Dennis Bergkamp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dennis Bergkamp
Bergkamp az Emirates Stadionban 2014.02.22-én
Bergkamp az Emirates Stadionban 2014.02.22-én
Személyes adatok
Teljes név Dennis Nicolaas Maria Bergkamp
Születési név Dennis Nicolaas Maria Bergkamp
Születési dátum 1969május 10. (51 éves)
Születési helyAmszterdam, Hollandia
Állampolgárság holland
Magasság183 cm
Testtömeg80 kg
Becenév A nem repülő holland
Poszt csatár
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19861993Hollandia Ajax208 (116)
19931995Olaszország Internazionale068 0(21)
19952006Anglia Arsenal393 (106)
 Összesen:669 (243)
Válogatottság
19902000Hollandia Hollandia079 0(37)
Edzőség
IdőszakKlub
20112017Hollandia Ajax (segédedző)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
A Wikimédia Commons tartalmaz Dennis Bergkamp témájú médiaállományokat.

Dennis Bergkamp vagy teljes nevén Dennis Nicolaas Maria Bergkamp (Amszterdam, 1969. május 10.) holland válogatott labdarúgó, támadó szerepkörben játszott. Szülei is nagy futballrajongók voltak, állítólag a Manchester United híres skót játékosáról, Denis Lawról nevezték el gyermeküket.

Klubcsapatban[szerkesztés]

Ajax (1986-1993)[szerkesztés]

11 éves korában került az Ajaxhoz. 1986-ban, 17 évesen debütált a felnőtt csapatban, Johan Cruijff edzősködése idején. Első gólját 1987 februárjában szerezte a HFC Haarlem ellen. Összesen 23-szor lépett pályára első szezonjában. Csereként szerepet kapott az 1. FC Lokomotive Leipzig ellen megnyert KEK-döntőn.

Az elkövetkező években állandó kezdőjátékossá vált, 1990-ben az Ajax 5 év elteltével lett újra bajnok. A következő szezonban 36 bajnokin 29 gólt szerzett és Romárioval holtversenyben gólkirály lett.

1992-ben UEFA-kupa győzelmet ünnepelhetett, 1993-ban a holland kupát hódították el. 1991 és '93 között zsinórban háromszor lett gólkirály, utóbbi két alkalommal az év holland játékosának is megválasztották. Összesen 122 gólt szerzett 239 meccsen nevelőegyüttesében.

Inter Milan (1993-1995)[szerkesztés]

Az Ajaxnál mutatott teljesítménye számos európai topklub figyelmét felkeltette. Cruijff tanácsára nem csatlakozott a Real Madridhoz. 1993-ban végül az Inter Milan játékosa lett.

Első szezonjában nehezn boldogult a rendkívül szervezett olasz védelmekkel szemben, összesen 8 gólig jutott. Az Inter csak a 13. helyen zárta a bajnokságot, 1 pontra a kieséstől. E közben az UEFA-kupában sikeresek voltak, megnyerték az Austria Salzburg elleni döntőt. Bergkamp holtversenyben a sorozat gólkirálya lett 8 góllal, mesterhármast is szerzett a menetelés során.

Második szezonjában sérülésekkel bajlódott és a formája sem volt az igazi,5 gólt szerzett 26 mérkőzésen. Gyenge teljesítménye miatt az egyik olasz újság a hét leggyengébb játékosának járó "kitüntetést" elnevezte Bergkamp-díjra. Az Inter 6. lett a bajnokságban, az UEFA-kupából is hamar kiesett. Megromlott a kapcsolata a klubvezetéssel és a szurkolókkal is. Amikor Massimo Moratti megvásárolta a klubot, komoly változásokat ígért a játékoskeretben, ennek része lett Bergkamp távozása is.

