Striano
| Striano | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország | ||
| Régió | Campania | ||
| Megye | Nápoly (NA) | ||
| Irányítószám | 80040 | ||
| Körzethívószám | 081 | ||
| Forgalmi rendszám | NA | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 8860 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 1018 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 22 m | ||
| Terület | 7,6 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 40° 49′, k. h. 14° 34′40.816667°N 14.566667°EKoordináták: é. sz. 40° 49′, k. h. 14° 34′40.816667°N 14.566667°E | |||
.svg) | |||
| Elhelyezkedése Nápoly térképén | |||
 | |||
| Striano weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Striano témájú médiaállományokat. | |||
Striano község (comune) Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Nápolytól 20 km-re keletre fekszik. Határai: San Giuseppe Vesuviano, Palma Campania, Poggiomarino, San Valentino Torio és Sarno.
Története
[szerkesztés]Neve a római időkben Striganum volt, ami az istricanum módosult változata, jelentése istriaiak, Istriából származók. Nevének mai formája a 13. században alakult ki.
Első emlékei – temetkezési helyek – a vaskorszakból (i. e. 1000-700) származnak. Az ókor során előbb az oszkok, majd az etruszkok és szamniszok telepedtek meg ezen a vidéken. A szamniszok idejéből származnak az első vidéki villák, amelyek a Sarno termékeny síkságán épültek. A 62-es földrengés illetve a Vezúv 79-es kitörése következtében a vidék elnéptelenedett. Csak jóval később, a 11. század során népesült be ismét ez a vidék, ekkor alakult ki a mai Striano központja.
A 13. századig Striano és környéke a Casertai Grófság birtoka volt, majd a grófok letartartóztatása után II. Frigyes parancsára, a vidék átkerült a Sarnói Grófság fennhatósága alá. A település a Nápolyi Királyság francia megszállása idején, 1808-ban vált önállóvá. Az új olasz királysággal való egyesülés (1861) gyors fejlődésnek indult: megépült a Circumvesuviana vasútvonal illetve a települést kiszolgáló vízvezeték is. A két világháború pusztításait gyorsan kiheverte és az 1960-as 1970-es években az elsődlegesen mezőgazdasági településen megjelent az ipar is , ami által a gazdasági élet is diverszifikálódott.
Népessége
[szerkesztés]A népesség számának alakulása:
Főbb látnivalói
[szerkesztés]- San Giovanni Battista-templom – a 12. században épült. A második világháborúban a visszavonuló német csapatok felrobbantották, de 1958-ban újjáépítették.
- San Severino Abate-templom' – 13. században épült
- Arco di San Nicola – egykori kapu, homlokzatát Szent Miklós domborműve díszíti.
- Villa De Sparano-Pisani – 14. századi nemesi palota
- A platán – a Piazza D’Annat díszítő platánfa (Piatanus orientalis), amelyet az 1800-as évek elején ültettek ide.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181
- Comuni-Italiani
- Italy World Club
