Olympique Lyonnais
| Olympique Lyonnais | |||
| 100px | |||
| Csapatadatok | |||
| Teljes csapatnév | Olympique de Lyonnais | ||
| Becenév | Les Gones, Lyon, vagy OL | ||
| Székhely | Lyon, Franciaország | ||
| Alapítva | 1899/1950[1] | ||
| Klubszínek | Piros, kék | ||
| Stadion | Parc Olympique Lyonnais Lyon |
||
| Vezetőedző |  Bruno Génésio |
||
| Elnök |  Jean-Michel Aulas |
||
| Bajnokság | Ligue 1 | ||
| Nemzeti sikerek | |||
| Bajnok |
7 alkalommal | ||
| Kupagyőztes |
5 alkalommal | ||
| Szuperkupa-győztes |
8 alkalommal | ||
| Nemzetközi sikerek | |||
| Intertotó-kupa | 1 alkalommal | ||
|
|||
| Hivatalos honlap | |||
| Olympique Lyonnais honlapja | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Olympique Lyonnais témájú médiaállományokat.
|
|||
Az Olympique Lyonnais (OL vagy Lyon) egy francia labdarúgóklub Lyon városában. A klub színei a piros és a kék. Jelenleg a Ligue 1-ben, a francia elsőosztályban játszanak, amit korábban hétszer egymás után megnyertek. Ez rekord a bajnokságban.
Tartalomjegyzék
A klub történelme[szerkesztés]
A klubot ténylegesen 1950. augusztus 3-án hozták létre Olympique de Lyon et du Rhône néven. Az első hivatalos mérkőzést 1950. augusztus 26-án játszották a CA Paris ellen, melyet 3000 néző előtt nyertek meg 3-0-ra. Ebben az évben a Lyon megnyerte a másodosztályú bajnokságot , az utolsó meccsen a Monaco-t győzték le 3-2-re 5000 néző előtt. A következő évben az Olympique Lyon visszazuhant a másodosztályba, különösebb izgalmak nélkül. A következő években a cél a jövő építése, valamint az első osztályba jutás és az ott való megmaradás volt. Az 1953/54-es szezonban ismét megnyerték a másodosztályt, négy éven belül másodszor. A második első osztályban töltött szezon jóval sikeresebb volt, mint az előző: a Lyon megszerezte a 12. helyet a bajnokságban, valamint elődöntőbe jutott Francia Kupában. A következő évek különösebb sikerek nélkül zajlottak, az 1958/59-es bajnokságban a Lyon a középmezőnyben végzett, a Francia Kupában a legjobb 16-ig jutottak, valamint indultak a The Fairs Cup-ban, melyben az olasz Inter ellen estek ki 8-1-es gólkülönbséggel (0-7, 1-1).
A következő évek felemásra sikeredtek: az 1960/61 valamint az 1961/62-es szezonban a táblázat alján, a 15. valamint a 16. helyen végeztek. A következő években előkelő helyeken végzett a francia csapat, és megnyerte egyszer a Francia Kupát, s kétszer jutott ki a Kupagyőztesek Európa-kupájába, ahol az 1963/64-es kiírásban elődöntőig jutott, ott azonban a portugál Sporting újrajátszás után kiejtette őket. A Francia Kupát a Bordeaux elől csenték el, 2-0-ra győzték le őket az 1964-es döntőben. A következő évek ismét az alsóházban teltek, azonban a Francia Kupát ismét sikerült elhódítaniuk 1967-ben a Sochaux ellen. Ezzel ismét jogot nyertek a KEK-hez, ahol azonban a Hamburg ellen elbuktak a negyeddöntőben. A következő fontos eredmény ismételten egy kupagyőzelem volt: a Nantes legyőzésével 1973-ban megszerezték a harmadik Francia Kupa győzelmüket.
Az 1976/77-es szezon a Rochet korszak végét jelentette - Ő volt a Lyon elnöke 12 évig. Ez egy nagyon sikeres korszak volt a klub történetében: 2-szer nyerték meg a Francia Kupát, valamint ötször indulhattak európai kupasorozatban. A következő elnök Robert Michaux lett. Első évében a csapat közel volt a kieséshez: az 1977/78-as szezonban a 17. helyen végeztek. Két évvel később a 18. helyen végeztek, azonban a rájátszással sikerült bennmaradás: 1-0-ra győzték le az Marseille-t. A következő évek sem sikerültek túl jól - majd az 1982/1983-as szezonban visszaestek a második ligába.
