Cimitile
| Cimitile | |
 | |
| Az ókeresztény bazilika | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Olaszország |
| Régió | Campania |
| Megye | Nápoly (NA) |
| Védőszent | Nolai Szent Félix |
| Irányítószám | 80030 |
| Körzethívószám | 081 |
| Forgalmi rendszám | NA |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 6885 fő (2023. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 2547 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 52 m |
| Terület | 2,7 km² |
| Időzóna | CET (UTC+01:00) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 40° 56′ 46″, k. h. 14° 31′ 19″Koordináták: é. sz. 40° 56′ 46″, k. h. 14° 31′ 19″ | |
.svg) | |
| Elhelyezkedése Nápoly térképén | |
| Cimitile weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cimitile témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Cimitile község (comune) Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében. A település az ókeresztény bazilikáiról híres.
Fekvése[szerkesztés]
Nápolytól 25 km-re északkeletre fekszik. Határai: Camposano, Casamarciano, Comiziano és Nola.
Története[szerkesztés]
Az ősi Nolához közeli területet már a római időkben lakták. Egy Héraklész szentély is állt ezen a helyen, valamint számos villa és egy nekropolisz, amelybe Szent Félixet temették el Kr. u. 160-ban. A szent sírja fölé 305-ben egy négyszögletű bazilikát emeltek, amely az első ókeresztényemléke a településnek. A nekropolisz gyorsan bővült és Coemeterium Nolanum név alatt vált ismertté.
Miután a Szent Félix tiszteletére emelt bazilika kicsinynek bizonyult a zarándokok számára, a 400-as években Pontius Meropius Paolinus (később Nolai Szent Pál) egy újat építtetett. Ugyancsak az ő megbízásából épültek fel a komplexum további bazilikái.
A középkor során Cimitile fontos zarándokhely volt, a 16. században azonban elveszítette püspöki rangját és a nolai püspöknek lett alárendelve. Ez a folyamat indította el hanyatlását. A 17. században itt született Cesare Riccardi, a Nápolyi Királyság lerettegettebb útonállója. 1799-ben Cimitile csatlakozott a Parthenopéi Köztársasághoz és ennek bukása után kénytelen volt a királyi megtorlásokkal szembenézni. 1808-ban Joachim Murat adminisztrációs reformjainak következtében önálló település lett és 1927-ig Caserta megyéhez tartozott.
Az 1930-as években Gino Chierici régészprofesszor vezetésével ásatásokat végeztek, és ekkor kerültek napvilágra a történelem során elfeledett ókeresztény emlékek. Az ásatások a második világháború során súlyos bombatámadásokat szenvedtek, de a háború után sikerült helyreállítani a feltárt bazilikák maradványait. 1992-ben II. János Pál pápa is elzarándokolt Szent Félix sírjához. 2003-ban javasolták Cimitile felvételét az UNESCO által vezetett világörökség helyszíneinek listájába.
Népessége[szerkesztés]
A népesség számának alakulása:
Főbb látnivalói[szerkesztés]
- San Felice-bazilika – a kelet-nyugat irányú egyhajós bazilikához két apszis csatlakozik, valamint egy tágas előtér az északi és déli oldalain. Szent Félix sírját 484 és 523 között burkolták kék- és aranyszínű mozaikokkal. A harangtornyot a 10. században építették hozzá.
- Basilica nova – 401 és 403 között épült a San Felice-bazilikára merőlegesen. Háromhajós és három apszisos volt. Elsősorban temetkezési célokra használták.
- Santo Stefano-bazilika – az 5-6. században épült. Előterének bejáratát egy korinthoszi oszlopok által tartott diadalív díszíti.
- San Tommaso-bazilika – egyhajós templom, mely a 6-7. században épült. Nyolcvannégy síremléket tartalmaz ebből az időszakból. Falain még láthatók a 14. századi freskók.
- Santissimi Martiri-bazilika – a 3. században épült temetkezési célokra. A 10. században alakították át tulajdonképpeni templommá és alakították ki kettős oltárát
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181
- Comuni-Italiani
- Italy World Club
További információk[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Cimitile témájú kategóriát.
