Aurora Pro Patria
Alessandro Florenzi védő francia Paris Saint-Germain FC
Mert Cetin olasz Hellas Verona FC
Lorenzo Valeau olasz Casertana FC
Ante Ćorić középpályás holland VVV-Venlo
Alessio Riccardi olasz Delfino Pescara 1936
Salvatore Pezzella olasz AC Reggiana 1919
Cengiz Ünder támadó angol Leicester City FC
Justin Kluivert Német RB Leipzig
Ludovico D'Orazio olasz Feralpisalò
Mirko Antonucci olasz Salernitana Calcio 1919

Egykori híres játékosai[szerkesztés]

   

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Roma: Ukrajnából érkezett az új vezetőedző – hivatalos, NSO, 2019. június 11.
  2. Transfermarkt. (Hozzáférés: 2020. október 10.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:AS Roma
A Wikimédia Commons tartalmaz AS Roma témájú médiaállományokat.