Longjumeau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Longjumeau
A Szent Márton templom
A Szent Márton templom
Longjumeau címere
Longjumeau címere
Közigazgatás
Ország Franciaország
RégióÎle-de-France
Megye
  • Seine-et-Oise (1790. március 4. – 1968. január 1.)
  • Essonne (1968. január 1. – )
KerületPalaiseau
KantonLongjumeau (kantonközpont)
TelepüléstársulásEurop’Essonne településtársulás
PolgármesterSandrine Gelot (2013. február 25. – )
INSEE-kód91345
Irányítószám91160
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség20 620 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség4444 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság40-93 m
Terület4.84 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 41′ 49″, k. h. 2° 17′ 44″Koordináták: é. sz. 48° 41′ 49″, k. h. 2° 17′ 44″
Longjumeau weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Longjumeau témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Longjumeau (kiejtése IPA:lɔ̃ʒymo, lon(g)zsümó, kiejtéseⓘ) egy francia város 18 kilométerre délnyugatra Párizstól Essonne megyében, Île-de-France régióban. A Longjumeau-i kanton székhelye és a Longjumeau-i katolikus dékánság központja.

Az Yvette patak völgyében létesített egykori gall–római villa rusticából fejlődött ki, a Párizs–Orléans útvonalon. 1790-től kantonközpont, és később fontos joghatósági szerepe volt Seine-et-Oise megyében. A megye 1968-as felosztása után az újonnan kialakított Essonne megyéhez került, a környező településekkel együtt. Az 1960-as és 1970-es években demográfiai robbanás történt a településen, aminek következtében a lakosság az 1954-es 3637-ről az 1975-ös 18170-re nőtt. Jelenleg Longjumeau egészségügyi központ, kórházzal, magánklinikával, emellett megközelíthető közúton és vasúton is. A lakosság növekedésének gyors üteme a 60-as és 70-es években különösen a város déli lakótelepein éreztette negatív hatását, melynek megújítása jelenleg is folyik.

A város lakosai Longjumelloisnak[2] nevezik magunkat.

Földrajza[szerkesztés]

Elhelyezkedés[szerkesztés]

Longjumeau helye Essonne megyében.

Longjumeau egy a párizsi agglomerációba közvetlenül tartozó város, mely Île-de-France régióban helyezkedik el, Essonne megye északi részén. Egykor a Hurepoix régióba tartozott. Területe közelítőleg « L » alakú, mely három kilométer hosszan húzódik 484 hektáros területtel. A Francia Földrajzi Társaság az alábbi koordinátákat adta meg Longjumeau elhelyezkedésére: 48°41'51" északi szélesség és 02°17'49" keleti hosszúság területének középpontja alapján.[3] Területének közel 75%-a városi jellegű, 60% beépített, területének csak 28%-a földterület, melyből 110 hektár a mezőgazdasági föld, főleg a terület középső és keleti részén, valamint 12 hektár erdő a terület délkeleti részén, melyet a Templomosok erdejének (forêt des Templiers) neveznek.

A várost nyugat–keleti irányban keresztezi az Yvette patak, amelybe annak jobb partja felől a város keleti felén (Gravigny és Balizy városrészek között) belefolyik előbb egy holtág, majd a Rouillon csermely. Az Yvette a Saulx-les-Chartreux-i tó mellett halad el, melynek környéke kedvelt kirándulóhelye a környékbelieknek. A város központjától nyugatra halad el az N20-as nemzeti autóút, mely Párizst köti össze Toulouse-zal, Orléans-on keresztül. A várost hasonló módon kerüli ki északkeleti irányban az A6-os autópálya, mely Wissous-ban ágazik el és Párizst köti össze Lyonnal. A városba Champlan irányából érkezik be a D117-es megyei út, mely Épinay-sur-Orge felé folytatódik, miközben áthalad a történelmi városközponton (mely így északnyugat – délkeleti irányultságú), valamit hasonlóan áthalad a városközponton a D118-as megyei út, mely Saulx-les-Chartreux-től Chilly-Mazarin irányába megy, délnyugat – északkelet irányban.

