Lauro
Megjelenés
Ellenőrzött
| Lauro | |||
| Lauro látképe | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Campania | ||
| Megye | Avellino (AV) | ||
| Frazionék | Fontenovella, Ima, Migliano, Pignano | ||
| Védőszent | Szent Rókus | ||
| Irányítószám | 83023 | ||
| Körzethívószám | 081 | ||
| Forgalmi rendszám | AV | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3340 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 326,8 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 192 m | ||
| Terület | 11,1 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Elhelyezkedése Avellino térképén | |||
![]() | |||
| Lauro weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Lauro témájú médiaállományokat. | |||
Lauro község (comune) Olaszország Campania régiójában, Avellino megyében.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A megye nyugati részén fekszik. Határai: Carbonara di Nola, Domicella, Moschiano, Pago del Vallo di Lauro, Palma Campania, Quindici és Taurano. A település az avellinói dombvidék és a Nolai-síkság határán fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település elődjét az ókorban az ausonok alapították. Első említése a normann időkből származik. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Villa Pandola San Felice
- a 10. században épített Lancelotti-vár, amely napjainkban is a névadó család tulajdona
- a 17. századi Santa Maria del Carmine-templom
- az 1383-ban alapított laurói apátság
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Blanchard, Paul (2007). Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company. ISBN 9781905131181.
- Comuni-Italiani
- Italy World Club

