Su Nuraxi di Barumini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Su Nuraxi di Barumini
Világörökség
Adatok
Ország Olaszország
Világörökség-azonosító 833
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, III, IV
Felvétel éve 1997
Elhelyezkedése
Su Nuraxi di Barumini  (Olaszország)
Su Nuraxi di Barumini
Su Nuraxi di Barumini
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 39° 42′ 21″, k. h. 8° 59′ 26″Koordináták: é. sz. 39° 42′ 21″, k. h. 8° 59′ 26″
Nurágh
Küklopikus falazás – kötőanyag nélkül egymásra rakott kősorok, ahol a kövek súlya tartja össze a falakat
Su Nuraxi központi toronyának belseje (a férfi 1.80 méter magas).

Su Nuraxi a legnagyobb és legalaposabban tanulmányozott nurágh-komplexum (nuraghe) Baruminiben, Szardínia szigetén. A nurághok Szardínia bronzkori és vaskori népeinek kr.e. 1500-500 között készült, kötőanyag nélkül egymásra rakott kősorokból álló, ún. küklopikus falazással készült, csonka kúp alakú, zömök torony formájú építményei. A szigeten körülbelül 7000 nurágh maradt fenn; ezek általában egy-egy kisebb területi egységhez tartoztak és annak védelmét látták el. A bonyolultabb szerkezetű nurághok valóságos várak, ahol a központi részt saroktornyok és vaskos sáncok védik; a több szinten elhelyezkedő helyiségekbe belső lépcsőkön lehet eljutni. A mediterrán térség középső részén, a nurágh-civilizáció képviselte a megalitikus hagyományt. A Baruminihez tartozó Su Nuraxi egy eltűnt nép legjelentősebb alkotása, 1997[1] óta az UNESCO kulturális világörökség része.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Su Nuraxi Szardínia északnyugati részén, a Cagliaritól 60 kilométerre fekvő Giara di Gesturi fennsík szélén, Baruminitől 1 km-re található.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A környék lakói kr. e. 1500 körül nagy bazalttömbökből egyszerű tornyot emeltek, amelyben egymás fölött három helyiség volt. A kr. e. 9-8. században a torony köré bástyákat építettek, ezekhez 4 (a négy égtáj felé tájolt) kétszintes, eredetileg 18 méter (ma 9 méter) magas torony tartozott. E központi erőd-nurágh keleti oldalán egy falu alakult ki. A falu magját egymás közvetlen közelébe épült, szalmatetős kerek kis kőházak alkották, amelyek alacsony fallal lezárt közös udvarokra nyíltak. A falu legérdekesebb háza szintén kör alakú, és majdnem 40 négyzetméteres. Belső terében padka húzódik az egyik falszakasz mentén, amelyből fülkék nyílnak. A fülkékben egy nurágh-torony alakú hosszúkás követ, kőtálat és vályút találtak, amely arra utal hogy a helyiség közösségi célokat szolgálhatott. A fennsíkon összesen 50 őrtoronyszerű nurágh áll; építőanyaguk trachit vagy bazalt, ritkábban mészkő és gránit volt. A tudósok úgy gondolják, hogy a barumini erőd egy komplex védelmi rendszer központja és a rendszer irányítójának rezidenciája lehetett.[1] Két évszázaddal később az erődöt további falakkal és tornyokkal egészítették ki, de ez az épületrendszer sem tudta megállítani a karthágóiakat, akik kr. e. 4. század közepén elfoglalták és részben lerombolták Su Nuraxit. A karthágói hódítás után ellipszis alakú házak is megjelentek, majd végül más jellegű pun-római lakóházak épültek. A település használatban maradt egészen a római köztársaság koráig, amikor a központi nurágh bejárati részét és udvarát temetővé alakították át.

Feltárása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1949-ben egy erősen csapadékos időszak után, a domb alól kibukkant egy nurágh jellegű építmény – csupán egy kis nyílás látszott a kövek között; az „ablakot” számos legenda övezte. 1950-től Giovanni Lilliu professzor vezetésével kezdődtek meg az ásatások.

A nurágh-civilizáció: bizonyosságok és találgatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általánosan elfogadott álláspont, hogy a sziget társadalmát sok törzs alkotta (mindegyik élén törzsfő állt), amelyek fennállásuk ezer éve alatt soha nem egységesültek sem politikailag, sem katonailag. Így könnyű prédái voltak a külső támadóknak. Kr. e. 535-től kezdve a karthágóiak lerombolták a nurágh-civilizáció erődjeit, felgyújtották a falvakat, szétdúlták a templomokat. A helyiek elkeseredett ellenállást tanúsítottak, de végül alulmaradtak, és teljesen eltűntek a föld színéről. Megalitikus építészetükön külső – égei-tengeri, villanovai és etruszk – hatások is megjelennek, de a helyi kultúra mindvégig megtartotta jellegzetes egyedi vonásait. A nurághok egy elpusztított nép szimbólumai.

Az ásatások során talált fém használati tárgyak és munkaeszközök (bronzból készített lapos szekercék, bárdok, kétélű fejszék, kőtörők), valamint harcosokat, állatokat, hajókat ábrázoló bronzszobrocskák, fejlett kézműiparra-; a hajó motívum, valamint a nurághok álboltozatos tholosz jellegű helységei a Peloponnészoszi-félsziget lakóival folytatott kereskedelmi kapcsolatra utalnak.

A tudósok véleménye megoszlik a nurághok védelmi funkcióját illetően. Massimo Pittau professzor cáfolta hogy katonai célból épültek volna. Szerinte inkább vallási épületek lehettek: az egyszerűbbek egy-egy klán kápolnái voltak, a bonyolultabb elrendezésűek pedig törzsi nyilvános szentélyek. További elméletek szerint a nurághok teraszait nem őrhelyként használták, hanem napmegfigyelő helyként működtek, illetve ott fejtették le a holttestek húsát, mielőtt csontjaikat elhelyezték a közös „óriássírokban”. Az a hipotézis is felmerült, hogy a nurágh-civilizáció korabeli Szardínia lehetett a mitikus Atlantisz.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Giovanni Lilliu und Raimondo Zucca: Su Nuraxi di Barumini. 1988.
  2. Paolo Melis: Nuraghenkultur. 2003.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Giovanni Lilliu: La civitá dei Sardi dal Neolitico all’etá dei nuraghi, Einaudi, Torino, 1987. (olaszul)
  • Giovanni Lilliu und Raimondo Zucca: Su Nuraxi di Barumini. Sassari 1988 (olaszul)
  • Paolo Melis: Nuraghenkultur. 2003, ISBN 88-7138-276-5 (németül)
  • Szardínia a közeli trópusok szigete (magyarul)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Su Nuraxi di Barumini témájú médiaállományokat.