A település területének északi és keleti részén halad át a párizsi „Nagy öv”, mely a párizs körüli külső vasútvonal, mely Versailles-től Juvisy irányában haladt, jelenleg az Île-de-France megyei HÉV C vonala (RER C) használja. Ennek a vonalnak Longjumeau területén két vasútállomása is van, az egyik a Longjumeaui vasútállomás, a másik Gravigny-Balizy vasútállomása. A város viszonylag alacsony fekvése mutatja, hogy egy völgyben fekszik, mely észak felől az Orly-fennsíkkal (a tengerszint feletti magasság a városnak ezen a részén 40 méter), dél felől a Hurepoix-fennsíkkal határos (90 méter). Gravignyvel és Balizyvel együtt Longjumeaunak 11 településrésze van.

A város a párizsi nagy agglomerációban fekszik, ezen agglomeráció széle felé, mintegy 18 kilométerre délnyugatra a párizsi Notre-Dametól, melynél Franciaország 0-s kilométerköve található. Longjumeau 13 kilométerre északnyugatra fekszik Évrytől, négy kilométerre délkeletre Palaiseau-tól, 16 kilométerre északnyugatra Corbeil-Essonnes-tól, 31 kilométerre északkeletre Étampes-tól, 6 kilométerre északkeletre Montlhérytől, 12 kilométerre északkeletre Arpajontól és 24 kilométerre északnyugatra La Ferté-Alais-tól, 28 kilométerre északkeletre Dourdantól és 35 kilométerre északnyugatra Milly-la-Forêt-tól.

Vízrajz[szerkesztés]

A Rouillon patak a templomosok erdejében.

Longjumeau városa az Yvette völgyének szélén fekszik, kicsivel az Orge-zsal történő összefolyása előtt, egy kis része a folyó bal oldalán (északon), nagyobb része azonban a folyó jobb oldalán (délre) helyezkedik el és ezen déli irányban enyhe emelkedőt mutat Ballainvilliers irányába, a Courtabœuf-fennsík felé. A város területének nyugati végén található a Saulx-les-Chartreux-i tó, amelybe belefolyik az Yvette két kanálisa, illetve később a tóból származó holtág (Morte Eau) visszaömlik az Yvette-be, a város központjánál. Nem sokkal a Nagy utca (régen: Grand rue, ma: rue du Président François Mitterrand) után az Yvette megint kettéágazik, a főág észak felé veszi az irányt, míg a Holt patak (Rivière Morte) délkelet felé, keresztülfolyik a longjumeau-i mezőkön, majd a Gravigny-Balizy-i vasútállomás közelében újracsatlakozik az Yvette-hez. Délkeletről Ballainvilliers határától folyik a Rouillon patak, amely a folyó jobb oldalról folyik az Yvettebe nem sokkal a Gravigny-Balizy-i vasútállomás után. Egy kis mesterséges tó található a kastélyparkban is, mely mellett egy nyilvános mosdó is van.

Domborzat és geológia[szerkesztés]

Eredetileg Longjumeau egy völgyvonalban feküdt, az Yvette folyó völgyének keleti szélén, mely egy kissé mély völgy északról az Orly-fennsíkkal és délről a Hurepoix-val határolva, a Szajnai peneplén közvetlen közelében. A város növekedésével fokozatosan népesültek be az északi és déli lejtők, melynek értelmében a település legkisebb magassága 40 méter, a legnagyobb 93 méter. A Francia Földrajzi Társaság által elhelyezett földrajzi jelzőkövek segítségével tanulmányozható a város domborzata. A folyó egy enyhe emelkedőn megy át, ahogyan azt tanúsítja egy útikő a város Saulx-les-Chartreux-höz közeli nyugati határánál (46 méteres magasság), illetve egy másik útikő a város keleti határánál Épinay-sur-Orge-zsal (42 méteres magasság). A város déli szélén Ballainvilliers-vel és Saulx-les-Chartreux-val való határ közelében, a nemzeti N20 autóúton található útikő 92 méteres magasságról tanúskodik. A város északi szélén, a Chilly-Mazarinnal való határ mentén, az ipari parkban található útikő 95 méter magasságban fekszik. Az emelkedés dél felé gyorsul, a Nagy út Yvette-hídja és a kastély között mintegy 20 métert nő. Majd további 400 métert nő. Ennek következtében mintegy 700 métert tesz meg, hogy közel azonos magasságra érjen, mint amilyen magasság van a Longjumeau-i vasútállomás mellett északon. Ahogyan a párizsi medence egésze, a föld Fontainebleu-i homok rétegeiből áll, melyben meulière kövek vannak, emellett márgát és gipszet, mely előre vetíti a mészköves alapot.

