Sorrento (Olaszország)

	Sorrento
	Sorrento látképe
	; Sorrento címere
	; Sorrento címere
	Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Campania
Megye	Nápoly (NA)
Frazionék	Casarlano, Cesarano, Marano, Priora, Santa Lucia, Sorrento Capo, Sorrento Marina Grande
Védőszent	Antoninus of Sorrento
Irányítószám	80060 és 80067
Körzethívószám	081
Forgalmi rendszám	NA
Testvérvárosok	Lista Laâyoune; Mar del Plata; Nizza (1963. szeptember 14. – ); Skien; Kumano; Santa Fe; City of Wanneroo (1980–1998); Eilat;
	Népesség
Teljes népesség	15 407 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	1740 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	50 m
Terület	9 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
	Elhelyezkedése
	é. sz. 40° 37′ 40″, k. h. 14° 22′ 25″Koordináták: é. sz. 40° 37′ 40″, k. h. 14° 22′ 25″
	Elhelyezkedése Nápoly térképén
	Sorrento weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Sorrento témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk az olaszországi településről szól. Hasonló címmel lásd még: Sorrento (egyértelműsítő lap).

Sorrento a Nápolyi-öbölre néző város Dél-Olaszországban, Campania régiójában, Nápoly megyében. Népszerű turisztikai célpont a Sorrentói-félszigeten, a Circumvesuviana vasútvonal délkeleti végállomásán. Kikötőváros (közigazgatásilag comune) és a Sorrento-Castellammare di Stabia-i főegyházmegye érseki székhelye.

Fekvése[szerkesztés]

A Nápolyi-öböl délkeleti partján fekszik. Határai: Massa Lubrense és Sant’Agnello.

Története[szerkesztés]

Az ókori Surrentum[szerkesztés]

Az ókor során Surrentum a görög Lipara gyarmata volt. Diodórosz római történetíró szerint a várost Liparus, auson király (az ausonok vezére) fia alapította. Ausonust Odüsszeusz és Kirké fiának tartották. Az ókori város valószínűleg kapcsolatban állt az ausonok törzsével.

A legidősebb régészeti leletek az i. e. 6 századból származnak. A rómaiak érkezése előtt a város Nuceria fennhatósága alá tartozott, amelynek szövetségese volt (Stabiae városához hasonlóan), a római polgárháborúk során. Miután sikerült elfoglalniuk, a város római colonia lett. Felvirágzásához hozzájárult az is, hogy Augustus és Tiberius császárok kedvelt üdülőhelye volt a közeli Capri szigete. A városban két jelentősebb római templom volt: az egyik Pallasz Athéné, a másik a szirének tiszteletére (a várost illetve a félszigetet is utánuk nevezték el). Az ókorban Surrentum elsősorban borairól valamint vörös színű agyagedényeiről volt híres, amelyekkel a birodalom legtávolabbi provinciáiban is kereskedett.

Surrentum fekvése rendkívül biztonságos volt, mély hasadékok védték. Az egyetlen természetes védelem nélküli szakasz egy 300 m hosszú rész volt a város délnyugati oldalán. Ezt falak építésével erősítették meg.

A mai Sorrento[szerkesztés]

Sorrento 420-ban lett érseki székhely. A Nyugatrómai Birodalom bukása után előbb az osztrogótok, majd pedig a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került. A 6. században a longobárdok sikertelenül ostromolták meg. Miután a bizánciak hatalma Dél-Itáliában fokozatosan csökkent Sorrento önálló hercegséggé alakult és a szomszédos Amalfi valamint a szaracénok legfőbb ellenfele lett. 1133-ban II. Roger elfoglalta és beolvasztotta a frissen alapított Szicíliai Királyságba.

1558-ban török kalózok fosztották ki Turgut reisz vezetésével, emiatt egy új védvonalat építettek a város körül. Lakossága, sikertelenül lázadt 1648-ban a Nápolyi Királyság spanyol uralkodói ellen. Noha lakosságának nagy része az 1656-os pestisjárványban elpusztult, mégis a királyság egyik legjelentősebb települése maradt. 1799-ben csatlakozott a tiszavirág életű Parthenopéi Köztársasághoz. A 19. század óta a város gazdasága töretlenül fejlődött, kezdetben a mezőgazdaságnak és kereskedelemnek köszönhetően. Napjainkban már a turizmus a gazdaság vezető ágazata, hiszen Sorrento az egyik legkedveltebb olaszországi turistacélpont.

Népessége[szerkesztés]

A népesség számának alakulása:

Fő látnivalói[szerkesztés]

Villa Tritone
Casa di Cornelia Tasso
Palazzo Ferola
Palazzo Correale
Sant'Onofrio-templom
Santa Maria del Soccorso-templom
Santa Anna-templom
San Francesco-templom
Madonna del’Addolorata-templom
SS. Annunziata-templom
Servi di Maria-templom
Sant’Antonino-bazilika
Madonna del Carmine-templom
Santa Maria della Pietà-templom
SS. Filippo e Giacomo-katedrális
SS. Felice e Bacolo (o del SS. Rosario)-templom
San Paolo-templom
Santa Maria delle Grazie-templom

Gazdasága[szerkesztés]

Az egyik legjelentősebb olaszországi turisztikai célpont. Egyenletes, enyhe éghajlatánál és gyönyörű fekvésénél fogva számos külföldi látogatja és választja téli lakóhelyéül.

Sorrento híres készítménye a limoncello, ami citrom, alkohol, víz és cukor keveréke.

Közlekedés[szerkesztés]

Közúton Nápoly felől az SS145, vagy Amalfi irányából az SS163 jelű főúton érhető el. Nápolyból induló Circumvesuviana vasútvonal végállomása. Elérhető hajóval is Nápolyból, illetve Ischia valamint Capri szigetéről. A város központban és annak szűkebb környezetében 9 városi parkolóház, mélygarázs áll rendelkezésre, mellette április-október közötti főszezonban számtalan kisebb magángarázs kínálja szolgáltatását. A kikötő gyalogos megközelítését a városközpontot jelölő Piazza Tourquato Tasso felől egy lépcső is segíti, vagy lift működik a San Francesco templom előtti parkban közvetlenül a strand és kikötő irányába (a lift használat díja felnőttnek 1 euro).

Híres sorrentóiak[szerkesztés]

Itt született Torquato Tasso, a Megszabadított Jeruzsálem című barokk eposz szerzője, akinek tiszteletére márványszobrot emeltek.
Itt töltötte második emigrációjának nagy részét 1924-1931 között Makszim Gorkij szovjet író