A két csoportra osztott második ligában évekig csak próbálkozott a feljutással a lyoni gárda, de második helynél jobbat nem tudtak elérni - egészen az 1988/1989-es szezonig, amikor is megnyerték a másodosztály "B" csoportját. A következő évben a 8. helyen végeztek az első osztályban. Az 1990/91-es szezonban a Lyon az ötödik helyen végzett, ezzel kvalifikálta magát az UEFA-kupába, azonban ott a 32 között búcsúztatta őket a Trabzonspor. Újabb kiugró eredmény az 1994/95-ös idényben született: ekkor az Olympique Lyon a bajnokság második helyén végzett, és ismét indulhatott az UEFA-kupában. Az először megrendezésre kerülő Ligakupában a PSG ejtette őket ki a legjobb 16 között, az UEFA-kupában pedig az angol Nottingham Forest búcsúztatta őket. 1996/97-ben nyolcadik helyen zárt a bajnokságban, majd indulhatott az Intertotó-kupában - így bejutott az UEFA-kupában ahol a legjobb 32 között az Inter búcsúztatta őket 4-3-as összesítéssel, viszont következő évben ismét indulhattak az kupában, hatodikok lettek. Az 1999-es évben 3. helyen zártak a bajnokságban, mellyel Bajnok Ligája részvételre jogosították magukat, valamint az UEFA-kupában a negyeddöntőig meneteltek, ahol azonban a Bologna kiejtette őket 3-2-es összesítéssel. A Bajnokok Ligájából az UEFA-kupába estek ki, ott a Werder Bremen ellen hullottak ki a legjobb 32 között. A bajnokságban ismét a 3. helyen végeztek. A következő évben megnyerték a Francia Ligakupát a AS Monaco ellen, a bajnokságban második helyen végeztek, a Bajnok Ligájában a második csoport szakaszban kiestek.
Ezután jött az Olympique Lyon történetének legnagyobb sikere: a 2001/2002-es bajnokságban az első helyet szerezték meg, ezzel egy új siker sorozat indult útjára, melynek első állomása az első bajnoki cím volt. Ugyan a BL-ből kiestek, valamint az UEFA Kupában is "csak" a legjobb 16-ig jutottak, ekkor egy új korszak kezdődött Franciaországban. A lyoni egyeduralom. Ugyan a kupákat nem hódította el sorozatban, azonban első bajnoki címe óta sorozatban megvédi címeit. 2008-ban viszont sikerült a duplázás: a francia bajnoki cím mellé megnyerték a francia kupát is. A BL-ben a legjobb eredményük a negyeddöntő volt, ahol azonban mindig akadályokba ütköztek. Legnagyobb Bajnokok Ligája győzelmüket a Werder Bremen ellen érték el, 2005-ben 7-2-re győzték le a német csapatot.[2] A 2009-es évben azonban a csapat a bajnokságban "csak" a 3. helyig jutott és számos kulcsjátékos is elhagyta a klubot. A 2009-2010-es szezonban a franciák a Bajnokok Ligája csoportkörében a DVSC-vel kerültek egy csoportba, ahol a második fordulóban 0-4-es győzelmet arattak a debreceni csapat felett a Puskás Ferenc Stadionban,[3] majd a Stade Gerland-ban is 4-0-ra ütötte ki a magyar bajnokcsapatot. A csoportból másodikként jutottak tovább. A nyolcaddöntőben 2-1-es összesítéssel kiütötték a Real Madridot.[4] A negyeddöntőben a szintén francia Girondins Bordeaux csapatát búcsúztatta 3-2-es összesítéssel. Az elődöntőben a Bayern München állította meg a franciákat. München-ben 1-0-ra, Lyon-ban pedig 3-0-ra nyertek a bajorok. A 2010-2011-es szezont pocsékul kezdte az OL. Még a vezetőedző elbocsátása is szóba került. Azonban Jean-Michel Aulas bízik a nyáron saját fiát is leigazoló Claude Puel-ben.