Közeli községek[szerkesztés]

Longjumeau-nak hosszú határa van északon a szomszédos községgel Chilly-Mazarin-nal, kezdve az északi ipari területtel (Vigne aux Loups). A határ egy részét az Yvette jelöli ki. Északkeletre, a corbeil-i út választja el Morangistól, majd keletre van egy rövid határ Savigny-sur-Orge-zsal. Délkeletre hosszan határos Epinay-sur-Orge-zsal, melyet részlegesen egy lovasút jelöl ki, egészen dél, délnyugatig, a Rouillon patak választja el Ballainvilliers falutól. Nagyjából az N20-as nemzeti út az, ami a Saulx-les-Chartreux-val közös nyugati határt jelöli ki. Északnyugatra található Champlan falu.

Éghajlat[szerkesztés]

Longjumeau Île-de-France megyében helyezkedik el, óceáni éghajlata van. Éves átlagban a hőmérséklete 10,8 °C, 15,2 °C-os maximális átlaghőmérséklettel és 6,4 °C-os minimális átlaghőmérséklettel. Év közben júliusban van a legmelegebb átlagban 24,5 °C-kal, januárban a leghidegebb 0,7 °C-kal. Középhőmérséklete 2 °C-kal kevesebb, mint Párizsé, ami a népsűrűség különbségével magyarázható a főváros és az agglomeráció között. A kontinentális éghajlat extrém rekordokat generál, melyek közül a legalacsonyabb -19,6 °C (1985. január 17-én mérték), illetve a legmagasabb 38,2 °C (1952. július 1-jén mérték). A napsütéses órák száma éves átlagban 1798 óra, mely a Loire völgy északi felével vethető össze. A csapadék egyenletesen oszlik el az év folyamán, átlagban havonta 50 milliméter esik, éves összesítésben 598,3 milliméter. Esőzési rekord 1970. június 17-én volt, amikor 78,9 milliméter esett 48 óra alatt.

Longjumeau éghajlata (forrás: A Brétigny-sur-Orge-i mérőállomás havi éghajlati feljegyzései 1948 és 2002 között,[4][5])

Hónap Jan Feb Már Ápr Máj Jún Júl Aug Sze Okt Nov Dec Év
Átlagos min °C 0,7 1,0 2,8 4,8 8,3 11,1 13,0 12,8 10,4 7,2 3,5 1,7 6,4
Átlagos °C 3,4 4,3 7,1 9,7 13,4 16,4 18,8 18,5 15,6 11,5 6,7 4,3 10,8
Átlagos max °C 6,1 7,6 11,4 14,6 18,6 21,8 24,5 24,2 20,8 15,8 9,9 6,8 15,2
Napsütéses órák h 59 89 134 176 203 221 240 228 183 133 79 53 1798
Csapadék mm 47,6 42,5 44,4 45,6 53,7 51,0 52,2 48,5 55,6 51,6 54,1 51,5 598,3

Közlekedés[szerkesztés]

A longjumeaui vasútállomás.

A két fő útvonal, mely elhalad Longjumeau mellett az N20-as nemzeti autóút a községtől nyugatra és az A6-os autópálya északkeletre. Ezen két út gyors összeköttetést tesznek lehetővé a fővárossal, az Orléans-i kapun (Porte d’Orléans) mindkettő és az Olasz kapun (Porte d’Italie) keresztül. Két megyei út fut a településen keresztül, az RD 117-es, mely Bièvres-t és Saint-Vraint köti össze, illetve az RD 118-as út, Les Ulis és Athis-Mons között.