Arsenal (1995-2006)[szerkesztés]

1995 nyarán az Arsenal történetének akkori legdrágább igazolásaként érkezett a klubhoz. Nehezen tudta felvenni az angol bajnokság iramát, és első hét bajnokiján gól nélkül maradt. Az angol sportsajtóban nevetség tágyává vált. Szeptember 23-án megszerezte első és második gólját a Southampton ellen. Végül 33 meccsen 11 góllal zárt, az Arsenal pedig 5. lett a bajnokságban, az utolsó fordulóban a Bolton Wanderers ellen Bergkamp győztes gólja UEFA-kupa szereplést jelentett a következő szezonra.

1996 szeptemberében Arséne Wenger lett az Arsenal új vezetőedzője, ez pedig fordulópontot jelentett mind a klub történetében, mind Bergkamp pályafutásában. A francia szakember köré építette a csapat támadójátékát. Bár ebben a szezonban kevesebbszer lépett pályára, mégis nagyobb hatással volt a csapat játékára, többek között 13 gólpasszal. Az Arsenal 3. helyen zárt a bajnokságban, rosszabb gólkülönbséggel maradt le a Bajnokok ligája-szereplésről.

A következő szezonban Bergkamp kulcsszerepet játszott az Arsenal duplázásában, megnyerték a bajnokságot és az angol kupát is. 22 góljával házi gólkirály lett. A Leicester City elleni bajnokin megszerezte első arsenalos mesterhármasát is. A West Ham United elleni kupameccsen kiálította a játékvezető, amiért 3 meccsre eltiltotta az [[F.A.], majd nem sokkal visszatérése után megsérült a Leeds United ellen, ezért lemaradt győztes kupadöntőről. Az év játékosának járó díjjal vígasztalódhatott, mindössze a harmadik nem brit játékos lett, aki megkapta ezt az elismerést.

Egy erdményes világbajnoki szereplést követően az 1998-1999-es szezonban is remekül szerepelt. 16 gólt szerzett a bajnokságban, valamint 13 gólpasszával holtversenyben a sorozat asszisztkirálya lett. Az Arsenal az utolsó fordulóban bukta el a bajnoki címet a Manchester United ellen. A kupa elődöntőjében szintén a Uniteddal találkoztak. 1-1-es állásnál a rendes játékidő utolsó perceiben Bergkamp büntetőt hibázott. Ezt követően egyetlen tizenegyest sem végzett el hátralévő karrierje során.

Az 1999-2000-es szezon frusztráló volt számára és az Arsenal számára is. 18 ponttal maradtak le a Manchester United mögött a második helyen a bajnokságban, valamint elbukták a Galatasaray elleni UEFA-kupa döntőt, tizenegyesekkel. A következő idényben Thierry Henry és Sylvain Wiltord is megelőzte a csapaton belüli hierarchiában, ezért gyakran csak csereként jutott játéklehetőséghez. Így volt ez a Liverpool FC elleni kupadöntőn is. A bajnokságban zsinórban harmadszor a második helyen zártak.

2002-ben végre sikerült letaszítaniuk a Unitedet a bajnoki trónról és a kupát is sikerült elhódítaniuk a Chelsea ellen. Bergkamp 33 meccsen 15 gólt készített elő. Bergkamp a Newcastle United ellen megszerezte a Premier League történetének egyik legszebb és leghíresebb gólját.

2003 januárjában megszerezte 100. gólját az Arsenalban az Oxford United elleni kupameccsen. Az Arsenal 8 pontos előnyről bukta el a bajnoki címet, viszont a kupát sikerült megvédeniük, ezúttal a Southampton ellen.

A 2003-2004-es szezonban az Arsenal lett az első angol csapat több, mint egy évszázad elteltével, amely veretlenül játszotta végig a bajnoki idényt, és lett bajnok. Az utolsó fordulóban Bergkamp passzából szerzett győztes gólt a csapatkapitány, Patrick Vieira. A BL-ből a negyeddöntőben búcsúztak a Chelsea ellen.

