Interkontinentális kupa (labdarúgás)
| Interkontinentális kupa (Intercontinental Cup) | |
| Címvédő |  Porto (2) |
| Legtöbb győzelem |  Boca Juniors  Milan  Nacional Peñarol  Real Madrid (3) |
| Adatok | |
| Sportág | Labdarúgás |
| Kontinens | UEFA/CONMEBOL |
| Alapítva | 1960 |
| Első esemény | 1960 |
| Eddigi események száma | 43 |
| Utolsó esemény | 2004 |
| Megszűnt | 2004 |
Az interkontinentális kupa (európai–dél-amerikai kupa vagy Toyota Kupa) egy labdarúgó rendezvény volt az UEFA és a CONMEBOL rendezésében, ahol az európai UEFA-bajnokok ligája győztes és a dél-amerikai Copa Libertadores győztese játszott egymással egy páros mérkőzést minden évben, 1980-tól kezdődően mindig Japánban (ekkortól már csak egy mérkőzést).
Az első FIFA-klubvilágbajnokságot 2000-ben tartották.
2005-től kezdődően a FIFA-klubvilágbajnokság lépett az interkontinentális kupa helyébe, amelyben részt vesznek Észak-Amerika, Ázsia, Afrika és Óceánia bajnokai is. 2017-ben a FIFA a torna győzteseit is hivatalosan klubvilágbajnoknak nyilvánította.[1]
Története[szerkesztés]
Az első csapat, amely "Világbajnok" lett a klubok között a Hibernian FC volt, amely a Skót Kupa győzteseként kihívta az FA Kupa győztes Preston North End-et 1887. augusztus 13-án. A következő szezon győztesei, a Renton FC megmérkőzött az FA Kupa címvédő West Bromwich Albionnal a következő évben, bár a mérkőzésre nem kaptak engedélyt a saját szövetségeiktől. A későbbi angol és skót labdarúgó-bajnokság megalkotásakor az a koncepció merült fel a klubok felé, hogy a klubok "világbajnoksága" kevésbé fontos, és a klubok fókuszáljanak inkább a saját nemzeti bajnokságuk megnyerésére.
A klubvilágbajnokság elődjét Henri Delaunay alkotta meg, amely azt volt hivatott eldönteni, hogy melyik a világ legjobb csapata (Európa és Dél-Amerika vált a labdarúgóvilág legjobb kontinenseié).
Európának már megvolt az európai bajnok klubok kupája, de Dél-Amerikában nem volt hasonló rendezvény. ezért a Dél-amerikai Confederación (a CONMEBOL elődje) létrehozott egy hasonló versenysorozatot, és elnevezte a Dél-amerikai függetlenség hőseiről. A Copa Libertadores előidézte a Klubvilágbajnokság megvalósítását.
Az első mérkőzést 1960-ban játszották le a spanyol Real Madrid és az uruguayi Peñarol között.
Az 1950-es évek óta (és főleg az 1970-es évek óta) számos dél-amerikai tehetség átkelt az Atlanti-óceánon, hogy európai csapatokban játsszon. Talán ennek a következményeként a dél-amerikai szurkolók sokkal fontosabbnak ítélték meg az interkontinentális kupát, mint az európai drukkerek.
Különösen traumás esemény volt az 1969-es kiírás az Estudiantes és a Milan között, amely sok Estudiantes játékos számára nagyon durva "élmény" volt.
A játékosok épsége miatti aggodalom és a pénzügyi hiány miatt számos európai bajnok visszalépett a részvételtől; minden esetben a velük döntőt játszók léptek a helyükbe. Az 1975-ös és 1978-as kiírást nem játszották le végig.
A rendezvény sikere miatt a Toyota lett a szponzor az 1980-as kiírástól kezdődően; a rendezvény történetének fennmaradó részében egy klub se lépett vissza az interkontinentális kupa részvételtől, és a versenyt mindig egy mérkőzésen bonyolították le semleges pályán, a Toyota hazájában, Japánban.