Longjumeau északi részén halad a párizsi HÉV C (RER C) vonalának C8-as ága, mely a településtől nyugatra található Massy-Palaiseau-i vasútállomás (a HÉV B /RER B/ vonalának B4-es ága kapcsolüdik itt a C8-as ággal, valamint TGV állomás is van itt) és keletre található Juvisy-sur-Orge-i vasútállomás (a RER D a D4-es és D6-os ága, a RER C C4-es és C6-os ága) vasúti csomópontokkal kapcsolja össze a várost. Ezen a vonalon, melynek régi neve: A nagy öv, Longjumeaut két vasútállomás is kiszolgálja: a Longjumeau-i vasútállomás, mely a Vigne aux Loups ipari terület szélén fekszik és a Gravigny-Balizy-i vasútállomás. A város egy része azonban könnyebben elérhető a Chilly-Mazarin-i vasútállomásról. Ezen vasútvonalat 2017-ben felváltja egy vasút-villamosvonal, mely Massy és Évry között fog közlekedni, ennek vonala előreláthatólag egészen a Savigny-sur-Orge-i vasútállomásig a mai vasútvonallal azonos lesz.[6]

A várostól hét kilométerre északkeletre található a Párizs-Orly repülőtér, mely az Orlyval metróvonallal érhető el legegyszerűbben, a RER C C8-as ágán Massy-Palaiseauba menve, majd onnan a RER B B4-es ágán Antonyba. Antony az Orlyval végállomása. További lehetőség a 91.06-os busz, mely Massy-Palaiseau TGV állomása mellől indul és az Orly reptérre szállít. A Charles de Gaulle repülőtér, mely mintegy 40 kilométerre van északkeletre szintén a RER B-re történő átszállással érhető el közleítőleg 2 óra alatt. Üzleti és magán repülőjáratokat fogad a Toussus-le-Noble repülőtér is, mely 15 kilométerre van északnyugatra Longjumeautól.

A buszközlekedést az RATP (Párizsi közlekedési vállalat) 199-es[7] (Massy-Palaiseau vasútállomás és a városi líceum között jár. A városon belül 7 megállója van), 297-es[8] (mely napközben Antony vasútállomásról, esténként Párizsból indul és a Charles Steber téren van a végállomása Longjumeauban, 6 állomása van a városon belül), a Daniel Meyer buszhálózat négy vonala: a DM12-es[9] (Massy-Palaiseau-ig megy Saulx-les-Chartreux és Villebon-sur-Yvette érintésével), a DM151-es (a párizsi Orléansi kapu (Porte d’Orléans) és Arpajon között közlekedik, érintve a longjumeaui kórházat), a DM152-es (a párizsi Orléansi kapu (Porte d’Orléans) és Nozay között közlekedik szintén a kórház érintésével) és a DM153-as (Massy-Palaiseau és Arpajon között közlekedik),[10] az Optile hálózat Sénart buszainak 55-ös vonala, mely Massy TGV-állomását (Massy-Palaiseau-i vasútállomás mellett) köti össze Lieusaint – Moissy vasútállomásával, mely az RER D vonalán fekszik, Longjumeau területén 2 megállója van,[11] végül a CEAT buszhálózat három busza, melyek a párizsi Denfert-Rochereau vasútállomásra mennek, a 10.07-es[12] La Ferté-Alais-ről, 3 megállóval a városon belül, a 10.20-as és a 10.21-es[13] Angerville-től és Méréville-től, 3-3 megállóval a városon belül.

2010. május 2-án a longjumeaui, ballainvilliers-i és morangisi városi tanács 5 helyi buszjáratot indított el, melyek a három település és Gravingny-Balizy városrészeken közlekednek.[14]

Településrészek, területek és egyéb területek[szerkesztés]

A település három jól elkülönülő városrészre oszlik, a város területének nyugati része maga Longjumeau városa, annak régi és újabb részével. Ezt a területet mezőgazdasági föld választja el az északkeletre fekvő Gravigny és a keleten fekvő Balizy falucskáktól, melyeket egymástól az Yvette folyó választ el. Balizy egykor a Templomos lovagrend kommendája volt. A város növekedésével fokozatosan új területek keletkeztek különösen az utóbbi két területen: Fontaine des Joncs (nádasszökőkút), Graviers (föveny), Vignes (szőlő) és Bief (kanális-szakasz) Gravignyban, Porte Jaune (sárga kapu), Chevauchée (lovaglás), Clos de la Commanderie (a kommenda földje), Champtier du Rouillon, Pommiers (almás) és Croix-Rouge (vörös kereszt) Balizyban. A városközpont mellett, Longjumeau több negyedre oszlik, közöttük az ipari területek: Vigne aux Loups a vasútállomástól és a városközponttól északra, a Lumière testvéreké nyugatra, a Parc de Saint-Éloi (Szent Eligiusz park) és a Moulin de Saint-Éloi (Szent Eligius malom) kertvárosi lakónegyedek, melyek a város Chilly-Mazarinnal alkotott határán találhatóak. A várostól délre, az N20-as nemzeti út és a megyei D117-es út között is egy nagy terület található, mely Ballainvilliers határáig terjed. Északról dél felé haladva itt találhatóak az alábbi városrészek: Clos d’Eau (vizes föld), Prairie (mező), Coteaux, Saint-Martin (Szent Márton) és Porte d’Orléans (Orléansi kapu) és a Cerisaie (cseresznyés). Jelenleg ezen déli területek urbanisztikai megújítása folyik.[15][16]

