FC Internazionale Milano

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Internazionale szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Internazionale
FC Internazionale Milano 2014.svg
Csapatadatok
Teljes csapatnév Football Club
Internazionale Milano SpA
Becenév Nerazzurri (Fekete-kékek)
La Beneamata (A szeretett)
Il Biscione (Az Óriáskígyó vagy Az Óriási Vízisikló)
SzékhelyMilánó, Olaszország
Alapítva1908. március 9.
Klubszínek fekete kék
Stadion Stadio Giuseppe Meazza
Milánó, Olaszország (kapacitása 83 678)
Vezetőedző ITA Antonio Conte[1]
Elnök Kína Steven Zhang
Bajnokság Serie A
Nemzeti sikerek
olasz BajnokScudetto.svg 18 alkalommal
olasz KupagyőztesCoccarda Coppa Italia.svg 7 alkalommal
olasz Szuperkupa-győztesSupercoppaitaliana.png 5 alkalommal
Nemzetközi sikerek
Coppacampioni.png BL3 alkalommal
UEFA Cup (adjusted).png UEFA-kupa3 alkalommal
Világkupa3 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzésJavier Zanetti 858
Legtöbb gólGiuseppe Meazza 287
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Hivatalos honlap
Internazionale honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Internazionale témájú médiaállományokat.

A Football Club Internazionale Milano (röviden: Internazionale vagy Inter) egy milánói székhelyű olasz futballklub. Az 1908-ban alakult együttes az AC Milannak is otthonul szolgáló Stadio Giuseppe Meazzában játssza mérkőzéseit.

A klub színei a kék és fekete.

Az Inter - a Juventus 2006-os, bundabotrány miatti kiesése óta - az egyetlen olasz csapat, amely története során mindvégig a legmagasabb osztályban tudott maradni. 2010-ben pedig egyedüli olasz klubként triplázni tudott, azaz megnyerte egy szezonon belül a hazai bajnokságot és kupát, valamint a Bajnokok Ligáját.

Története[szerkesztés]

A klubot 1908. március 9-én alapította az AC Milant (akkori nevén Milan Cricket and Footbal Club) elhagyó, 44 fős svájci és olasz csoportosulás. A Ristorante Orologio nevű, leginkább művészek által látogatott, jó nevű milánói étteremben gyűltek össze Giorgio Muggiani grafikus és festőművész vezetésével.[2] Elégedetlenségük - mely végül új klub alapítására sarkallta őket - oka az anyaegyesület akkori játékospolitikája volt, amely az olaszokat favorizálta. Így született meg a külföldi játékosokat is elfogadó új egyesület, amely - hogy ezen nézetét így is kinyilvánítsa - az Internazionale, azaz nemzetközi nevet kapta.

Muggiani rögtön el is készítette a klub arany-kék-fekete címerét, amely ugyan több változáson is átesett az évek folyamán, ma azonban az eredetihez nagyon közeli formában díszíti a csapat mezét. Az első elnök Giovanni Paramithiotti, míg az első csapatkapitány a svájci Hernst Manktl[3] lett.

Az újonnan alakult egyesület első sikere nem váratott sokat magára: a Virgilio Fossati neve fémjelezte csapat, mindössze két évvel a megalakulást követően, megnyerte az olasz bajnokság 1910-es kiírását. Ezt követte a második scudetto (olasz bajnoki cím - a szó jelentése pajzsocska, amely a mindenkori címvédő mezén viselt pajzs alakú, zöld-fehér-piros emblémára utal) 1920-ban, ekkor már az időközben az első világháborúban elhunyt Fossati nélkül.

A bajnokság történetének legzűrösebb kiírása következett 1921-1922-ben, amely egyben a klub történetének leggyengébb szereplése is. A szezonban két szövetség égisze alatt két bajnokság is indult. A FIGC (Federazione Italiana Gioco Calcio) mellett az új szövetség a CCI (Confederazione Calcista Italiana) külön kiírást szervezett. Az Inter ez utóbbi B csoportjában indulva végzett utolsó helyen, mely papíron kiesést vont maga után. Emilio Colombo, a La Gazzetta dello Sport igazgatója azonban a ligák összevonását és az olasz futball kaotikus állapotának helyreállítását kezdeményezte. Ennek folyományaként az Inter elindulhatott az összevont rájátszásban. Az első körben a Sport Club Italia di Milanót kapta ellenfélül, amely azonban - feltehetőleg több játékosának katonai kötelezettsége miatt - nem tudott tizenegy játékost kiállítani, így az Inter a zöld asztalnál 2-0-val abszolválta a párosítást. A második körben aztán a Libertas Firenze elleni 3-0 és 1-1 a bent maradást jelentette a csapatnak. A dolognak kissé visszás felhangot adott a Venezia kiesése. A velenceiek ugyanis két hellyel is megelőzték az Intert a bajnokságban, amivel papíron bent maradtak volna, azonban az összevonás miatt kénytelenek voltak indulni a rájátszásban, melynek során végül kiestek. 1928-ban a fasiszta rezsim kényszerrel összevonta a csapatot a Milanese Unione Sportivával, nevét pedig Ambrosiana SS Milanóra változtatta, a város védőszentjére, Szent Ambrusra (latinul Ambrosius) utalva. A klub címere és meze is megváltozott. Az Inter a teljes mezt uraló, Milánó város címerében is szereplő Szent György kereszttel játszotta meccseit. 1929-ben ismét névváltozás következett, ezúttal AS Ambrosianára. Ezen a néven nyerte meg a csapat harmadik bajnoki címét 1930-ban. 1931-ben megint új nevet kapott az egyesület, mivel az emberek továbbra is Internek hívták, ami a tagokon keresztül nyomást helyezett az új elnök, Pozzani vállára. Így lett a csapat három éven belül a harmadik nevén AS Ambrosiana-Inter. Ezzel a névvel két további bajnoki cím következett: az 1937-1938-as és az 1939-1940-es kiírásban is az Inter gyűjtötte a legtöbb pontot. Az első Coppa Italia győzelem a két bajnoki cím közé beékelődve, az 1938-1939-es szezonra datálódik. 1927 és 1940 között játszott a klubban annak máig legnagyobb legendának számító játékosa, Giuseppe Meazza, akinek nevét ma a stadion is viseli. Ő továbbá a klub történetének legeredményesebb játékosa is, 408 meccsen szerzett 287 góljával. A második világháborút követően, 1945 októberében a csapat utolsó névváltoztatása következett, ekkor FC Internazionale Milanóra.