2005-ben 12 ponttal lemaradva a bajnok Chelseatől a második helyen zártak. A Middlesbrough elleni bajnokin Bergkamp először viselhette a kapitányi karszalagot, az Arsenal 1-3-ról fordított 5-3-ra, ezzel megdöntve a Nottingham Forest rekordját, amely 42 bajnokin nem talált legyőzőre zsinórban. A szezon utolsó bajnokiján 7-0-ra verték az Evertont, Bergkamp 1 gólt és 3 gólpasszt jegyzett. Az FA-kupa döntőjében tizenegyesekkel legyőzték a Manchester Unitedet.

A 2005-2006-os volt az utolsó szezonja az Arsenalban. Utolsó perces győztes gólt szerzett csereként beállva az FC Thun elleni BL-meccsen. A West Bromwich Albion elleni bajnokin az ő tiszteletére díszítették fel a szintén utolsó szezonját futó Highbury stadiont. Csereként beállva győzelmet érő gólpasszt majd gólt szerzett. Ez volt az utolsó gólja a csapat színeiben. Az Arsenal a negyedik helyen zárta a bajnokságot. Bergkamp utolsó mérkőzése az Arsenalban az FC Barcelona elleni, elveszített BL-döntő volt, de csak a kispadról nézte végig a találkozót.

Búcsúmeccsén, már az új Emirates stadionban, az Arsenal az Ajaxszal találkozott. Az első félidőben a csapatok akkori játékosai léptek pályára, a másodikban olyan legendák, mint Iam Wright, Marc Overmars, Patrick Vieira, David Seaman és Emmanuel Petit az Arsenal; illetve Johan Cruijff, Marco van Basten, Danny Blind, Frank és Ronald de Boer az Ajax oldalán. A középkezdést Bergkamp apjával és fiával közösen végezte el. A stadion történetének első gólját az ajaxos Klaas-Jan Huntelaar szerezte. Végül az Arsenal győzött 2-1re Henry és Nwankwo Kanu góljával.

A válogatottban[szerkesztés]

1990 szeptember 26-án mutatkozott be a válogatottban, csereként, Olaszország ellen. Novemberben megszerezte első válogatott gólját Görögország ellen.

Bekerült az 1992-es Európa-bajnokságra utazó keretbe. A tornán remek formában játszott, háromszor is betalált, a címvédő holland válogatott az elődöntőben tizenegyesekkel búcsúzott a késöbbi győztes Dánia ellen.

Az 1994-es világbajnokság selejtezői során 5 gólt szerzett. A tornán 3-szor talált be, egyszer a Brazília elleni negyeddöntőben, ahol a hollandok 3-2-es vereséget szenvedtek a későbbi világbajnoktól.

Az 1996-os Európa-bajnokságon 1 gólt szerzett, a hollandok a csoportkörben búcsúztak.

1998-ban Wales ellen világbajnoki selejtezőn megszerezte első vákogatott mesterhármasát.A hollandok a selejtezőcsoport első helyén kvalifikálták magukat a Franciaországban rendezett tornára. Bergkamp 3 gólt szerzett a világbajnokságon, közte egy emlékezetes győztes gólt az Argentína elleni negyeddöntőben. Ezt nevezte kedvenc góljának, és ezzel lett a válogatott legeredményesebb gólszerzője. Az elődöntőben a hollandok büntetőkkel kikaptak a braziloktól. A bronzmeccsen 2-1-es vereséget szenvedtek Horvátország ellen. Bergkamp bekerült a torna álomcsapatába.

1999 októberében szerezte utolsó válogatott gólját Brazília ellen. A 2000-es, hazai rendezésű EB-n a hollandok az elődöntőben büntetőkkel kiestek Olaszország ellen. A mérkőzés után Bergkamp bejelentette visszavonulásá a válogatottól. 37 gólos rekordját 2003-ban döntötte meg Patrick Kluivert.