A helynév eredete[szerkesztés]

A város neve feltehetőleg a latin novio magos kifejezésből származik, mely új földterületet jelent,[17] vagy a Noviomellum kifejezésből, mely egy új méztermelő vidékre utal és ez a kifejezés deformálódhatott a Noniumeau alakra.[18]

1217-ben említik először a várost a Longumel néven. César-François Cassini de Thury francia térképész 18. századi térképén a Lonjumeau néven szerepel, a « g » betű nem jelenik meg a névben. Egy nem bizonyított elmélet a Lug gemellum-tól történő származtatást feltételezi. ennek értelmében a város neve Lug kelta istentől származik, mivel a gemellum ikret jelent (ahogyan a francia jumeau is), ezért ezen elmélet hiányossága a másik hely, ahol Lugot tisztelték.

Története[szerkesztés]

Az eredet[szerkesztés]

A város központjában végzett ásatások segítségével megállapítható, hogy éltek itt emberek már a Római Birodalom alatt, ekkor egy villa rustica nyomára bukkantak, melyben használati tárgyakat találtak, pénzérméket a Krisztus előtti 1. századból.[19] A villa rustica a rómaiak útja mentén feküdt, Lutétia (ma: Párizs) és Cenabum (ma:Orléans) között. Az 1970-es években a merovingek idejéből a 4. századból találtak egy nekropoliszt, melyben egy kagylókat tartalmazó mészkövet is találtak, az egykori plébánia közelében.

A település első említése a 12. századból származik, akkori nevén Nogemel, amely francia királyi birtok volt, VI. Lajos francia király terjesztette ki.

A kereskedőváros változó urai[szerkesztés]

A longjumeaui postamestert megörökítő szobor.

A vikingek inváziójával a 9. században megerősítették a települést. Később az utak biztonságának javulásával a kereskedelem is felvirágzott. Longjumeau a kocsik számára az utolsó útszakasz elérését jelentette Párizsig. Ez (posta)kocsik emlékét örökítette meg Adolphe Adam az 1836-os A lonjumeau-i postakocsis operájában. A város neve az opera címében régies írásmóddal rendelkezik. A plébánia létéről a legkorábbi adat a 13. századból származik, mely a Párizsi Főegyházmegye poliptichjében (francia egyházi urbárium) került megemlítésre.

1211 és 1226 között a Longemel plébániája került megemlítésre a Szent Mór Apátság chartulariumában. 1359-ben a Saint-Denis-székesegyház krónikája egy leprozóriumot (leprásoknak fenntartott kórház) említ meg Longjumeauban. Ebben az időben 1250 körül kezdték el építeni a Szent Márton templomot. A templom kegyurai kezdetben Dreux grófjai és Marche grófjai közül kerültek ki. VI. Kövér Lajos Longjumeau és Chilly (ma: Chilly-Mazarin) egyesített uradalmát fiára, I. Dreux Róbertre hagyományozta.

1234-ben Dreux János (német alakban: Johann von Braine) egy Szent Eligiusz tiszteletére zárdát alapított itt, nem sokkal azelőtt, hogy IX. Lajos francia király az uradalmat Bretagne hercegeinek adományozta. 1293-ban Montfort Anasztázia birtokolta a területet. Szép Fülöp uralkodásának idején ismét királyi birtok lett. Ő volt az, aki a Templomosoknak adományozta a Balizy-i kommendát és rájuk bízta a Szent János ispotály kezelését, itteni birtokát kancellárjának Enguerrand de Marignynek adományozta. Halála után V. Fülöp francia király ajánlotta fel Longjumeaut XXII. János pápa unokaöccsének.