Stadion[szerkesztés]
A klub jelenlegi stadionja a Décines-Charpieu-ben található Parc Olympique Lyonnais. Korábban a Stade de Gerland-ban rendezték a mérkőzéseket.
A klub eredményei[szerkesztés]
7-szeres francia bajnok: 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008
4-szeres Francia Kupa-győztes: 1964, 1967, 1973, 2008
7-szeres Francia Szuperkupa-győztes (Bajnokok Kupája): 1973, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007
1-szeres Francia Ligakupa-győztes: 2001
1-szeres Intertotó-kupa győztes: 1997
1-szeres Béke kupa győztes: 2007
3-szoros bajnok a francia másodosztályban: 1951, 1954, 1989
Nemzetközi kupákban 22-szer indult.
A klub edzői[szerkesztés]
| Név | Időszak |
|---|---|
| Oscar Heisserer |
1950-12/1954 |
| Julien Darui |
12/1954-1955 |
| Lucien Troupel |
1955-1959 |
| Gaby Robert |
1959-1961 |
| Manu Fernandez |
1961-1962 |
| Lucien Jasseron |
1962-1966 |
| Louis Hon |
1966-1968 |
| Aimé Mignot |
1968-02/1976 |
| Aimé Jacquet |
02/1976-1980 |
| Jean-Pierre Destrumelle |
1980-11/1981 |
 Vladica Kovačević |
11/1981-02/1983 |
| Robert Herbin |
02/1983-1985 |
| Robert Nouzaret |
1985-10/1987 |
| Denis Papas |
10/1987-03/1988 |
| Marcel Le Borgne |
03/1988-1988 |
| Raymond Domenech |
1988-1993 |
| Jean Tigana |
1993-1995 |
| Guy Stéphan |
1995-10/1996 |
| Bernard Lacombe |
10/1996-2000 |
| Jacques Santini |
2000-2002 |
| Paul Le Guen |
2002-2005 |
| Gérard Houllier |
2005-2007 |
| Alain Perrin |
2007-2008 |
| Claude Puel |
2008-2011 |
| Remi Garde |
2011-2014 |
| Hubert Fournier |
2014- |
Technikai stáb[szerkesztés]
| Menedzser: Hubert Fournier[5] |
| Tanácsadó menedzser: Patrick Collot |
| Edző: Christophe Toni |
| Kapus edző: Joël Bats |
| Csapat orvos: Emmanuel Orhant |
| Erőnléti edző: Vincent Espie |
| Gyógytornászok: Sylvain Rousseau, Abdeljelil Redissi, Patrik Perret |
| Speciális segéd: Bernard Lacombe |
| Támadók edzője: Sonny Anderson |
| Pénztárosok: Guy Genet, Jerome Renaud |
Visszavonultatott mezszámok[szerkesztés]
- 16 –
Luc Borrelli tiszteletére. - 17 –
Marc-Vivien Foé tiszteletére. 2008 óta a szintén kameruni Jean II Makoun viseli.
Játékosok[szerkesztés]
Jelenlegi keret[szerkesztés]
|
|
Kölcsönben lévő játékosok[szerkesztés]
- Yannis Tafer a 2010-2011-es idény végéig az FC Toulouse-hoz
John Mensah a 2010-2011-es idény végéig az Sunderland AFC-hez- Loic Abenzoar a 2010-2011-es idény végéig az AC Arles-Avignon-hoz
- Nicolas Seguin a 2010-2011-es idény végéig az FCO Dijon-hoz
Legendás játékosok[szerkesztés]
Források és jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Lyon's official website. OLWeb.fr. (Hozzáférés: 2006. augusztus 23.)
- ↑ spielbericht. Transfermarkt GmbH & Co. KG. (Hozzáférés: 2005. március 8.)
- ↑ spielbericht. Transfermarkt GmbH & Co. KG. (Hozzáférés: 2009. szeptember 29.)
- ↑ 2009-10 Transfer Report Card: How Good Were Real Madrid’s Signings?. Goal.com
- ↑ Staff. OLweb.fr. (Hozzáférés: 2009. október 9.)
További információk[szerkesztés]
- Az Olympique Lyonnais hivatalos oldala (franciául) (angolul)
- ESPNsoccernet: Olympique Lyonnais
- A Lyon tartalékcsapata
|