A BEK-győztes csapat

Meazza visszavonulását követően újabb nagyszerű generáció volt feltörőben, melynek egyik legjelesebb alakja a magyar Nyers István volt. Nyers mellett meghatározó volt még az olasz Benito Lorenzi és a svéd Lennart Skoglund. A sikerek fő kovácsa azonban a játékosként 1938-ban világbajnok Alfredo Foni vezetőedző volt, aki végül két bajnoki címet nyert, jelesül a hatodikat (1953) és a hetediket (1954). 1955. május 28-án aztán bekövetkezett az az esemény, amely nagyban meghatározta az Inter történetét: a csapat teljes jogú tulajdonosa az olajmágnás Angelo Moratti lett. Moratti a gyenge 1954-1955-ös szezont követően menesztette Fonit, akinek regnálását öt sikertelen év alatt tíz edzőváltás követte. Ezen időszak alatt kétszer is Meazza vezette a csapatot, aki azonban nem tudta megismételni a játékosként elért sikereket.

Moratti elnöki regnálása tehát nem indult éppen sikeresen, azonban 1960-ban sportvezetői pályafutásának legjobb húzását követte el: leszerződtette vezetőedzőnek az argentin Helenio Herrerát. Herrera ezt megelőzően a Barcelonát vezette két idényen keresztül, mellyel két spanyol bajnoki címet, egy spanyol kupát és egy Vásárvárosok kupáját nyert. Sikerei ellenére azonban távoznia kellett, mivel több személyes nézeteltérése is támadt a klubon belül, többek között a korszak legnagyobb barcelonai sztárjával, a magyar Kubala Lászlóval. Moratti tehát azonnal lecsapott a tehetséges trénerre, aki később három bajnoki cmíet (1963, 1965, 1966), két BEK-et (1964, 1965) és két Világkupát (1964, 1965) nyert a csapattal.

A klub történetének legsikeresebb időszaka volt az Herrera-éra. Az akkori csapatot a mai napig csak úgy emlegetik Grande Inter (Nagy Inter). A csúcsot mindenképpen a három BEK-döntő jelentette. 1964-ben a Real Madridot múlta felül 3-1-re, majd a következő, 1965-ös fináléban a korszak egyik legnagyobb sikercsapatát, az Eusébióval felálló, kétszeres győztes Benficát verte 1-0-ra. A következő szezonban elődöntőig jutott a csapat, melyet a későbbi győztes Real Madrid búcsúztatott 2-1-es összesítéssel. Az 1967-es évben ismét a fináléig menetelt az Inter, a lisszaboni döntőben azonban 2-1-re kikapott a skót Celtic-től.

A sikerkorszak kiemelkedő játékosai voltak többek között Giacinto Facchetti, Sandro Mazzola, Armando Picchi, Tarcisio Burgnich, a spanyol aranylabdás Luis Suárez és a brazil Jair. A kétésgtelenül világklasszis embereanyag mellett azonban a siker legfőbb klucsa Herrera védekezésen és kontrajátékon alapuló taktikája, a Catennaccio volt, amely évtizedekre meghatározta az olasz futball fejlődését és külföldi megítélését.[4] A rendszert az osztrák Karl Rappan alkotta meg az 1930-40-es években, azonban Herrera volt az, aki tökélyre fejlesztette, és igazán nagy sikereket ért el vele.

Facchetti

Mint minden nagy korszak, a Grande Inter érája is véget ért egyszer. Moratti és Herrera távoztak a felejthető 1967-1968-as szezont követően, melyben a csapat erejéből csupán a Serie A ötödik helyére futotta. Az edzői teendőket a korábbi sikerkovács Alfredo Foni vette át, míg az új elnök Ivanoe Fraizzoli lett. Foni azonban csak egy helyet tudott javítani az egy évvel korábbi, gyenge szereplésen, így a szezon végeztével mennie kellett. Helyét egy jól csengő név, a paraguayi Herriberto Herrera vette át, aki azonban csak nevében hasonlított a híres elődre. A Juventusszal az azt megelőző szezonban bajnok mester is csak egy ezüstre volt jó 1970-ben, akit végül a gyenge 1970-1971-es szezonrajtot követően menesztettek. Az ötödik fordulónál jártunk ekkor, a "tűzoltás" feladatát pedig az ificsapat addigi trénerére, Giovanni Invernizzire bízták. A váltás nem várt eredményt hozott, és a hamvaiból főnixmadárként feltámadó Inter végül megnyerte tizenegyedik bajnoki címét. A Grande Interből ekkorra már csak Brugnich, Mazzola, Facchetti, Corso, Bedin és Jair maradtak, olyan nevekkel kiegészülve, mint Mario Bertini, Roberto Boninsegna és a fiatal Gabriele Oriali. A következő szezonban ismét csalódást keltő, negyedik helyen végzett a cspat a Serie A-ban, a BEK-ben viszont egészen a döntőig menetelt, ahol azonban egy 2-0-ra elbukott mérkőzésen alulmaradt a Johan Cruijff inspirálta Ajax ellen. Ezután edzőváltás edzőváltást követett, a sikerek mégis szinte teljesen elkerülték a csapatot a hetvenes évek további részére, mely csak egy olasz kupát tudott begyűjteni 1978-ban.

Az 1979-1980-as szezon, Eugenio Berselli vezetésével végül meghozta a régóta várt újabb Scudettót. A csapat meghatározó nevei voltak többek között Giuseppe Baresi, Alessandro Altobelli, Gabriele Oriali, Evaristo Beccalossi és Giampiero Marini. A keretben szép számmal kaptak helyet a saját nevelésű játékosok.

A nyolcvanas években a csapat szinte lemásolta a hetvenes évekbeli teljesítményét: új elnök (Ernesto Pellegrini, 1984), edzőváltások, csalódást keltő teljesítmény a Serie A-ban és a nemzetközi porondon, valamint egy újabb Coppa Italia győzelem (1982). Nagy nevekben pedig nem volt hiány, hiszen a csapatnál olyan játékosok fordultak meg az évek során, mint Karl-Heinz Rummenigge, Lothar Matthäus, Daniel Passarella, Enzo Scifo, Liam Brady vagy éppen Marco Tardelli. 1986-ban aztán érkezett edzőnek Giovanni Trapattoni, aki akkoriban a Juventusszal halmozott sikert sikerre (10 év alatt hat bajnoki cím, két UEFA-kupa- és egy BEK-győzelem). Vezetésével ugyan remekül kezdett a csapat, mégis trófea nélkül zárta a szezont, csak úgy mint a következőt. Ennek ellenére hagyták dolgozni, aminek 1989-ben a 13. bajnoki cím lett az eredménye, melyet pontrekorddal és csupán két vereséggel abszolvált a csapat. A történelmi szezont két bajnoki bronz és az első kettő UEFA-kupa-győzelem követte (1991, 1994), melyek után azonban Trapattoni visszatért a Juventushoz.