A százéves háború alatt III. Eduárd angol király felégette a helyi templomot, melyben így több száz lakos bennégett[20] 1320-ban Longjumeaut eladja Pierre du Vic V. Fülöp francia királynak, 1325-ben Burgundiai Johanna birtokolja, 1331-ben pedig Valois Fülöp, aki azt Chillyvel együtt átengedte Bretagnei III. Jánosnak, Saint-James (ejtsd: szen zsam) kastélyáért cserébe.[21] Utódai, Montfort János és Blois Károly konfliktusa következtében, Károly lányának, Blois-Châtillon Máriának Anjou I. Lajos kötött házassága révén az Anjoukhoz került.

1438-ban az Yvette felett egy homokkő hidat építettek, amely így a Nagy utca része lett. 1481-ben Anjou V. Károly, Kalábria hercege akaratának megfelelően Longjumeaut és Chillyt visszaadta a királynak, XI. Lajosnak. Halála után fia, VIII. Károly francia király Longjumeau-t Chillyvel együtt Armagnaci Lajosnak, Nemours hercegének adja. II. René, Lotaringia hercege törvénytelenül elfoglalja, majd eladja Gaillard IV. Mihály királyi generálisnak. Az egész uradalom végül 1499-ben került a Gaillardokhoz, amikor azok kifizették a Armagnaci Lajost. A Gaillard család teljes felújítást végeztetett a Szent Márton templomon.

A reneszánsz és a stabilitás[szerkesztés]

Lonjumeau és környéke Cassini 18. századi térképén.

1562-ben a városban megjelentek a protestánsok, amely a helyi közösség megosztódását okozta, az Hugenották (ügenották) romoblásai miatt. 1568. március 23-án a Delpfin szállóban írták alá a Longjumeau-i békét, mely véget vetett a 2. francia vallásháborúnak (1567-1568). 1596-ban Martin Ruzé de Beaulieu vásárolta meg Chilly és Longjumeau földjét, majd 1624-ben Antoine Coëffier de Ruzé d'Effiatra, későbbi francia marsallra hagyta. Antoine lánya, Marie Coëffier de Ruzé d’Effiat feleségül ment Charles de La Porte márkihoz és fiuk, Armand-Charles de La Porte de La Meilleraye lett később Chilly márkija (marquis de Chilly), Longjumeau grófja (comte de Longjumeau) és Massy bárója (baron de Massy). Armand-Charles de la Porte 1661-ben feleségül vette Hortense Mancinit, aki Jules Mazarin bíboros unokahúga volt, ennek következtében Armand-Charles Mazarin hercege is lett. Ebben az időben épült meg a plébánia is.

1785-ben megépült a Szent Márton malom. Ezen család építette fel a 18. században a Nativelle kastélyt (akkoriban Szent Cirusz telek – Le clos Saint-Cyr). Louise d'Aumont esküvőjével IV. Honoré monacoi nagyherceggel, aki így Longjumeau utolsó tényleges ura volt. A francia forradalomban a nemesi kiváltságokat megszüntették. 1790-ben Longjumeau-t kantonközponttá tették, melyhez eredetileg 10 község tartozott, 1800-tól pedig 25.[22] Ebben az évben épült fel a Chambourg kastély is.

Jelenkori történelem[szerkesztés]

Az egykori Longjumeau-i villamosmegálló (a Párizs-Arpajoni vonal egyik megállója volt Longjumeau.

1874-ben a községi tanács helyiséget jelölt ki a községi tanítónak és az osztályoknak. 1883-ban az iskolát visszavette a plébánia és 1887-ben a Versaillesi Jóléti Társasághoz csatolták, aki kiépítette a későbbi Szent Anna iskolát (école Sainte-Anne).[23] 1883-ban elkészült a „Nagy öv”, mely Longjumeau-n keresztül összekötötte Versailles-t Juvisy-sur-Orge-zsal. 1893-ban üzembe helyezték az arpajoni villamost, mely Longjumeaun át kötötte össze Arpajont Párizzsal. 1897. május 23-án a községi tanács Adolphe Adam A lonjumeau-i postakocsis operájának díjazásáért felavatták a szerző bronzszobrát.[24]

Mivel a lakosság gyors ütemben nőtt, 1908-ban új Posta- és Telekommunikációs Épületet alapítottak. 1909-ben történt a legsúlyosabb baleset az arpajoni villamosvonalon, mintegy 12 ember halt meg és 40 megsérült. 1911 májusától augusztusig Vlagyimir Iljics Lenin számüzetésének idején Longjumeau-ban lakott a Nagy utca 91-ben (ma: François Mitterrand elnök útja – Rue du président François Mitterrand).

