Torre Annunziata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Torre Annunziata
A kikötő
A kikötő
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Campania
Megye Nápoly (NA)
Frazionék Cipriani, Rovigliano, Sannino, Terragneta
Irányítószám 80058
Körzethívószám 081
Forgalmi rendszám NA
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 42 627 fő (2017. jan. 1.)[1]
Népsűrűség 6960 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 9 m
Terület 7 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Torre Annunziata (Olaszország)
Torre Annunziata
Torre Annunziata
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 45′, k. h. 14° 27′Koordináták: é. sz. 40° 45′, k. h. 14° 27′
Elhelyezkedése Nápoly térképén
Elhelyezkedése Nápoly térképén
Torre Annunziata weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Torre Annunziata témájú médiaállományokat.

Torre Annunziata város (közigazgatásilag comune) Olaszország Campania régiójában, A város az egykori Oplontis nevű, a Vezúv által 79-ben elpusztított római település helyén épült ki. Legfőbb turisztikai vonzereje a római kori Villa Poppaea, amelyet Pompeji és Herculaneum régészeti leleteivel közösen az UNESCO 1997-ben a Világörökség részévé nyilvánított.

Fekvése[szerkesztés]

A Nápolyi-öböl partján, a Vezúv lábainál fekszik. Határai: Boscoreale, Boscotrecase, Castellammare di Stabia, Pompei, Torre del Greco és Trecase.

Története[szerkesztés]

A 19. század elején talált római villaromokból arra következtettek, hogy már a rómaiak idején állt valamely település. A hagyomány szerint a 14. század elején emelt Annunziata (Angyali Üdvözlet) kápolna különböző előjogokat nyert az Anjou-királyoktól, úgyhogy sokan telepedtek meg körülötte. A helység felvirágzott. Száz év múlva már védeni kellett a várost, ezért a kápolna mellé hatalmas tornyot, torrét építettek és megszületett a város mai neve. Már a 18. században kezdett ipari várossá fejlődni, amikor a Bourbonok fegyvergyárat létesítettek itt. Kikötőjének forgalmát éppen a városban levő ipari létesítmények biztosítják. Termálfürdőjének keletkezését annak köszönheti, hogy a város egyik polgára a 19. század elején a tengerparton – ókori emlékek után kutatva – ráakadt a régi római fürdő romjaira, amelyet már akkor is forrásvíz táplált. Ezt építették ki ivócsarnokká, fürdőteleppé. A város egykor jelentős vasipari és élelmiszeripari központ volt, ma elsősorban a hajógyártás és a gyógyszeripar adják gazdaságának nagy részét.

Oplontis[szerkesztés]

Oplontisról egyedül a Tabula Peutingeriana, egy Augustus császár korából származó római térkép középkori másolata tesz említést. A térkép a tengerparti várost három mérföld távolságra ábrázolja Pompeiitől és hat mérföldre Herculaneumtól. A várost ábrázoló szimbólum többféleképpen értelmezhető: thermát (amelyet 1831-ben fedeztek fel Oncino mellett) vagy akár villát (Villa Poppea, amelyet Mascatelle negyed mellett találtak) is ábrázolhat. A távolságokat vizsgálva, azonban valószínűbb, hogy Oncino termáinak romjairól van szó.

A Vezúv 79-es kitörése előtt, majd a későbbi századokban is, Pompeii és Herculaneum partjain számos villa épült a helyi arisztokrácia számára. Ezt Sztrabón írásaiból is tudjuk, aki úgy írta le a Misenum és Sorrento közötti partszakaszt, mint egy egységes várost. Oplontis valószínűleg egy főleg lakóházakból álló település lehetett rengeteg villával, termával és kereskedelmi épülettel.

A város nevének jelentését többféleképpen eredeztetik:

  • latin eredetű megnevezés: opulentia (jelentése: gazdag, vagyonos), opla (jelentése: halászfalu), populus (pioppio vagy pioppeto, jelentése: nép)
  • görög eredetű megnevezés: hoplon (jelentése: hopliták falva), apopolotes (jelentése: elpusztított város)

Az ásatások története[szerkesztés]

Az első ásatásokat az A-villa (Villa Poppaea) helyén a 18. században kezdték el, amikor a Sarno folyó kiépítésekor véletlenül rábukkantak a romokra. A kezdetben földalatti ásatásokat Francesco La Vega, katonai építész végezte, de hamarosan fel kellett hagynia a munkával a rothadt levegő miatt. 1839-ben nyitották meg az ásatásokat, ezúttal a felszínen. Először a perisztülion és a szolgák lakásait tárták fel, majd később az udvart és a szökőkutat. 1840-ben pénzhiány miatt felfüggesztették az ásatásokat. A néhány kisebb ásatást kivéve, a munkálatokat csak 1964-ben indították újra. 1974-ben az A-villától (Villa Poppaea) 250 m-re, egy iskola építése során megtalálták a B-villa (Villa Crassius Tertius) romjait. Az ásatások még napjainkban is tartanak. Az ásatási terület bővítését a sűrűn beépített környezet akadályozza.

Villa Poppaea[szerkesztés]

A villa egy hatalmas római-kori építmény, amely ma 10 méterrel a tengerszint alatt fekszik. Nero tulajdona volt, akinek második felesége Poppaea Sabina használta, amikor nem tartózkodott Rómában. A régészeti leletek alapján tudni lehet, hogy a Vezúv 79-es kitörése során senki nem tartózkodott az épületben, valamint éppen újjáépítés alatt volt valószínűleg 62-es földrengés által okozott károk rendbehozatala végett.

A falakat díszítő freskók rendkívül jó állapotban maradtak fent. Az épület teteje is majdnem teljesen épen maradt, hozzájárulva ezzel a belső falak védelméhez. A freskók az ún. második Pompeji korszak stílusában készültek. Az udvart egy 60 m hosszú és 15 m széles medence díszítette, valamint 45 szobor.

Népesség[szerkesztés]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés]

Pompeji, Herculaneum és Torre Annunziata régészeti lelőhelyei
Világörökség
A Villa Poppaea belső udvara
A Villa Poppaea belső udvara
Adatok
Ország Olaszország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok III, IV, V
Felvétel éve 1997
Elhelyezkedése
Torre Annunziata (Olaszország)
Torre Annunziata
Torre Annunziata
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 45′ 25″, k. h. 14° 26′ 40″
  • régészeti feltárások:
  • Santuario Santa Maria della Neve-templom
  • Santuario dello Spirito Santo-templom
  • Santi Giuseppe e Teresa-templom

Források[szerkesztés]

  1. Istituto Nazionale di Statistica

További információk[szerkesztés]