1995-ben érkezett az egykori tulajdonos, Angello Moratti fia, Massimo Moratti, és átvette a klubot. Moratti új játékosokat hozott a csapathoz, úgy mint Roberto Carlos, Paul Ince, Javier Zanetti, 1997-ben pedig Ronaldo, aki a San Siro közönsége előtt emelhette a magasba az Aranylabdát. A csapat Ronaldo vezetésével UEFA-Kupát nyert 1998-ban. [5]

2004. január 18-án Moratti lemondott, az új elnök Giacinto Facchetti, a klub egykori hátvédje lett. A 2004-2005-ös szezonban az új edző Roberto Mancini lett. A 2006-os olasz bundabotrányt követően -17 év elteltével újra- az Interé lett a bajnoki cím.Szeptemberben azonban egy szomorú hír sújtotta a csapatot: elhunyt az egykori Inter játékos és elnök, Facchetti. Emlékére a csapat visszavonultatta a 3-as számú mezt és Massimo Moratti lett a régi-új elnök.

Szurkolók ünneplik az újabb bajnoki címet

A 2006-2007-es szezon végén újabb bajnoki címnek örülhettek a kék-feketék, ráadásul egy rekordnak számító 17 meccses győzelmi sorozatot produkáltak a Scudettoért vívott harcban. A következő év viszont már egyáltalán nem volt ilyen egyszerű. 2008. május 18-án játszották a Serie A utolsó fordulóját, amikor az Intert és a Rómát csak egy pont választotta el a tabella elején. Az Inter nyerni tudott a Parma otthonában, a Róma pedig döntetlent játszott a Catania otthonában, így az Inter lett a 2007-08-as Serie A idény bajnoka immáron harmadszor egymás után. A Bajnokok Ligájában a Liverpool jelentette a végállomást a nyolcaddöntőben. A kettős vereség után Roberto Mancini bejelentette, hogy elhagyja a csapatot, hogy aztán nem sokkal később meggondolja magát. Ezzel nem tett jót a csapatnak és ennek is volt köszönhető a szoros véghajrá a bajnokságban. A szezon végén Moratti menesztette Mancinit. Az olasz tréner 2004 és 2008 között 3 bajnoki címet, 2 olasz kupát és 2 olasz szuperkupát nyert az Interrel, ennek ellenére sokan vádoltak azzal, hogy a nemzetközi porondon nem tudott igazán nagy áttörést elérni. [6]

A 2008-09-es szezonra egy nagynevű edző, José Mourinho érkezett a csapatot irányítani. Rögtön az első idényében megnyerte a bajnokságot, azonban a Bajnokok Ligájából ismét a nyolcaddöntőben búcsúzott a gárda, ezúttal a Manchester United ellen. A 2009-10-es szezonban sorozatban ötödször lett bajnok az Inter, valamint az Olasz Kupát is sikerült elhódítani. A Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében a Nerazzuri Mourinho volt csapatával, a Chelsea-vel került szembe. A továbbjutás itt sem és a CSKA Moszkva ellen sem forgott veszélyben, az elődöntőben pedig a Barcelonát sikerült búcsúztatni általános meglepetésre 3-2-es összesítéssel. A döntőbe a másik ágon a Bayern München jutott, a Santiago Bernabeu-ban megrendezett finálét az Inter nyerte 2-0 arányban, két Diego Milito góllal. Ezzel a teljesítménnyel az Inter lett az első - és ezidáig egyetlen - olyan olasz csapat, amely triplázni tudott egy szezonban (Bajnokság, Kupa, BL). [7] Mourinho nem sokkal később bejelentette távozását, és a Real Madrid edzője lett. [8]

A portugál után a Liverpool volt edzőjét, Rafa Benítezt nevezték ki a 2010-11-es idényre. Az új mester kezei alatt a csapat közel sem teljesített olyan jól, mint Mourinho edzősködése idején. Benítezzel végül Olasz Szuperkupát és Klub Világbajnokságot nyert a csapat, így tehát az Inter 2010-ben öt serleget hódított el (egyedül az Európai Szuperkupát nem sikerült az Atletico Madrid ellen). Mivel a bajnokságban eléggé lemaradt a gárda az éllovasoktól, a Klub Világbajnokság után pedig az edző nyilvánosan kritizálta a vezetőséget, Benítezt menesztették. Hozzátartozik az év krónikájához az is, hogy a korábban alkalmazott France Football féle Aranylabda szavazáson egyértelműen Wesley Sneijder lett volna a győztes, aki kulcs szerepet játszott az Inter több mint negyven év utáni BL győzelmében és a holland válogatott világbajnoki ezüstérmében. A szabályokat azonban módosították, és az Inter 10-ese általános megdöbbenésre csak az ötödik helyen végzett a szavazáson. [9]

2010. december 24-én Leonardo Araújo lett az Inter trénere, aki a 2008-09-es szezonban a városi rivális AC Milant irányította. Munkája december 29-én kezdődött. Az új edző kinevezése után rekordot döntött meg az egy meccsen gyűjtött átlagpont tekintetében (12 meccsen 30 pont; 2,5 pontos meccsátlag), a csapat azonban így is csak a második lett a városi rivális AC Milan mögött a bajnokságban. Leonardo még távozása előtt begyűjtött egy Olasz Kupa győzelmet a gárdával. [10]

Az Inter Leonardo után hanyatlani kezdett; több edző is megfordult a kispadon. A 2011-12-es szezonban összesen három mester irányította a gárdát, mely hosszú idő után maradt trófea és a BL indulás kiharcolása nélkül. Az Inter annyira megindult lefelé, hogy a 2013-2014-es évadban már egyáltalán nem volt érdekelt semmilyen Európai kupasorozatban. Javier Zanetti a Lazio elleni hazai bajnokin játszotta utolsó mérkőzését, az Inter pedig visszavonultatta a 4-es mezt. [11] 2014 januárjától már Erick Thohir volt a klub új elnöke, Moratti immáron csak tanácsadóként szólhatott bele a csapat ügyeibe. [12] Az indonéz szakember elsőszámú feladata az volt, hogy törleszteni tudja a Moratti által felhalmozott adósságokat, a pályán nem sok sikerben volt része csapatának. Thohir egymaga nem bírta kiegyenlíteni a pénzügyi mérleget, így 2016 nyarán a kínai Suning Group felvásárolta az Intert. A milánói kék-feketék végül 2019 nyarára teljesen megszabadultak adósságaiktól. 2018-ban pedig az akkor 26 éves Steven Zhang lett az Inter új elnöke. [13] 