1938-ban Maljean orvos, a párizsi előkelő Lutetia Szálló tulajdonosa, megvásárolt a Saint-Cyr ingatlant (vagyis a Nativelle kastélyt), majd eladta azt Claude-Adolphe Nativellenek.[25] 1941-ben a Harmadik Birodalom katonái elfoglalják a Szent Anna iskolát, ahol parancsnokságot rendeztek be. A várost a 2. fegyveres hadosztály szabadította fel 1944. augusztus 24-én, a szövetségesek ellenőrzőpontot állítottak fel itt. Alekszandr Vasziljevics Kolcsak felesége, Szófia Kolcsak, miután elmenekült Szevasztopolból, Párizsban élt és a longjumeau-i kórházban halt meg 1956-ban.

1954-ben befejeződött az N20-as nemzeti autóút építése, mely már nem haladt keresztül a városon, így jelentősen tehermentesítve a központot. 1953-ban elkezdik az A6-os autópálya építését, melyet 1960-ban adnak át a forgalomnak. A 60-as éveket a francia gazdasági és demográfiai növekedés (az 1945-1975 közötti időszak, francia nevén „Trente Glorieuses” vagyis a harminc dicsőséges esztendő), valamint a gyarmatbirodalom felbomlásával kezdődő immigrációs hullám (a „feketelábúak exodusa”) jellemezte. Elsősorban az egykor gyarmatokon élő és visszatelepült franciáknak kezdték építeni 1960-ban a Villa Saint-Martin, 1963-ban a Lacroix-Breton, 1965-ben a Côteaux, 1967-ben a Bel-Air és at Arcades és végül 1968-ban a Rocade lakóterületeket.[26] 1965-ben építették az Yvette klinikát, melyet 1968-ban, 1982-ben és 1991-ben bővítettek. 1967-ben átadták a zeneiskolát.

1972-ben a város megvette a Nativelle kastélyt, eredetileg azért, hogy ott rendezze be városházát, valamint egy új postahivatalt is építettek. 1997-ben a kastély lett a városi könyvtár, miután az új városháza megépült. 1974-ben az Emmaüs közösség megszerezte a Chambourg kastélyt, ahol berendezték a saját termeiket.[27] 1978-ra épült meg a Jacques Prévert Líceum.[28] 1979-re épült meg a színház.[29]

1997-ben adták át a Történeti és Régészeti Múzeumot, az egykori Delpfin Szállóban. 2010. július 25-én a községben indult a Tour de France 2010-es versenyének az utolsó szakasza.[30]

Legendák, anekdoták[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

A népesség alakulása 2013 és 2021 között
Lakosok száma
21 657
21 724
21 838
21 221
20 964
21 269
21 105
20 620
20132015201620172018201920202021
Adatok: Wikidata