A kupát 2004-ben játszották le utoljára, melynek helyébe a FIFA-klubvilágbajnokság lépett 2005-től. Azonban 2005 decemberében szó volt a mihamarabbi helyreállításáról, de ebben az esetben a Recopa Sudamericana és az Európai Szuperkupa győztese mérkőzne meg.
Lebonyolítása[szerkesztés]
1960-tól 1979-ig az interkontinentális kupát oda-visszavágós rendszerben játszották. 1960 és 1968 között a kupa sorsát pontszerzési módszerrel döntötték el, ugyanazt a formát használta a CONMEBOL is a Copa Libertadores győztesének megállapításához 1987-ig. Emiatt a formáció miatt harmadik mérkőzésre volt szükség, amikor mindkét csapat azonos számú pontot szerzett. 1969-től 1979-ig a rendezvény elfogadta az európai szabványt, az összesített gól rendszerét, és az idegenben lőtt gólt.
1980-tól kezdődően a döntőt egy mérkőzéses rendszerben játszották. 2000-ig a mérkőzéseket a tokiói Nemzeti Stadionban tartották. 2001 óta a döntőket a Jokohamai Nemzetközi Stadionban rendezik, a 2002-es labdarúgó-világbajnokság döntőjének helyszínén.
Interkontinentális kupadöntők[szerkesztés]
Egy mérkőzéses rendszer[szerkesztés]
- A döntőkhöz, amely tartalmazza mind az interkontinentális kupát és a FIFA-klubvilágbajnokságot is, lásd a Az Interkontinentális kupa és a FIFA-klubvilágbajnokság statisztikái.
Oda-visszavágós rendszer[szerkesztés]
.svg){kind=small}
hu - hosszabbítás után
Összesített statisztika[szerkesztés]
- A statisztikához, amely tartalmazza az interkontinentális kupát és a FIFA-klubvilágbajnokságot is, lásd Az Interkontinentális kupa és a FIFA-klubvilágbajnokság statisztikáit.
Klubonként[szerkesztés]
| Csapat | Kupák | Évek |
|---|---|---|
 AC Milan |
3 | (1969, 1989, 1990) |
 Boca Juniors |
3 | (1997, 2000, 2003) |
 Nacional |
3 | (1971, 1980, 1988) |
| Peñarol |
3 | (1961, 1966, 1982) |
 Real Madrid |
3 | (1960, 1998, 2002) |
 AFC Ajax |
2 | (1972, 1995) |
 Bayern München |
2 | (1976, 2001) |
| Independiente |
2 | (1973, 1984) |
| Internazionale |
2 | (1964, 1965) |
| Juventus |
2 | (1985, 1996) |
 FC Porto |
2 | (1987, 2004) |
 Santos |
2 | (1962, 1963) |
| São Paulo |
2 | (1992, 1993) |
| Atlético Madrid |
1 | (1974) |
| Borussia Dortmund |
1 | (1997) |
| Estudiantes La Plata |
1 | (1968) |
| Feyenoord |
1 | (1970) |
| Flamengo |
1 | (1981) |
| Grêmio |
1 | (1983) |
 Manchester United |
1 | (1999) |
 Olimpia |
1 | (1979) |
| Racing Club |
1 | (1967) |
.svg){kind=small} Crvena Zvezda |
1 | (1991) |
| River Plate |
1 | (1986) |
| Vélez Sarsfield |
1 | (1994) |
Országonként[szerkesztés]
| Ország | Csapatok | Kupák | Évek |
|---|---|---|---|
| Argentína |
6 | 9 | (1967, 1968, 1973, 1977, 1984, 1986, 1994, 2000, 2003) |
| Olaszország |
3 | 7 | (1964, 1965, 1969, 1985, 1989, 1990, 1996) |
| Brazília |
4 | 6 | (1962, 1963, 1981, 1983, 1992, 1993) |
| Uruguay |
2 | 6 | (1961, 1966, 1971, 1980, 1982, 1988) |
| Spanyolország |
2 | 4 | (1960, 1974, 1998, 2002) |
| Németország |
2 | 3 | (1976, 1997, 2001) |
| Hollandia |
2 | 3 | (1970, 1972, 1995) |
| Portugália |
1 | 2 | (1987, 2004) |
| Paraguay |
1 | 1 | (1979) |
| Anglia |
1 | 1 | (1999) |
| Jugoszlávia |
1 | 1 | (1991) |
Kontinensenként[szerkesztés]
| Kontinens | Csapatok | Országok | Kupák |
|---|---|---|---|
| Dél-Amerika | 13 | 4 | 22 |
| Európa | 12 | 7 | 21 |
Vezetőedzők[szerkesztés]
Carlos Bianchi három alkalommal nyert vezetőedzőként: egyszer a Vélez Sarsfielddel 1994-ben, és kétszer a Boca Juniorsszal, 2000-ben és 2003-ban.