A csapatot végül Luciano Spalletti vezette vissza a Bajnokok Ligájába, aki 2017 és 2019 között két évig irányította  a kék-feketéket, mindkétszer a negyedik helyen végezve. [14] 2018 decemberében Giuseppe Marotta lett a milánói alakulat új vezérigazgatója, aki korábban jelentős sikereket ért el a nagy rivális Juventusnál.[15] Nagy szerepe volt abban, hogy 2019 májusában Antonio Conte aláírjon az Interhez, mint új vezetőedző, valamint abban is, hogy sikerült eltávolítani az öltözőből a morált bomlasztó személyeket. [16] [17]

Kronológia
  • 1908. március 9., megalakul a Football Club Internazionale.
  • 1909 · Lombardiai területi selejtező: 3. hely (nem kvalifikál a nemzeti rájátszásba)
  • 1909–10 · Scudetto.svg Olasz bajnok (1. alkalommal).
  • 1910–11· Liguria-Lombardia-Piemont bajnokság: 6. hely
  • 1911–12 · Liguria-Lombardia-Piemont bajnokság: 4. hely
  • 1912–13 · Liguria-Lombardia területi selejtező: 3. hely (nem kvalifikál a nemzeti rájátszásba)
  • 1913–14 · Lombardiai területi selejtező: 1. hely, észak-olasz bajnoki rájátszás: 3. hely
  • 1914–15 · Kelet-Lombardia és Emilia területi selejtező: 1. hely, észak-olasz bajnoki rájátszás: 3. hely
  • 1915–16 · 3. a Coppa Federale lombardiai selejtezőcsoportjában
  • 1916-17 · 2. a Lombard regionális kupában
  • 1917-18 · Coppa Mauro: 2. hely a Milan ellen elvesztett rájátszás után
  • 1918-19 · Coppa Mauro: 3. hely
  • 1919–20 · Scudetto.svg Olasz bajnok (2. alkalommal).

  • 1920–21 · 3. a nemzeti elődöntő D csoportjában
  • 1921–22 · 12. a Prima Divisione B csoportjában, majd a Libertas Firenze elleni rájátszás megnyerésével megőrzi élvonalbeli tagságát.
  • 1922–23 · 7. a Prima Divisione A csoportjában
  • 1923–24 · 3. a Prima Divisione A csoportjában
  • 1924–25 · 4. a Prima Divisione A csoportjában
  • 1925–26 · 5. a Prima Divizione A csoportjában
  • 1926–27 · 5. a Divisione Nazionale döntő csoportjában
    Olasz kupa harmadik kör.
  • 1927–28 · 7. a Divisione Nazionale döntő csoportjában
    Augusztus 31-én az US Milanesével való összevonás után megalakul az Associazione Sportiva Ambrosiana
  • 1928–29 · 6. a Divisione Nazionale B csoportjában
  • 1929–30 · Scudetto.svg Olasz bajnok (3. alkalommal).
    Közép-európai kupa-elődöntő


  • 1940–41 · 2. a Serie A-ban
    Olasz kupa 32-es főtábla
  • 1941–42 · 12. a Serie A-ban
    Olasz kupa 32-es főtábla
  • 1942–43 · 4. a Serie A-ban.
    Olasz kupa 32-es főtábla
  • 1943–44 · 3. a Campionato di Guerra dell'Alta Italia elődöntőjében
  • 1944–45 · 5. A lombard bajnokságban
    A háború után névváltoztatás Football Club Internazionaléra
  • 1945–46 · 4. A Divisione Nazionale utolsó csoportköréne
  • 1946–47 · 10. a Serie A-ban
  • 1947–48 · 12. a Serie A-ban
  • 1948–49 · 2. a Serie A-ban
  • 1949–50 · 3. a Serie A-ban

  • 1960–61 · 3. a Serie A-ban
    Vásárvárosok kupája-elődöntő
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1961–62 · 2. a Serie A-ban
    Vásárvárosok kupája-negyeddöntő
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1962–63 · Scudetto.svg Olasz bajnok (8. alkalommal).
    Olasz kupa-nyolcaddöntő
  • 1963–64 · 2. A Serie A-ban a Bologna elleni vesztes rájátszást követően
    Coppacampioni.png Bajnokcsapatok Európa-kupája-győztes (1. alkalommal)
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1964–65 · Scudetto.svg Olasz bajnok (9. alkalommal).
    Coppacampioni.png Bajnokcsapatok Európa-kupája-győztes (2. alkalommal).
    Világkupa győztes (1. alkalommal).
    Olasz kupa-döntő a Juventus ellen
  • 1965–66 · Star*.svg Scudetto.svg Olasz bajnok (10. alkalommal).
    Világkupa-győztes (2. alkalommal).
    Bajnokcsapatok Európa-kupája-elődöntő
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1966–67 · 2. a Serie A-ban
    Bajnokcsapatok Európa-kupáj-döntő a Celtic ellen
    Olasz kupa-elődöntő
    Névváltoztatás ‘'Football Club Internazionale Milano S.p.A.-ra
  • 1967–68 · 5. a Serie A-ban
    3. az olasz kupa döntő csoportjában
    Világkupa-döntő a Santos ellen
  • 1968–69 · 4. a Serie A-ban
    Olasz kupa 32-es főtábla
  • 1969–70 · 2. a Serie A-ban
    Vásárvárosok kupája elődöntő
    Olasz kupa-negyeddöntő