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Populations légales 2021
  2. ↑ A városnevekből származtatott melléknevek a www.habitants.fr-en Elérhetőség 05/04/2009.
  3. ↑ Longjumeau bejegyzése a lion1906.com Archiválva 2010. február 11-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 26/06/2009.
  4. ↑ A Brétigny-sur-Orge mérőállomás havi feljegyzései a lameteo.org oldalon Archiválva 2009. szeptember 12-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. augusztus 9.
  5. ↑ A Brétigny-sur-Orge mérőállomás havi feljegyzései a infoclimat.fr oldalon Elérhetőség 2009. augusztus 18.
  6. ↑ A STIF (Île-de-France-i Közlekedési Szövetség) leírása a projektről az internetes oldalukon. Archiválva 2011. május 21-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. június 25.
  7. ↑ Az RATP 199-es járatának térképe az RATP honlapján.[halott link] Elérhetőség 2009. június 25.
  8. ↑ Az RATP 297-es járatának térképe az RATP honlapján.[halott link] Elérhetőség 2009. június 25.
  9. ↑ A DM12-es vonal fájlja a cég honlapján. Archiválva 2009. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. június 25.
  10. ↑ A DM151, DM152, DM153 vonalak menetrendje a Daniel Meyer buszhálózat honlapján. Archiválva 2010. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2010. szeptember 13.
  11. ↑ Az 55-ös vonal fájlja a Sénart buszhálózat honlapján. Archiválva 2008. december 21-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. június 25.
  12. ↑ A 10.07-es busz fájlja a www.transport-idf.com honlapon Archiválva 2009. június 12-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. június 25.
  13. ↑ A 10.20-as és a 10.21-es buszok fájlja a www.transport-idf.com honlapon Archiválva 2009. június 12-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. június 25.
  14. ↑ A városi tanács 5 ingyenes buszvonalának menetrendje és térképe a Europ’Essone településtársulás honlapján Archiválva 2012. január 14-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2010. szeptember 13.
  15. ↑ Program a terület megújítására. Elérhetőség 2009. június 25.
  16. ↑ Program a terület megújítására. Archiválva 2009. június 26-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. június 25.
  17. ↑ Az Île-de-France-i települések helynevei.
  18. ↑ Longjumeau bejegyzése a Quid honlapon. Archiválva 2009. szeptember 20-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. június 25.
  19. ↑ Beszámoló az ásatások menetéről, amely a Corbeil-i úton történt, a városi tanács hivatalos oldalán. Elérhetőség 2009. július 7.
  20. ↑ Longjumeau a megye turisztikai hivatalának honlapján. Archiválva 2009. július 25-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. július 8.
  21. ↑ Dictionnaire historique des environs de Paris du docteur Ermete Pierotti (Párizs környékének történeti szótára Ermete Pierotti alapján)
  22. ↑ A település története a topic-topos.com oldalon Archiválva 2009. augusztus 2-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. július 7.
  23. ↑ A longjumeaui Szent Anna iskola története az iskola honlapján. Elérhetőség 2009. július 7.
  24. ↑ Az opera oldala a topic-topos.com oldalon Archiválva 2009. február 12-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. július 7.
  25. ↑ A Nativelle kastély története a topic-topos.com oldalon Archiválva 2009. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben. Elérhetőség 2009. július 7.
  26. ↑ A déli városrészek bemutatása a városháza hivatalos honlapján. Archiválva 2009. június 26-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség: 2009. július 7.
  27. ↑ A városi műemlékekbemutatása a Polgármesteri Hivatal oldalán. Elérhetőség 2009. július 7.
  28. ↑ Longjumeau bejegyzése a Quid oldalon. Archiválva 2009. szeptember 20-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség: 2009. július 7.
  29. ↑ Philippe Schmit hozzászólása a városi tanács ülésén. Archiválva 2014. december 27-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. október 6.
  30. ↑ A Tour de France 2010 20. szakaszának bemutatása a hivatalos honlapon. Archiválva 2010. július 16-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2010.január 20.

Források[szerkesztés]

  • Théodule Pinard: Histoire, Archéologie, Biographie du Canton de Longjumeau (A Longjumeaui kanton története, régészete és leírása), Auguste Durand, 1864 (ISBN 9782843736674); A British Library utánnyomása, 2010, Lexington
  • F.-L. Meaulle: Le Chauffeur de Longjumeau (A longjumeaui sofőr), Librairie Gedalge, 1890
  • Adolphe Adam: Le Postillon de Longjumeau (A longjumeaui postamester), Éd. des Annales, 1897
  • Gérard Amaury: Foires et marchés anciens de Longjumeau : Essais et recherches (Régi vásárok és piacok Longjumeauban: esszék és kutatás), Association Renaissance et culture, 1977
  • Auguste Gilles: Un forgeron dans la cité des rois, Longjumeau, Saint-Denis (Egy kovács a királyi városokban, Longjumeau, Saint-Denis), Éd. des Halles de Paris, 1986 (ISBN 9782904957048)
  • René Nicot: Histoire et évolution d’un fief royal : Chilly-Mazarin, Longjumeau (Egy királyi hűbérbirtok története és fejlődése: Chilly-Mazarin, Longjumeau), Soleil Natal, 1986 (ISBN 9782905270061)
  • René Nicot: Longjumeau et ses Environs (Longjumeau és környéke), Soleil Natal, 1989 (ISBN 9782905270146)
  • Gérard Amaury: Longjumeau de nos Aïeux (Elődeink Longjumeauja), Amatteis, 1992 (ISBN 9782868491237)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Longjumeau&oldid=26952272”