San Gennaro Vesuviano

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
San Gennaro Vesuviano
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióCampania
MegyeNápoly (NA)
FrazionékAmmaturo, Barruchi, Campioni, Casarci, Catapani, Cavuoti, Ceci, Cicella, Coteni, Culineri, Farinelli, Felicioni, Fragolesi, Giugliani, Impagliati, Infarinati, Macchioni, Magliacani, Marani, Marche, Masseria Aprile, Matorro, Nocellari, Pagliarone, Paoli, Parisi, Pelusi, Perelli, Pollieri, Ponte D'Ascoli, Potechino, Pozzopagnotto, Ragni, Rommafai, Ri'passi, Ruocchi, Sommesi, Tinzi, Trippitelli, Trunci
VédőszentSzent Januáriusz
Irányítószám80040
Körzethívószám081
Forgalmi rendszámNA
Népesség
Teljes népesség12 003 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség1680 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság56 m
Terület6,97 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 40° 52′, k. h. 14° 32′Koordináták: é. sz. 40° 52′, k. h. 14° 32′
Elhelyezkedése Nápoly térképén
Elhelyezkedése Nápoly térképén
San Gennaro Vesuviano weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz San Gennaro Vesuviano témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

San Gennaro Vesuviano község (comune) Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében, .

Fekvése[szerkesztés]

Nápolytól 25 km-re keletre fekszik. Határai: Nola, Ottaviano, Palma Campania és San Giuseppe Vesuviano.

Története[szerkesztés]

A települést, amely a Vezúv és a Monte Sant’Angelo között, a Campaniai-síkságon fekszik az ókorban Planum Palmae név alatt ismerték, majd később Il Piano (azaz A síkság) név alatt, mivel miután a sarno-nocerai és nolai mezőgazdasági vidékek határán fekszik.

A régészeti leletek tanúsága szerint a település már a bronzkorban (i. e. 20 000 évvel ezelőtt) lakott volt. A bronzkori települést a Vezúv egyik kitörése pusztította el, és csak évszázadokkal később népesült ismét be. A mai település első írásos emléke 1631-ból származik, amikor a terület birtokosa Scipione Pignatelli, San Valentino grófja és Lauro márkija, aki hagyatékában egy nagy kiterjedésű területet a ferenceseknek ajándékozott. A ferencesek egy nagy kolostort építettek erre a területre, amely II. Ferdinánd nápolyi király jóvoltából önrendelkezési jogokat kapott. A település 1841-ben vált önálló községgé. A 20. század végén a camorra egyre inkább megvetette a lábát a településen, emiatt 2001-ben olasz államelnöki rendelettel megszüntették a helyi tanácsot, a bűnszövetkezet befolyása miatt.

Népessége[szerkesztés]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés]

  • egykori ferences kolostor
  • Santi Gioacchino e Anna-templom
  • Giugliani-kápolna
  • Sommesi-kápolna

Híres személyek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]