  • 1970–71 · Scudetto.svg Olasz bajnok (11. alkalommal).
    Vásárvárosok kupája 64-es főtábla
    Olasz kupa 32-es főtábla
  • 1971–72 · 5. a Serie A-ban
    Bajnokcsapatok Európa-kupája-döntő az Ajax ellen
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1972–73 · 4. a Serie A-ban
    UEFA-kupa-nyolcaddöntő
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1973–74 · 4. a Serie A-ban
    UEFA-kupa 64-es főtábla
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1974–75 · 9. a Serie A-ban
    UEFA-kupa 32-es főtábla
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1975–76 · 4. a Serie A-ban
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1976–77 · 4. a Serie A-ban
    Olasz kupa-döntő a Milan ellen
    UEFA-kupa 64-es főtábla
  • 1977–78 · 5. a Serie A-ban
    Coccarda Coppa Italia.svg Olasz kupa-győztes (2. alkalommal).
    UEFA-kupa 64-es főtábla
  • 1978–79 · 4. a Serie A-ban
    Kupagyőztesek Európa-kupája-negyeddöntő
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1979–80 · Scudetto.svg Olasz bajnok (12. alkalommal).
    UEFA-kupa 32-es főtábla
    Olasz kupa-negyeddöntő

  • 1980–81 · 4. a Serie A-ban
    Bajnokcsapatok Európa-kupája-elődöntő
    Olasz kupa-nyolcaddöntő
  • 1981–82 · 5. a Serie A-ban
    Coccarda Coppa Italia.svg Olasz kupa-győztes (3. alkalommal).
    UEFA-kupa 32-es főtábla
  • 1982–83 · 3. a Serie A-ban
    Kupagyőztesek Európa-kupája-negyeddöntő
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1983–84 · 4. a Serie A-ban
    UEFA-kupa nyolcaddöntő
    Olasz kupa 32-es főtábla
  • 1984–85 · 3. a Serie A-ban
    UEFA-kupa-elődöntő
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1985–86 · 6. a Serie A-ban
    UEFA-kupa-elődöntő
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1986–87 · 3. a Serie A-ban
    UEFA-kupa-negyeddöntő
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1987–88 · 5. a Serie A-ban
    UEFA-kupa-nyolcaddöntő
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1988–89 · Scudetto.svg Olasz bajnok (13. alkalommal).
    UEFA-kupa-nyolcaddöntő
    Olasz kupa-nyolcaddöntő
  • 1989–90 · 3. a Serie A-ban
    Supercoppaitaliana.png Olasz szuperkupa-győztes(1. alkalommal).
    Bajnokcsapatok Európa-kupája 32-es főtábla
    Olasz kupa-negyeddöntő

  • 1990–91 · 3. a Serie A-ban
    UEFA-kupa-győztes (1. alkalommal) a Roma elleni fináléban
    Olasz kupa-nyolcaddöntő
  • 1991–92 · 8. a Serie A-ban
    UEFA-kupa 64-es főtábla
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1992–93 · 2. a Serie A-ban
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1993–94 · 13. a Serie A-ban
    UEFA-kupa-győztes (2. alkalommal) a Casino Salzburg elleni fináléban
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1994-95 · 6. a Serie A-ban
    UEFA-kupa 64-es főtábla
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1995–96 · 7. a Serie A-ban
    UEFA-kupa 64-es főtábla
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1996–97 · 3. a Serie A-ban
    UEFA-kupa-döntő a Schalke 04 ellen
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1997–98 · 2. a Serie A-ban
    UEFA-kupa győztes (3. alkalommal) a Lazio elleni fináléban
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1998–99 · 8. a Serie A-ban
    Bajnokok Ligája-negyeddöntő
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1999–00 · 4. a Serie A-ban
    Olasz kupa-döntő a Lazio ellen

  • 2000–01 · 5. a Serie A-ban
    Elveszített olasz szuperkupa a Lazio ellen
    Bajnokok Ligája selejtező
    UEFA-kupa-nyolcaddöntő
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 2001–02 · 3. A Serie A-ban
    UEFA-kupa-elődöntő
    Olasz kupa-nyolcaddöntő
  • 2002–03 · 2. a Serie A-ban
    Bajnokok Ligája-elődöntő
    Olasz kupa-nyolcaddöntő
  • 2003–04 · 4. a Serie A-ban
    UEFA-kupa-negyeddöntő
    Olasz kupa-elődöntő
  • 2004–05 · 3. a Serie A-ban
    Coccarda Coppa Italia.svg Olasz kupa-győztes (4. alkalommal).
    Bajnokok Ligája-negyeddöntő
  • 2005–06 · Scudetto.svg Olasz bajnok (14. alkalommal).
    Coccarda Coppa Italia.svg Olasz kupa-győztes (5. alkalommal).
    Supercoppaitaliana.png Olasz szuperkupa-győztes (2. alkalommal).
    Bajnokok Ligája-negyeddöntő
  • 2006–07 · Scudetto.svg Olasz bajnok (15. alkalommal).
    Supercoppaitaliana.png Olasz szuperkupa-győztes (3. alkalommal).
    Olasz kupa-döntő a Roma ellen
    Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő
  • 2007–08 · Scudetto.svg Olasz bajnok (16. alkalommal).
    Olasz szuperkupa-döntő a Roma ellen
    Olasz kupa-döntő a Roma ellen
    Bajnokok Ligája-negyeddöntő
    A klub centenáriuma
  • 2008–09 · Scudetto.svg Olasz bajnok (17. alkalommal).
    Supercoppaitaliana.png Olasz szuperkupa-győztes (4. alkalommal).
    Olasz kupa-elődöntő
    Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő
  • 2009–10 · Scudetto.svg Olasz bajnok(18. alkalommal).
    Coccarda Coppa Italia.svg Olasz kupa -győztes(6. alkalommal).
    Coppacampioni.png Bajnokok Ligája-győztes (3. alkalommal).
    Olasz szuperkupa-döntő a Lazio ellen

  • 2010–11 · 2. a Serie A-ban
    Coccarda Coppa Italia.svg Olasz kupa-győztes (7. alkalommal).
    Supercoppaitaliana.png Olasz superkupa győztes (5. alkalommal).
    Klubvilágbajnok (3. alkalommal).
    Európai szuperkupa-döntő az Atlético Madrid ellen
    Bajnokok Ligája-negyeddöntő.
  • 2011–12 · 6. a Serie A-ban
    Olasz szuperkupa-döntő a Milan ellen
  • 2012-13 9. a Serie A-ban Olasz kupa-elődöntő Európa Liga-nyolcaddöntő
  • 2013-14 5. a Serie A-ban
  • 2014-15 8. a Serie A-ban Európa Liga-nyolcaddöntő
  • 2015-16 4. a Serie A-ban Olasz kupa-elődöntő
  • 2016-17 7. a Serie A-ban Európa Liga-csoportkör
  • 2017-18 4. a Serie A-ban
  • 2018-19 4. a Serie A-ban Bajnokok Ligája-csoportkör Európa Liga-nyolcaddöntő

