Saint-Hilaire (Essonne)
| Saint-Hilarie (Essonne) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Franciaország |
| Régió | Île-de-France |
| Megye | Essonne |
| Kanton | Étampes |
| Polgármester | Stéphane Demeulemeester (2017. december 8. – ) |
| INSEE-kód | 91556 |
| Irányítószám | 91780 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 405 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 52 / km2 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 82-154 m m |
| Terület | 6,79 km2 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 26′ 01″, k. h. 2° 04′ 34″Koordináták: é. sz. 48° 26′ 01″, k. h. 2° 04′ 34″ | |
| Saint-Hilarie (Essonne) weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Saint-Hilarie (Essonne) témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Saint-Hilaire település Észak-Franciaországban, Île-de-France régióban, Essonne megyében.
Története[szerkesztés]
Saint-Hilaire és környéke ősidők óta lakott hely. Területén menhíreket, és ember által lakott barlangokat fedeztek fel, ahonnan számos eszköz, fegyver került felszínre. A gall-római időszaknak is maradtak nyomai. A neve Obterre (Albaterra) Kopasz Károly cselekményeit idézik. Mai Saint-Hilaire (Sancti hilarii) nevén 1164-ben említették először, valószínűleg a tizenkettedik század kezdete körül, egy itteni bencés apátság zárdájával kapcsolatban. Abban az időben, a fennsík gazdaságai Ardenne uralmától függtek.
A tizenötödik század második felében Etampes területét háború sújtotta, szinte elnéptelenedett, a környék szőlőültetvényei parlagon hevertek, a terület gyakran cserélt gazdát.
1911-től 1953-ig vára a Houdaille család birtokai közé tartozott. 1953-ban, az író és az etnológus Michel Leiris és Daniel-Henry Kahnweiler műkereskedő, barátja volt Picasso, aki megvette a kastélyt ,1990-ben Michel Leiris halála után, egy igazi művészeti galéria és center intenzív szellemi és művészeti élet alakult ki itt.
Források[szerkesztés]
- ↑ Populations légales 2021