Luis Cubilla és Juan Mugica, a két uruguay-i megnyerte a kupát játékosként és edzőként is:
- Luis Cubilla (1961-ben a Peñarol játékosaként és 1971-ben a Nacional játékosaként; vezetőedzőkénz 1979-ben az Olimpia Asunciónnal)
- Juan Mugica (1971-ben a Nacional játékosaként; és ugyanott 1980-ban)
Csapatok - Játékosok[szerkesztés]
- Alessandro Costacurta és Paolo Maldini 5 alkalommal vett részt a rendezvényen, mindig a Milannal (1989, 1990, 1993, 1994, 2003).
- Az Estudiantes (1968, 1969 és 1970) és az Independiente (1972, 1973 és 1974) 3 egymást követő évben vett részt. Ezek közül a csapatok közül számos játékos játszott mindhárom évben, beleértve Carlos Salvador Bilardot és Juan Ramón Verónt.
Mérkőzés embere[szerkesztés]
1980 óta
| Év | Játékos | Klub |
|---|---|---|
| 2004 | Maniche
|
FC Porto
|
| 2003 | Matías Donnet
|
Boca Juniors
|
| 2002 | Ronaldo
|
Real Madrid
|
| 2001 |  Samuel Kuffour
|
Bayern München
|
| 2000 | Martín Palermo
|
Boca Juniors
|
| 1999 |  Ryan Giggs
|
Manchester United
|
| 1998 | Raúl
|
Real Madrid
|
| 1997 | Andreas Möller
|
Borussia Dortmund
|
| 1996 | Alessandro Del Piero
|
Juventus
|
| 1995 | Danny Blind
|
AFC Ajax
|
| 1994 | Omar Asad
|
Vélez Sarsfield
|
| 1993 | Cerezo
|
São Paulo
|
| 1992 | Raí
|
São Paulo
|
| 1991 | Vladimir Jugović
|
Crvena Zvezda
|
| 1990 | Frank Rijkaard
|
AC Milan
|
| 1989 | Alberigo Evani
|
AC Milan
|
| 1988 | Santiago Ostolaza
|
Nacional
|
| 1987 |  Rabáh Mádzser
|
FC Porto
|
| 1986 | Antonio Alzamendi
|
River Plate
|
| 1985 |  Michel Platini
|
Juventus
|
| 1984 | José Percudani
|
Independiente
|
| 1983 | Renato Gaúcho
|
Grêmio
|
| 1982 | Jair
|
Peñarol
|
| 1981 | Zico
|
Flamengo
|
| 1980 | Waldemar Victorino
|
Nacional
|
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
- FIFA-klubvilágbajnokság
- Copa Libertadores
- UEFA-bajnokok ligája
- Az Interkontinentális kupa és a FIFA-klubvilágbajnokság statisztikái
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ FIFA: klubvilágbajnok lett a Juve, az Ajax, a Boca és a BVB is. Nemzeti Sport, 2017. október 27. (Hozzáférés: 2017. október 27.)