Címerek, színek, mezek[szerkesztés]

Címer[szerkesztés]

Mezek[szerkesztés]

Stadion és edzőközpont[szerkesztés]

Stadio Giuseppe Meazza[szerkesztés]

Centro sportivo Angelo Moratti[szerkesztés]

Szurkolók[szerkesztés]

Szervezett szurkolói csoportok[szerkesztés]

Riválisok[szerkesztés]

Az Inter Olaszország legnagyobb derbijei közül kettőben is érintett. Ezek közül a hosszabb múltra visszatekintő rivalizálás az AC Milannal vívott Derby Della Madonnina (Madonnina a Milánói dóm tetején található Madonna-szoborra utal), hiszen az ellentét már a klub megalapításának pillanatától létezett. Eleinte társadalmi különbségek is szerepet játszottak ebben, mivel a Milan szurkolói leginkább a munkásosztályból kerültek ki, és nem ritkán déli gyökerekkel rendelkeztek, míg az Intert támogató tömeg túlnyomó része tősgyökeres milánói közép- és felsőosztálybeli polgár volt. Innen az egymásra aggatott gúnynevek: bauscia (Inter) lletve casciavit (Milan).[18] Előbbi kérkedőt, míg utóbbi csavarhúzót jelent milánói dialektusban. Ezek a különbségek azonban az 1960-as évekre eltűntek.

Szurkolók a Milan elleni rangadón

A Juventus ellen vívott rangadó, a Derby d'Italia rövidebb múltra tekint vissza, azonban a rivalizálás - ha lehet - még hevesebb, mint a Milannal szembeni. Ez különösen igaz a Calcipoli néven elhíresült 2006-os olasz labdarúgóbotrány óta. A Juventustól - a botrányban való érintettsége miatt - elvett 2006-os bajnoki címet ugyanis az Internek ítélték, amely ügyben a torinóiak szinte minden lehetséges fronton fellebeztek, továbbá heves jogi és sajtó támadásokat intéztek a milánóiak ellen.[19][20] A hangulatot nem csillapította az a tény sem, hogy az Inter ezt követően potom áron szerezte meg a Juventus két, a Serie B-t vállalni nem hajlandó kulcsemberét Zlatan Ibrahimović-ot és Patrick Vieirát.[21]

Maga a Derby d'Italia kifejezés Gianni Brera, olasz újságíró nevéhez fűződik, aki első ízben 1967-ben illette ezzel a névvel a két csapat találkozóját.[22] A modern időkben - egészen a Calciopolit követő szankciók érvényesítéséig - csupán ezen két csapat szerepelt megalapításától kezdve folyamatosan az elsőosztályban. Az elnevezés azonban nem innen ered, hiszen 1967-ben még a Milan és a Bologna is makulátlan élvonalbeli múlttal rendelkezett. Sokkal valószínűbb ok, hogy abban az időben ez a két csapat tudhatta magáénak a legtöbb olasz bajnoki címet.

Az Inter további riválisai még a Napoli és az Atalanta, az elmúlt években ezekhez csatlakozott a Roma is, amely az Inter legnagyobb hazai vetélytársa volt a Calciopoli utáni években.

Mezgyártók és szponzorok[szerkesztés]

Időszak Mezgyártó Szponzor
1979–1981 Puma
1981/1982 Inno-Hit
1982–1986 Mecsport Misura
1986–1988 Le Coq Sportif
1988–1991 Uhlsport
1991/1992 Umbro FitGar
1992–1995 Cesare Fiorucci
1995–1998 Pirelli
1998–2016 Nike
2016– Pirelli (hivatalos mez), Suning.com (tréning mez)

Magyarok az Interben[szerkesztés]

1926 és 1936 között csak magyar edzők ültek az Inter kispadján. Weisz Árpád háromszor, Viola József, Tóth Potya István és Feldmann Gyula egyszer-egyszer vezette a Nerazzurrikat. Egyikük bajnoki címet is szerzett a csapattal: 1930-ban Weisz Árpád vezetésével a Serie A történetének első győztes edzője magyar volt.

Weisz Árpád egyébként egy szezonon keresztül futballistaként is szerepelt a csapatban, a leghíresebb magyar játékos azonban Nyers István volt az Interben. Nyers 182 bajnokin 133 gólt rúgott hat szezon során (1948-1954). Ezzel máig ő a klub legeredményesebb idegenlégiósa, ráadásul az örökranglistán is a negyedik helyen áll a szerzett gólokat tekintve.

Szociális aktivitás[szerkesztés]

Az Inter játékosain keresztül több jótékonysági alapítvány tevékénységében is részt vállal. Ilyenek a Javier Zanetti és felesége, Paula alapította Fundación PUPI[23] (Zanetti beceneve Pupi), amelynek célja a nehéz sorsú argentin gyermekek megsegítése, vagy az Esteban Cambiasso és Zanetti neve fémjelezte Leoni di Portero, amelynek fő profilja a szociálisan izolált és motoros koordinációs rendellenességben szenvedő gyermekek felkarolása.[24]

A klub fő jótékonysági programja, a Massimo Moratti elnöksége elején, 1997-ben útjára indított Inter Campus.[25] Fő célkitűzése a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek megsegítése és társadalomba történő beépítése a labdarúgás segítségével. A program jelenleg 25 országban zajló tevékenységével 10.000 nehéz sorsú gyermeket támogat. Az Inter Campus Hungary 2010 óta folytatja tevékenységét Magyarországon. Az anyaszervezet emellett jelen van Angolában, Argentínában, Bolíviában, Boszniában, Brazíliában, Bulgáriában, Iránban, Izraelben, Kambodzsában, Kamerunban, Kínában, Kolumbiában, Kongóban, Kubában, Libanonban, Mexikóban, Marokkóban, Olaszországban, Palesztinában, Lengyelországban, Paraguayban, Romániában, Ugandában és Venezuelában is. A szervezet vezetőségének tagja többek között Luis Figo is.

Játékoskeret[szerkesztés]

2019. augusztus 30. szerint.[26]

# Név Nemzet Poszt Születési idő (Kor) Átigazolás ideje Átigazolás vége Honnan Pályára lépések Gólok Jegyzet
Kapusok
1 Samir Handanović Szlovénia szlovén kapus 1984július 14. (35 éves) 2012 2021 Olaszország Udinese 257 0 (csapatkapitány)
27 Daniele Padelli Olaszország olasz kapus 1985október 25. (34 éves) 2017 2020 Olaszország Torino 0 0
46 Tommaso Berni Olaszország olasz kapus 1983március 6. (36 éves) 2014 2020 Olaszország Torino 0 0
93 Raffaele Di Gennaro Olaszország olasz kapus 1993október 3. (26 éves) 2012 2020 Olaszország Ifjúsági Szektor 0 0
Védők
2 Diego Godín Uruguay uruguayi védő 1986február 16. (33 éves) 2019 2022 Spanyolország Atlético Madrid 0 0
6 Stefan de Vrij Hollandia holland védő 1992február 5. (27 éves) 2018 2023 Olaszország Lazio 28 2
13 Andrea Ranocchia Olaszország olasz védő 1988február 16. (31 éves) 2011 2021 Olaszország Genoa 149 9 Csapatkapitány-helyettes
18 Kwadwo Asamoah Ghána ghánai védő 1988december 9. (30 éves) 2018 2021 Olaszország Juventus 32 0
29 Dalbert Brazília brazil védő 1993szeptember 5. (26 éves) 2017 2023 Franciaország Nice 24 0
33 Danilo D'Ambrosio Olaszország olasz védő 1988szeptember 9. (31 éves) 2014 2021 Olaszország Torino 150 9
37 Milan Škriniar Szlovákia szlovák védő 1995február 11. (24 éves) 2017 2023 Olaszország Sampdoria 73 4
95 Alessandro Bastoni Olaszország olasz védő 1999április 13. (20 éves) 2017 2023 Olaszország Atalanta 0 0
Federico Dimarco Olaszország olasz védő 1997november 10. (22 éves) 2018 2023 Svájc Sion 1 0
Középpályások
5 Roberto Gagliardini Olaszország olasz középpályás 1994április 8. (25 éves) 2017 2023 Olaszország Atalanta 67 7
8 Matías Vecino Uruguay uruguayi középpályás 1991augusztus 24. (28 éves) 2017 2022 Olaszország Fiorentina 59 6
12 Stefano Sensi Olaszország olasz középpályás 1995augusztus 5. (24 éves) 2019 2020 Olaszország Sassuolo 0 0 kölcsönben
15 João Mário Portugália középpályás 1993január 19. (26 éves) 2016 2021 Portugália Sporting CP 64 4
19 Valentino Lazaro Ausztria osztrák középpályás 1996március 24. (23 éves) 2019 2023 Németország Hertha BSC 0 0
20 Borja Valero Spanyolország spanyol középpályás 1985január 12. (34 éves) 2017 2020 Olaszország Fiorentina 63 2
24 Nicolò Barella Olaszország olasz középpályás 1997február 7. (22 éves) 2019 2020 Olaszország Cagliari 0 0
44 Ivan Perišić Horvátország horvát középpályás 1989február 2. (30 éves) 2015 2022 Németország Wolfsburg 141 37
73 Lucien Agoumé Franciaország francia középpályás 2002február 9. (17 éves) 2019 2022 Franciaország Sochaux 0 0
77 Marcelo Brozović Horvátország horvát középpályás 1992november 16. (27 éves) 2015 2022 Horvátország Dinamo Zagreb 133 15
Csatárok
7 Mauro Icardi Argentína argentin csatár 1993február 19. (26 éves) 2013 2021 Olaszország Sampdoria 188 111
10 Lautaro Martínez Argentína argentin csatár 1997augusztus 22. (22 éves) 2018 2023 Argentína Racing 27 6
16 Matteo Politano Olaszország olasz csatár 1993augusztus 3. (26 éves) 2019 2023 Olaszország Sassuolo 36 5
21 Samuele Longo Olaszország olasz csatár 1992január 12. (27 éves) 2012 2021 Ifjúsági szektor 1 0
87 Antonio Candreva Olaszország olasz csatár 1987január 12. (32 éves) 2016 2021 Olaszország Lazio 92 7
97 George Pușcaș Románia román csatár 1996április 8. (23 éves) 2015 2020 Ifjúsági szektor 4 0
9 Romelu Lukaku Belgium belga csatár 1993május 13. (26 éves) 2019 2024 Anglia Manchester United 1 1
- Alexis Sánchez Chile chilei csatár 1988december 19. (30 éves) 2019 2020 Anglia Manchester United 0 0 Kölcsönben

kölcsönben[szerkesztés]

2019. augusztus 6. szerint.

# Név Nemzet Poszt Születési idő (Kor) Hová Meddig
Kapusok
Gabriel Brazão Brazília brazil kapus 2000október 5. (19 éves) Spanyolország Albacete 2020. június 30.
Michele Di Gregorio Olaszország olasz kapus 1997július 27. (22 éves) Olaszország Pordenone 2020. június 30.
Andrei Ionuț Radu Románia román kapus 1997május 28. (22 éves) Olaszország Genoa 2020. június 30.
Nicola Tintori Olaszország olasz kapus 2000február 25. (19 éves) Olaszország Gozzano 2020. június 30.
Hátvédek
Andrew Gravillon Guadeloupe guadeloupe-i hátvéd 1998február 8. (21 éves) Olaszország Sassuolo 2020. június 30.
Középpályások
Axel Mohamed Bakayoko Franciaország francia középpályás 1998január 6. (21 éves) Svájc St. Gallen 2020. június 30.
Xian Emmers Belgium belga középpályás 1999július 20. (20 éves) Belgium Waasland-Beveren 2020. június 30.
Lorenzo Gavioli Olaszország olasz középpályás 2000január 4. (19 éves) Olaszország Venezia 2020. június 30.
Davide Grassini Olaszország olasz középpályás 2000május 4. (19 éves) Olaszország Ravenna 2020. június 30.
14 Radja Nainggolan Belgium belga középpályás 1988május 4. (31 éves) Olaszország Cagliari 2020. június 30.
Andrea Palazzi Olaszország olasz középpályás 1996február 24. (23 éves) Olaszország Monza 2020. június 30.
Marco Pompetti Olaszország olasz középpályás 2000február 22. (19 éves) Olaszország Sampdoria 2020. június 30.
Matteo Rover Olaszország olasz középpályás 1999február 20. (20 éves) Olaszország Südtirol 2020. június 30.
Lorenzo Tassi Olaszország olasz középpályás 1995február 12. (24 éves) Olaszország Arezzo 2020. június 30.
Csatárok
Felice D'Amico Olaszország olasz csatár 2000augusztus 22. (19 éves) Olaszország Sampdoria 2020. június 30.
Gabriel Barbosa Brazília brazil csatár 1996augusztus 30. (23 éves) Brazília Flamengo 2019. decembet 31.
Yann Karamoh Franciaország francia csatár 1998július 8. (21 éves) Olaszország Parma 2020. június 30.
Andrea Pinamonti Olaszország olasz csatár 1999május 19. (20 éves) Olaszország Genoa 2020. június 30.

Technikai stáb[szerkesztés]

[27]

Vezetőedző Antonio Conte
Asszisztens Giacumo Murelli
Asszisztens Vacant
Asszisztens Michele Santoni
Kapusedző Adriano Bonaiuti
Vezető erőnléti edző Alessandro Schoenmaker
Erőnléti edző Andrea Scanavino
Mérkőzés-analitikus Michele Salzarulo

Orvosi stáb[szerkesztés]

Orvosi stáb vezető Franco Combi
Orvos Giorgio Panico
Rehabilitációs tréner Andrea Scanavino
Rehabilitációs tréner Roberto Niccolai
Rehabilitációs tréner Maurizio Franchini
Masszőr/fizioterapeuta Marco Dellacasa
Masszőr/fizioterapeuta Massimo Dellacasa
Masszőr/fizioterapeuta Luigi Sessolo
Rehabilitációs munkatárs Andrea Galli
Rehabilitációs munkatárs Alberto Galbiati

Vezetőség[szerkesztés]

Tulajdonosi és céginformációk[szerkesztés]

Ismertebb játékosok[szerkesztés]

A félkövérrel írt játékosok ma is a csapat tagjai.

Edzők[szerkesztés]

Elnökök[szerkesztés]

Trófeák[szerkesztés]

Típus Vereny Cím Idény
Hazai Serie A 18 1909–10, 1919–20, 1929–30, 1937–38, 1939–40, 1952–53, 1953–54, 1962–63, 1964–65, 1965–66, 1970–71, 1979–80, 1988–89, 2005–06,[a 1] 2006–07, 2007–08, 2008–09, 2009–10
Olasz kupa 7 1938–39, 1977–78, 1981–82, 2004–05, 2005–06, 2009–10, 2010–11
Olasz szuperkupa 5 1989, 2005, 2006, 2008, 2010
Nemzetközi Bajnokcsapatok Európa-kupája / UEFA-bajnokok ligája 3 1963–64, 1964–65, 2009–10
UEFA-kupa 3 1990–91, 1993–94, 1997–98
Világ Világkupa 2 1964, 1965
FIFA-klubvilágbajnokság 1 2010
  1. Ezt a címet a Calciopoli botrányát követő bíróságokon ítélték oda

Statisztikák[szerkesztés]

A félkövérrel írt játékosok jelenleg is aktívak

Bajnokság[szerkesztés]

A legtöbb mérkőzés

A legtöbb gól

Európai kupaszereplés[szerkesztés]

A legtöbb mérkőzés

A legtöbb gól

Olasz kupa[szerkesztés]

A legtöbb mérkőzés

A legtöbb gól

Olasz szuperkupa[szerkesztés]

A legtöbb mérkőzés

A legtöbb gól

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ANTONIO CONTE WILL BE INTER'S NEW COACH (olasz nyelven). inter.it, 2019. május 31. (Hozzáférés: 2019. május 31.)
  2. Le origini di un mito. interfc.it. [2017. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
  3. inter.it: History. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
  4. Ogo Sylla: Calcio Myths Dispelled. Forza Italian Football, 2011. június 8. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
  5. Inter Milan - SS Lazio, May 6, 1998 - UEFA-Cup - Match sheet (angol nyelven). www.transfermarkt.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.)
  6. Inter Milan sack coach Mancini”, Reuters, 2008. május 29. (Hozzáférés ideje: 2019. szeptember 27.) (en nyelvű) 
  7. UEFA.com: Inter join exclusive treble club (angol nyelven). UEFA.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.)
  8. Association, Press. „José Mourinho completes switch to Real Madrid from Inter”, The Guardian, 2010. május 31. (Hozzáférés ideje: 2019. szeptember 27.) (en-GB nyelvű) 
  9. Kft, New Wave Media Group: Háborgás keseríti meg Messi Aranylabda-győzelmét (magyar nyelven). https://www.origo.hu/. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.)
  10. Leonardo leaves Inter. Eurosport, 2011. július 1. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.)
  11. Staff. „Javier Zanetti retires after almost 20 years at Internazionale”, The Guardian, 2014. május 6. (Hozzáférés ideje: 2019. szeptember 27.) (en-GB nyelvű) 
  12. Lopresti, Sam: 5 Reasons Why Erick Thohir Will Help Restore Inter Milan (angol nyelven). Bleacher Report. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.)
  13. Inter Milan appoint youngest-ever president Steven Zhang aged just 26 (brit angol nyelven). The Sun, 2018. október 26. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.)
  14. Sunderland, Tom: Inter Milan Part Ways with Manager Luciano Spalletti After 2 Seasons (angol nyelven). Bleacher Report. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.)
  15. FC Internazionale Milano name Giuseppe Marotta as Chief Executive Officer Sport. FC Internazionale - Inter Milan. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.)
  16. Association, Press. „Antonio Conte excited for 'new chapter' after being appointed Inter head coach”, The Guardian, 2019. május 31. (Hozzáférés ideje: 2019. szeptember 27.) (en-GB nyelvű) 
  17. Antonio Conte confirms Inter trio have no future at the club (brit angol nyelven). Squawka, 2019. július 20. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.)
  18. Derby della Madonnina. footballderbies.com. [2011. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 29.)
  19. Juventus to appeal sentence despite FIFA threats. ESPN Soccernet. (Hozzáférés: 2011. november 29.)
  20. A Juventus az Inter kizárását kéri a BL-ből az UEFA-tól. origo.hu. (Hozzáférés: 2011. november 29.)
  21. Ibrahimovic quits Juve for Inter. BBC. (Hozzáférés: 2011. november 29.)
  22. Internazionale vs Juventus. FIFA.com. (Hozzáférés: 2011. november 29.)
  23. fundacionpupi.org. Fundación PUPI. (Hozzáférés: 2011. november 23.)
  24. leonidiportero.com. Leoni di Portero. (Hozzáférés: 2011. november 23.)
  25. intercampus.it. intercampus.it. [2010. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 23.)
  26. Inter kerete (olasz nyelven). inter.it
  27. Staff. inter.it

Külső hivatkozások[szerkesztés]